A Titkos Kert

2015. 06. 15. 10 hozzászólás

– Nézd, vettem magamnak egy színezőt

– De hát már 27 éves vagy! Vagyis leszel nemsokára.

– Igen, és? Nézd milyen gyönyörű!

titkos kertKép forrása

Mostanában “vízióim” vannak… Megyek az úton, és ahogy sétálok át a Szinva fölött a hídon, elképzelem a patakban pancsoló és nevetgélő lányokat, és én is köztük vagyok, a város pedig messze van… utazom az autóban, és látok egy lovat, elképzelem, hogy felpattanok rá és vágtázom az autó mellett… nem tudom honnan jönnek ezek a “képek”, lehet kezdek megőrülni :) De nem hiszem, szerintem inkább csak nyár van. :)

A Titkos Kert is így került hozzám… láttam a könyvesboltban kitéve – mármint nem oda képzeltem, hanem tényleg ott volt :). Nem lehetett nem kézbe venni, muszáj volt. Belelapoztam, és gyönyörűnek találtam… na, de most erre nem lehet költeni, mondtam magamba és visszatettem. Két napra rá, “vízióm” volt… ahogy színezem a képet, és ugyan az a szabadság és nyugalom érzés vett körül, mint amit a fent leírtakhoz lehet társítani. A Szinvában fürdeni botorság lenne, lovagolni nem tudok és sajnos lovam sincsen. Viszont annak nincsen akadálya, hogy színezzek… illetve csak annyi volt, hogy akkor visszatettem a könyvet. Visszamentem érte, és most már az enyém.

Új szerelem ez most, mert kicsit elbújhatok a Titkos kertben. Élvezet nézni a hölgy rajzainak a vonalvezetését miközben megtöltöm színnel a képet. És nem is kell órákra leülni. Az apró virágok és minták “megengedik”, hogyha csak egy szabad perc van, akkor csak annyi időt szánok rá. Kiszínezzem őket szép lassan. Így alakul a kép és lesz végül egész.

Lehet, hogy gyermeki dolog ez egy külső, “felnőtt” szemlélő számára… de mint már néhányszor kifejtettem, szerintem gyermekinek lenni elengedhetetlen kelléke a kiegyensúlyozott életnek. Vannak az életben azok a helyzetek, amikor igazán tehetetlen vagy, és nincs befolyásod a történtekre. Annyit tehetsz, hogy összekulcsolod a két kezed, és kéred Istent, hogy segítsen, és talán ez a legtöbb  – és a leghatékonyabb :) – amit tehetsz. Ilyenkor különösen fontos szerintem, hogy mint a gyermek, el tudjuk engedni a következő pillanatot, és csak a jelenre, a mostra figyeljünk, mert az bizony nem jön vissza. De nem kell ilyen helyzet ahhoz, hogy néha jól essen kikapcsolni. Hogy megengedjük magunknak a kikapcsolást. :)

A könyv apró mintái és indái között elveszni kicsit, habkönnyű élmény, csak ajánlani tudom. Megrendelni itt lehet, vagy könyvesboltokban is kapható. De ha nem vagy benne biztos, hogy szeretnéd, akkor elég csak kinyomtatni a google végtelen képtárából egy képet, és kipróbálni.

A könyv hátulján az áll, hogy filctollal érdemes színezni, és igaz is, hogy gyönyörű intenzív színvilágot kaptam filctollal, azonban sajnos az én tollaimnak átütő sikere volt a papíron… szóval váltottam színes ceruzára. Viszont az első oldalon, mint azt mindjárt látni fogjátok, nem baj ha átüt, mert ott nincs mind a két oldalon minta, így ott ki tudjátok próbálni, hogy milyen, mert biztosan filctoll függő is. Lehet, hogy majd mutatok még képeket, most egy kis kedvcsinálónak megmutatom eddig mire haladtam. :)

A legjobban azt szeretem benne, hogy megengedem magamnak, hogy ne legyenek szabályok…hogy minden olyan legyen amilyennek én akarom, hogy nem baj ha kimegyek a vonalból, és hogy az, hogy mi milyen színű csak rajtam múlik. És senki nem ítélkezik majd, hogy ez vagy az milyen lett, mert ez itt csak az enyém – meg azé, akinek kölcsön adom… hiszen hely van benne bőven a színeknek, a szabadságnak :)

