608

Történt nemrég, hogy a bankban, ahová azért mentem, hogy a munkahelyem számára némi kézpénzt vegyek fel, megesett egy kis kedves eset.

Próbáltam ugyanis az automatával dűlőre jutni az ügyben, hogy adjon nekem egy kis pénz, de valahogy megmakacsolta magát és csak azt ismételgette, hogy “Ezzel a kártyával nem állok szóba, így nem adok neked pénzt.” Majd azért udvariasságból talán, még hozzátette: “Még valamit szeretnél tőlem?” Más kérésem  nem volt, így gondoltam, ha már ott vagyok a bankban megkérdezem, hogy miért ilyen goromba velem az automata. Ki is kértem a sorszámomat, lecsüccsentem a klíma hűsében és néztem a napi árfolyamok váltakozását a képernyőn, arra várva, hogy megjelenjen mellette a 608-as hívószám is. Az volt ugyanis az enyém. Velem szemben ült egy úriember, gondolom másfajta ügyekre szakosodva, üres volt a pultja. Felállt, mert el kellett menjen valahova, de előtte megkérdezte nagyon kedvesen, hogy én vagyok-e a 608-as, és hogy tud-e segíteni. Elmeséltem, a problémám, hogy a céges kártya és az automata nincsenek valami jó viszonyban és a konfliktusuknak én látom a kárát, holott nem igazán tudom megoldani a problémájukat anélkül, hogy valamelyik megmondá, hogy mi a baj. Főként az automatától vártam volna ilyen mértékű előzékenységet, tekintve, hogy a bankkártyának nincsen kijelzője. De sajnos csalódnom kellett.

Az úriember rendkívül kedves volt, megpróbált beszélni a vitás felekkel, de sajnos azok neki sem árultak el semmit. Nekem azonban nagyon jól esett végre kedves ügyintézővel találkozni, mivel – mint azt, felületesen ugyan, de a Lizi szerelem bejegyzésemben is olvashattátok – nemrég igencsak felhúztak egy másik hivatalban. Szóval az úriember azt tanácsolta, hogy kérdezzem meg akkor akihez majd a 608-as számom alapján kerülök, hogy mit lehet tenni, de ha nem sikerül, akkor  mindenképpen várjam meg és segít… szerencsére a hívószámom hamarosan felvillant, s mivel a számítógép sokkal okosabban viselkedett és meggyőzte a kártyát, hogy mondja el mi lehet a probléma, ezért megoldódott a gond. Ehhez persze szükség volt egy kedves ügyintéző lányra is, aki tolmácsolta amit a géptől megtudott, s én felhívtam a főnököm, hogy írjon már az online felületen a kártyának, hogy legyen szíves kibékülni az automatával. Rá talán hallgatni fog, főleg ha a megfelelő kódokat használja. Úgy is lett!

Szóval a problémám megoldódott és sikerült felvennem a pénzt, de még nem ért vissza a “Kedves”, megvárni viszont nem akartam, szóval fogtam a kis 608-as papírt, hiszen csak ennyit tudott rólam, a 608-as ügyfél, ráírtam, hogy “Köszönöm a Kedvességét” és letettem az asztalára. Nem tudom hogy fogadta, de én nagyon mosolygok még most is! :)