17 + 3 történet egy-egy kép mögött

Jól esett visszanézegetni az én virtuális naplóm, az Instagramom képeit, és válogatni belőle. Tanítja az embert, ha visszatekinthet a szép pillanatokra, hát megtettem most ezt én is. Válogattam a fontosakból… bizonyára így is sok-sok emlék kimaradt, de talán így is éppen elég hosszú. Olvassátok szeretettel ezt a kis mini naplót az én  kétezertizenhetemről, és ha van kedvetek osszátok meg velem a Ti legkedvesebb emlékeiteket… nagyon szeretném hallani a Ti történeteiteket is egy-egy kép mögött.

Január 2. 

Ezen a napon kezdtem el dolgozni a Múzeumban. Gyönyörű napsütés volt aznap, ami beszűrődött az ablakon. Nyitott szívek, mosolygós arcok fogadtak, amelyek az év során szépen megteltek történetekkel, lélekkel és szeretettel. Legyen akármilyen a munka, bármilyenek a körülmények, a kollégák mosolya minden munkanapot azóta is szebbé tesz.

Január 14.

Ez a kép nagyon sokat jelent számomra. Nem pusztán egyetlen pillanat emléke, hanem évtizedeké, amelyek még tovább fognak bővülni. A Legjobb barátnőmről készítettem, akivel azon a napon is remek pillanatokat éltünk meg együtt… az óra pedig jól jár a falon :) . Az egyik legjobb dolog az életemben az Ő barátsága. A kép alatti szöveg ez volt ” Azt hiszem nem kérdés miért a barátnőm…” És továbbra sem kérés.

Január 29.

Elözönlötték a közösségi médiát a befagyott Balatonról készült videók és képek, amelyek csodaszépek voltak. Ami másoknak a Balaton, az nekem ez a tó, amelynek a jegén állok itt a képen.  Alattam 4 méter mélység és csodavilág. Előttem pedig az érintetlen hó volt.

Március 12.

Ez volt a második Rooms Workshop, amely gyógyír volt az akkor sajgó lelkemnek. A Kis “Beauty Teamemmel” vagyok látható a képen, akikkel mindig öröm dolgozni. Varázsolnak a fejemmel :D. Két fantasztikus ember, egy csodálatos helyen. Soha nem apad el a Hálám a sors felé, amiért ennek a részese lehetek.

Április 1.

Bár nem látszik, a képen 4 Lány és egy Fiú van. Az Egyetemi barátnőimmel látogattuk meg az akkor még Pocaklakó Domit és a szüleit. Vágáshután néztük a gyönyörű naplementét. nagyon vidám nap volt, mi pedig gyerekek maradunk örökre.  Szeretem a barátaimat!

Május 6.

Nagyjából ugyan az a csapat. Bélkőnél kirándultunk, Pónikalandoltunk és Sárkányt eregettünk. Az évem egyik legboldogabb pillanata volt a sárkányeregetés. Szavaim nincsenek arra a szabadságra és gyermeki örömre amit adott. Mint mondtam… Gyerekek maradunk örökre.

Június 12.

Nővéremtől kaptunk ajándékba egy csodálatos wellness hétvégét az Ózon Hotelbe. Hazafelé jövet megkoronáztuk a kirándulást egy kis spontán várlátogatással Sirokon, amiről gyermekkori emlékeim voltak. Nem okozott csalódást, sőt. Gyönyörű volt. Az egész szerelmes hétvége az volt.

Július 5.

A kép alatti szöveg “Úgy érzem újra önmagam vagyok”. 6 hetes gipszes kéz után elmentem futni a tópartra, és felráztam magam. Az összes nyári futás emlékét sűrítem most ebbe az egyetlen képbe. Nem tudom leírni, hogy milyen jó érzés eggyé válni a természettel és csak haladni előre az ösvényeken. A Béke és a harmónia szigetén tett utazás volt minden egyes alkalom.

Augusztus 6.

Egész nyáron vérzett a szívem, mivel tudtam, hogy nem utazhatunk el nyaralni és a szabadságot is a ház csinosítgatásával töltöttük. Pedig nagyon vágytam a tengerpartra. A “tavam” ezen a napon megadta amire vágytam. A szüleimmel mentünk ki a tópartra. A város felől vihar közeledett, de a tó klímája még adott nekünk időt. A szél olyan erővel korbácsolta a vizet, mintha egy tenger partján lettünk volna. A víz hőmérséklete mégis csodálatos volt. Felejthetetlen élmény a viharos naplementében fürdőzni. A kép nem lett jó minőségű, de talán pont emiatt még kedvesebb számomra. Kicsit olyan retró érzése van tőle az embernek, s ettől a gyerekkori képeimre emlékeztet… és mivel a szüleimmel és keresztanyukámmal voltam ezen a csodás estén, ezért még inkább jó érzéssel tölt el.

