A változás kulcsa

man-in-a-winner-pose-walking-on-the-road-picjumbo-com

Nem kell már annyiszor a szépen kanyarított hatosból, csúnyácska hetest firkálni… kezdem megszokni, hogy 2017-et írunk. Nem búcsúztam írásban 2016-tól, mint annyian mások. Nem írtam le, hogy mennyi minden megváltozott az életemben… jó irányba, de nehéz úton. Én magam is más vagyok mint régen. Azt gondolom te is más vagy. Az ember nem maradhat ugyan olyan egy év elteltével. Lehet, hogy csak apróság a változás, de biztosan jelen van.

Előfordulhat, hogy a naptár átlapozásával hiszünk abban, hogy, január 1-től minden más lesz! Mikor pedig elindul a “malomkerék” az év végi kis csillogás után, és azt látjuk nem változtattunk, csalódott kis zizegő költözik a lélekbe: “mostsemsikerültegykudarcvagyok”.

Most, a harmadik hét környékén kezd el bennünk nőni ez az érzés – vagy lehet vár a jövőhétig –  és a tükörbe nézve csalódottan fordulunk el önmagunktól, jól belerúgva abba az önbecsülésbe, amiről megfogadtuk: idén ápoljuk.

Ne hagyjuk, hogy így legyen. Ahogy írtam, egyetlen év alatt megfigyelhetően változtunk, hogyan is várhatnánk el, hogy egyetlen nap alatt történjen meg mindez. Lehet, hogy megfogadtad, mostantól hetente néhány alkalommal tornázni fogsz és eddig rendben így is történt, mégis állandóan rettegsz, hogy mikor “bicsaklik meg” a rendszer. Dicsérd meg inkább magad, légy büszke, és menj emelt fővel előre! Lehet, hogy megfogadtad, hogy egészségesebben étkezel, az élet pedig folyt tovább, és a decemberben felhalmozott készletek arra “kényszerítettek”, hogy semmi változás ne történjen a tányérodon, a kudarc növekvő érzésének teret adva ezzel.

Akármiben is szerettél volna változni, tudatosítsd magadban, hogy nem a naptárhoz kell mindezt igazítani, hanem az életedhez, ami – a legtöbbeknél – igazán ugyan az maradt, mint ami 3-4 hete volt. Ahelyett, hogy ostoroznád magad az esetleges sikertelenségekért, bízz magadban, hogy képes vagy rá, és keresd meg a kulcsot a célodhoz vezető ajtóhoz… mert ha nem sikerül valami, nem feltétlenül jelenti azt, hogy veled van a baj! Valószínűleg inkább csak az eszközök nem megfelelőek, azokat kell az életedhez igazítani, s csak a kulcscsomón tévedt el a kezed eddig. Mert másik kulcs kell, hogy kinyíljon az ajtó.

Az sem jó azonban, ha mindig elodázzuk a változás “kezdetét”, mondván “a héten nem tettem meg amit szerettem volna, na nem baj, majd hétfőtől”.  Az igazi változás olyasmi aminek minden egyes MOSTban benne kell lennie, soha nem feladva, soha nem csüggedve, mindig elszántan.

Maradjunk annál a példánál, hogy megfogadtuk, hetente 2-3 alkalommal sportolunk. Mostantól. Igen ám, de most éppen a munkahelyemen vagyok/vacsorát kell főznöm/késő van/ korán van/ fáj a fejem… tehát csak holnap este tudok időt szakítani arra, hogy elmenjek futni.

Rossz gondolkozás: majd holnaptól rendszeresen futok. A majd szócska megnyugvást ad, van időm még addig, az a határidő… aztán szépen eljön a holnap este, a “majdban” nyugodt lelkem hirtelen ráébred, hogy hoppá, eljött a pillanat, futni kellene menni… de olyan hideg van…. inkább majd… mert a majd olyan kényelmes.

Jó gondolkozás: mostantól rendszeresen futok, holnap lesz a legközelebbi alkalom. Máris egy egészen más tudatállapot, nem? A lelkem tudatában van, hogy én már a rendszeres futók útjára léptem, legközelebb holnap futok, és nincs lebegés a “majd” csapdájában.

A legjobb változásoknak nincsen naptárba írható kezdete. Fokozatosan lehet elérni, sokszor nehéz úton, és sok-sok hittel.

Nem majd, hanem mostantól.

Szólj hozzá!