Blogger gondolatok

 

A kép, ami a blogom indításakor készült, sok mindent jelent számomra. A jövőre tekintve is jó ránézni. Itt a szeptember, amivel elérkezett az az időszaka az évnek, amikor sokkal produktívabb vagyok, és a tettvágy is ég bennem. Legalábbis eddigi tapasztalatok alapján így volt. Aztán meglátjuk, hogy igaz marad-e ez az állítás idén is, minden esetre tervekkel már megint tele vagyok. Mint mindig. Ha tervekből lehetne házat újítani, már kacsaforgó lábon palotánk lenne, vagy mi.

Meg aztán nem csak az ősz van itt, hanem hamarosan  a Cosmo Blogger Day is, amivel kapcsolatban ugyan vegyesek az érzéseim, hogy nekem szól-e, az viszont kétségtelen, hogy a legkiemelkedőbb hazai blogger rendezvény, ahol szeretnék ott lenni.
Mivel azt vallom, hogy a lehetőségekkel élni kell, ezét a pályázatomat idén is beküldtem, már csak azért is, mert hozzá tartozik a Hiszek A Boldogságban életfilozófiához, hogy nem mondhatom azt, hogy “áh úgysincsen esélyem, nem küldöm be”. De a jelentkezés kapcsán óhatatlan, hogy ne vessek számot a blogommal, és ne lássam azt, hogy miben lehetnék jobb.
Tudom mekkora tettvággyal és inspirációval feltöltekezve jöttem haza tavaly a Blogger Dayről, amiből aztán pontosan tudom, hogy mennyire nem lett semmi. Ma már tudom, hogy ennek az oka nem (csak) az, hogy rosszul osztom be az időmet… Sokkal inkább az, hogy tavaly olyan szándékkal jöttem haza, hogy most aztán Véleményvezér (trendi szóval Influenser) lesz belőlem… de rá kellett ébrednem, hogy én nem szeretnék az lenni. Nem tudok az lenni. Így most még a rendezvény előtt igyekszem tisztázni azt, hogy pontosan mit is szeretnék. Milyen irányt szeretnék. Hogy aztán ott a sok előadásból majd azt halljam meg, amire igazán szükségem van és ne ezer ötlettel jöjjek haza amiből semmi nem lesz, hanem 5 mondattal, ami viszont előre visz majd.
Azt tökéletesen tudom, hogy miért blogolok. Pontosan két oka van: Az egyik Én vagyok, a másik pedig Ti.  Nekem szükségem van arra, hogy írjak, illetve, hogy fotózzak (és az Instagramot is nagyon szeretem), mert csend és rend a fejemben leginkább így lesz… és szeretném, ha adhatnék Nektek néhány mosolyt, néhány kedves gondolatot, néha egy kis erőt, esetleg egy kis inspirációt, egy jó ötletet … valamit… No nem mert önzetlen volnék… ugyan már. Azért akarok adni, mert azt érzem ezzel több leszek. Szóval innen nézve a blogom nem más, mint puszta önzőség. Hát ez szép gondolat.
Szóval küzdök az útkereséssel… de azt hiszem, hogy a dilemmáim nem pusztán az enyémek, hanem a hozzám hasonló bloggereké ugyanígy. Mert nekünk nincs kategóriánk. Mi nem vagyunk beauty bloggerek és nem vagyunk fashion bloggerek sem. Személyesebb hangvételűek az írásaink, és az olvasói közönségünk is kisebb. Évek óta azt érzem, hogy milyen kár… idén végre azt érzem, hogy milyen jó. Sokatokról tudom, hogy milyen dilemmáitok vannak, hogy mit gondoltok dolgokról, hogy milyen élethelyzetben vagytok. Ha váltunk pár szót, olyan, mintha mellettem ülnétek, és beszélgethetünk az élet dolgairól. Mert lehet veletek ezekről beszélgetni, és nem csak az ajánlott termékek sora köt minket össze. Persze szívesen írok olyan témában is, mert az is jól esik, de hogy egy olvasómat idézzem “csak mértékkel”.  És erre büszke lehetek, mert remek HAB-os közösség vagyunk mi így. Szóval köszönöm. Bármennyire elcsépeltnek hangzik, az elmúlt 4 évben másvalaki lettem, több valaki… és ezért hálás vagyok Nektek.  Ezért köszönöm, hogy velem vagytok akkor is, ha a Cosmos pályázat utolsó kérdésére, miszerint milyen gyakran posztolok, őszintén csak ennyit írtam: Soha nem elég gyakran.
Szóval keresem az utam, és bízom az őszben. De, hogy kicsit előrébb legyek, szükségem lenne a segítségetekre. Van bennem pár kérdés, amire nincs válaszom, pedig már már május óta (akkor beszélgettem @pikreával, akihez személyes tanácsadásra mentem el, és ő indított el engem egy vélhetően jó irányba a keresés során) ezen morfondírozok.
Ti miért olvastok a blogon, vagy miért követtek engem Instán? Mit mondanátok egy barátotoknak: Nézd ezt a lányt, ő az aki…
7 szavazat alapján