Augusztus 11.

Néha megőrülök. És nem kell messzire mennem, ha társat keresek magamnak hozzá. Befestettük a hajam lilára, és a végeredmény elképesztő lett. 4 hétig mászkáltam a lila és a rózsaszín különböző árnyalataival a hajamban. Bevallom most már, hogy mennyire őrült vagyok: Krepp papírral festettük. Felelősséget azonban nem vállalok senkiért, aki miattam próbálná ezt ki. Bár nem tapasztaltam, hogy roncsolná a a hajam, ez nem jelenti azt, hogy nem is tette. Szóval a “hogyan lett ilyen” titkát megőrzöm magamnak, és a google-t kérdezzétek inkább. Azért azt leírom, hogy nem bántam meg, de ha ilyesmin gondolkozol számolj vele, hogy nem tudhatod milyen lesz a végeredmény, meddig tart és mit tesz a hajaddal.

Azért én nagyon szerettem. :)

Szeptember 16.

Voltunk néhányszor kirándulni a kollégákkal. Nem is tudom melyik volt a legemlékezetesebb, egyik jobb volt mint a másik… ezt a tisza-tavi képet választottam, mert mély érzéseim vannak vele kapcsolatban.

Szeptember 19.

Tíz éve együtt. Nem életünk képe, de nem ez számít. 10 év… gyorsan elrepült. Együtt lettünk majdnem felnőttek :). Nagyon szeretlek drága Férjem!!!

Október 14.

A Weall kampányfotózása Debrecenben. A fotózás az én terápiám, s többet jelentett nekem ez az alkalom egy sima kollekció fotózásnál. Mindazonáltal a ruhák gyönyörűek, a csapat profi volt. Ráadásul ezen a napon még az egyik legjobb barátom 30. Szülinapját is megünnepeltük, egy jól sikerült meglepetésbulival, így az tette fel a napra a koronát.

Október 28.

Az őszből hirtelen a télben Találtuk magunkat. Nagyon köszönöm Timinek és Petinek, hogy “elrángattak” minket. Egy mese volt, s nincs is elég jelző erre a kirándulásra. Talán soha nem láttam ilyen szép telet mint itt, vagy maximum gyermekkoromban . (Bővebben erről a kirándulásról ITT írt Timi. Érdemes elolvasni :)  S aki esetleg figyelmesen végigböngészi a blogját, az még rábukkanhat néhány közösen megélt emlékünkre :) )

November 12.

Nyertem egy Wellness hétvégét. Igen, nyertem. Az ötcsillagos Spirit Hotelbe. Hihetelen. :) Így aztán a nyakunkba vettük az autót, és elkocsikáztunk az ország másik felére. Nem állítom, hogy zökkenőmentes volt a döntés, hogy tudunk-e menni, de nagyon boldog vagyok, hogy végül eljutottunk.

December 2.

Bár csak mi mosolygunk a kamerába, azért számomra ez a kép egy egész hétvége emlékét idézi, amelyen Unokatestvérem meglátogatott minket, és jött vele a menyasszonya is, akinek a személyisége mindenkit rögtön levesz a lábáról. Olyan páros ők mint a filmekben. Nagyon boldog vagyok, hogy Ő is, és a Húga is megtalálták a hozzájuk illő társat. Olyan öröm nézni azoknak a boldogságát akikkel felnőttem. No meg nem utolsó sorban nagyon szeretem ezt a képet magunkról.

December 11.

Fehérkőlápa. Barátok. És a szerelmem 30. születésnapjának megünneplése. TÖKÉLETES volt. Nem lehetett volna ilyen jó Nélkülük.  Köszönöm szépen, hogy vagytok Nekünk! Mind! Csak azért választottam inkább ezt a képet, mert így azt is elmondhatom, hogy mennyire szeretem az új telefonomat :D. Meg mert tök jó kép.

Ennyi lenne a 17 emlék, amiket kiválogattam. Van még mellette jó sok, amit nem emeltem ki, de az évem boldog esszenciájából így is jutott ide. Ha több képet szeretnétek látni, kövessetek Instagramon, @rekavasarhelyi felhasználónéven megtaláltok ;)

S most jöjjön a plusz három, ami nem feltétlenül arról szól, hogy milyen jó is volt az év, de mindenképpen arról, hogy tanított nekem valamit.

Nincs olyan nehézség amiből ne lehetne kihozni, hogy jobb ember legyen belőled

A rózsás esetem nagy oktatóm volt. Türelemre tanított, és rendre. Még ha mindkettőből szükségem is volna még többre, azért mégiscsak érzem, hogy használt. Főleg így utólag.