IMG_8563-001

IMG_8583

IMG_8564

IMG_8572

IMG_8582

IMG_8578

IMG_8577

IMG_8580

Ha ti is színeztetek mutassátok meg nekem itt kommentben, vagy facebbokon! Kíváncsian várom, mert annyira élvezetes nézni a színes képeket! :) 

10 hozzászólás

  • Nikolett Gulyás 2015. 06. 15. at 19:39

    A te hatásodra vettem meg a könyvet – vagyis hát nálad láttam Instagramon, és annyira megtetszett, hogy megkaptam páromtól előszülinapi ajándékként. :D És mióta nálam van, alig bírom letenni. Egyszerűen minden szabad percemben nyúlnék legszívesebben a színes ceruzákhoz, és életre kelteném a képeket a színekkel. :)
    Szerettem volna filctollat használni – én kérdeztem a legutóbb erről tőled Instán Lakkjegyzet néven -, de a végén maradtam a ceruzáknál, mert ezekkel szép kis színátmeneteket lehet létrehozni. :)
    Megkérdezhetem, milyen márkájú ceruzákat használsz?
    Niki

    • Reka 2015. 06. 15. at 20:30

      :) Nagyon örülök, hogy örömödet leled benne!!! Lyra ceruzát vettem végül (ilyet: http://www.ceruzavarazs.hu/_user/page/webshop/468.jpg), elég jó színei vannak, 24 színes. Én is mindig alig várom, hogy leülhessek kicsit :) Bocsánat, hogy Instán nem válaszoltam időben, nem voltam itthon, és mikor írni készültem akkor valaki kért tőlem valamit, amivel azt, hogy írjak kiverte a fejemből, de nem frissült a szoftver és csak később jöttem rá, hogy nem válaszoltam neked :)

  • Bokor Boglárka 2015. 06. 15. at 21:57

    Csodaszép! És ahogy színezted, csak ámulok és bámulok.

    • Reka 2015. 06. 16. at 01:24

      Köszönöm szépen! :) Azért ez csak firka, semmi extra, de nem is elvárásom :) Egyébként olyanok vannak… esetleg instán nézd meg a #secret_garden -t …hihetetlen!

  • Zandra 2015. 06. 15. at 22:07

    ez egyszerűen gyönyörű *.*

    • Reka 2015. 06. 16. at 01:25

      Igen,egyszerűen csodálatos! Ha csak sima egyszínűvel összefirkálom az oldalt, akkor is szép marad,olyan ámulatba ejtőek a rajzok!

  • Biborka 2015. 06. 16. at 16:41

    Teljesen megértem ezt az örömöt, ami a virágok színezése ad. Én húsvétkor érzek hasonlót, amikor a színes tojásokra rajzolok filctollal. Képes vagyok órákig elpepecselni velük, mintát keresek a neten, próbálgatom papíron, majd a legnagyobb figyelemmel és fegyelemmel “írom” fel a tojásra. Csodálatos érzés!

  • Hajnalka Köles 2015. 06. 17. at 16:30

    Úúhh, Réka, kedvet kaptam én is a színezéshez! Ezek fantasztikusak *-* Már meg is “gugliztam”, a hétvégi programom megvan. Köszönöm! :)

  • Julietta 2016. 01. 28. at 16:34

    Már hallottam a könyvről, mikor a könyvesboltban a kezembe akadt, és elöször visszaraktam a polcra. /ki fog nevetni a családom/ Aztán arra gondoltam iskolás koromban nagyon imádtam a rajzszakköröket, szerettem rajzolni, hát miért is ne vegyem meg, teljesen rabul ejtettek a rajzok, mikor belelapoztam. Elárulom, már nyugdijas vagyok, és boldogan hódolok ennek az új “hobbinak”. Annyira elkapott a vágy, a fantázia, hogy a szemem egy kissé túlerőltettem az első napokban…. Egyébként én tűfilcet, és zselés tollakat vettem, meg persze szines ceruzákat is…. tűfilc nem üt át a lapokon, a zselés tollak pedig egyszerüen fantasztikusak, mit mondjak még metáll szinekben is lehet kapni. Szóval, hajrá mindenkinek ajánlani tudom.

    • Reka 2016. 02. 01. at 09:49

      <3 Én is nagyon szeretem!!!

    Leave a Reply

    Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

    ×