Megtanultam a balkezemet tudatosabban használni, és a kreativitásom is fejlődhetett. Az egyszerű, hétköznapi tevékenységekre csodálkoztam rá. Megtapasztaltam az utca emberének szeretetét és kedvességét, amikor segítő “jobb” kezet kaptam egy-egy helyzetben. Megtanultam azt is, hogy jogom van szomorkodni és megélni a nehézségeket, de soha nem felejthetem el, hogy mennyire szerencsés vagyok, hogy csak hetekre “veszett el” a kezem. És ráébresztett arra is, hogy erős vagyok, de amikor nem, akkor is olyan szerencsés, hogy van aki helyettem erős.

Te vagy a saját életed irányítója.

Ez a kép egy casting után készült, aminek a szerepét ugyan nem kaptam meg, de elsősorban –  bármilyen viccesen hangzik, nem is azért mentem. Szükségem volt erre az utazásra. Néhány szempontból nehéz év volt 2017. Talán leginkább az anyagiak és némi munkahelyi probléma nyomták rá a bélyegüket a lelkemre, s néha hagytam, hogy maga alá temessen az aggodalom… A casting helyszínéről egészen hosszas sétát tettem a Keletiig, s közben önmagamban is sétáltam. Megértettem, hogy csakis rajtam múlik, hogy egyes helyzeteket hogyan értékelek, s mérlegeltem, hogy mi az amiért tudok tenni, és mi az amit el kell engednem, mert nincs rá hatásom. Újra ráébresztett ez az út, hogy igenis tudok saját magamért tenni dolgokat, és nem szabad csak várni, hogy majd jobb lesz. Minduntalan emlékeztetnem kell ugyan magam erre, de ehhez a sétához mindig visszanyúlhatok.  A képen csak én állok a szélben a Margit hídon, de számomra ennél sokkal többet mond.

Gazdag vagyok

Mint említettem a nyáron elég szomorú voltam, hogy nem utazhatunk el, és kissé irigykedve szemléltem a tengerpartos képeket. Milyen buta voltam (főleg, ha végigpillantunk az évemen) … Persze vágyom messzi tájakra, és igazán nem bánnám ha idén utazhatnánk messzebbre is, de ez az év megmutatta nekem azt, hogy az igazi élményekhez nincs másra szükség, csak remek barátokra, és csoda családra, mint amilyen nekem is van… Nagyon Köszönöm Istenem, hogy ilyen emberek vesznek körül!!!

A kép az egyik ilyen fontos barátnőmmel, és a férjemmel elfogyasztott dinnyézés során készült.  Azért választottam ide, mert azt mondja számomra a kép, amit 2017 tanított: Bár nagyon jól jönne 5 millió Forint, amit a Pöttyös játékán szerettem volna megnyerni :) … azért így is nagyon gazdag vagyok.

 

 

Köszönöm Neked 2017!

10 szavazat alapján

10 hozzászólás ehhez: “17 + 3 történet egy-egy kép mögött

  1. Fantasztikus képek és remek bejegyzés! Maradj mindig ilyen vidám, mosolygós, Rékás. :)

  2. 2018-ban is legalább annyi közös jó kirándulást kívánok magunknak mint 2017-ben, de inkább még többet! :)

  3. Szia Rèka! Elárulok egy titkot. Nem olvasok blogokat…a sok tennivaló ès mèg sorolhatnám…De! Mivel ismerlek ès a fb-n találkozom a posztjaiddal egyszerűen beszippant. Már ott tartok kb 1,5 ève, hogy azon kapom magam őrülten szivecskèzem a bejegyzèseidet! Olvasok …dehogy… követek egy blogot! :D Egyèbkènt pedig nagyon ”hozzánk szól” ahogy írsz! Szeretem ahogy van. ❤❤❤

    • Én meg meghatottságomban nem is nagyon tudok mást, csak őrülten szivecskézni ezt a hozzászólást!❤️❤️❤️❤️❤️❤️ 😊 Köszönöm Dóri! Én nagyon büszke vagyok arra, hogy ismerlek! ❤️

  4. Az a kép nagyon sokat jelent számomra. Nem pusztán egyetlen pillanat emléke, hanem évtizedeké, amelyek még tovább fognak bővülni. A Legjobb barátnőm készítette rólam, akivel azon a napon is remek pillanatokat éltünk meg együtt… az óra pedig jól jár a falon :) . Az egyik legjobb dolog az életemben az Ő barátsága. A kép alá ezt a szöveget írta ” Azt hiszem nem kérdés miért a barátnőm…”
    Nálam sem kérdés :)

Szólj hozzá!