10 hozzászólás ehhez: “Blogger gondolatok

  1. Réka, szerintem te pont azáltal leszel “influencer”, hogy magadat adod. :) Olyan témákról írsz, amik épp foglalkoztatnak. Mélyek a gondolataid, néha kicsit kaotikusak, de pont ettől jók! :) Mersz írni a problémáidról. És soha nem a tökéletességet mutatod meg. Számomra nagyon emberközeliek az írásaid, olyan témák, amik tényleg érdekelnek. És mindez kreatívan. :) Szóval nekem ez a természetességed nagyon tetszik, és felnézek rád, amiért mersz őszinte lenni.

    • Nagyon nagyon hálás vagyok a soraidért, igazán jól eső, és az utamban megerősítő sorok ezek. Köszönöm!

  2. Nagyon érzem azt a mondatot, hogy “nem szeretnél influencer lenni”, legalábbis a szó hagyományos értelmében. Én sem érzem magam alkalmasnak erre a celeb szerepre. Én azt látom, hogy sokan összezavarodnak, amikor nem lehet egy női b/vloggert egyértelműen besorolni a beauty kategóriába, a Cosmo Blogger Dayen is igazából azok kapnak célzottan használható tanácsot (és díjazást), akik együttműködéseket és szponzorációkat szeretnének, ami érthető is, hisz ebben van a pénz. Csak közben egyre kevesebb b/vloggert követek, mert lassan mindenki ugyanolyan lesz, pusztán reklámfelületként tekint magára, aztán pedig csodálkozik, hogy kiég az egészben. Mindegy, hogy milyen ritkán vagy gyakran posztolsz, mindig elolvasom a bejegyzéseidet, mert őszinték, szívből jönnek és minden alkalommal viszek magammal valami gondolkoznivalót.

    • Gondoltam, hogy hasonlókkal küzdesz te is, főleg mivel a youtube-on aztán duplán erősen éri az embert a hatás, és elkerülhetetlen – mivel pénzből élünk – hogy egyetlen pillanatra se legyintse meg az embert a vágy szele… hiszen olyan nagyon egyszerűnek tűnik… de csak annak tűnik. Nagyon szívesen élnék én is abból, hogy írok, blogolok… de jelenleg boldog vagyok most így. Főleg a kedves soraitokat olvasva, amit nagyon köszönök!!

  3. Nézd ezt a lányt, ő az aki…

    Egyszerűen csak kell az ember életébe. :)
    Ezt nem lehet elmagyarázni, ezt érezni kell.

    Néha feldobja a napomat egy-egy írásod, néha elgondolkodtat, de mindig találok benne olyat, ami épp akkor, épp ott, rám vonatkozik.
    Nagyon szeretem, hogy önmagadat adod (csak gondolom, mert személyesen nem ismerlek :) ) és azt, hogy “csak egy vagy a sok közül”, de a legjobb értelemben és legnagyobb tisztelettel. Közben mégis rengeteget adsz ezzel.

    Emlékszem, mikor munkát váltottál, akkoriban kerültem én is hasonló helyzetbe és hihetetlen erőt tudtam meríteni az egészhez abból, hogy volt valaki más is, aki ugyanazon cipőben jár.

    • Nagyon nagyon boldog vagyok, hogy így látod, és attól még inkább, hogy segíthettem egy nehéz időszakban! Köszönöm, hogy velem vagy!!

  4. Személyes és őszinte blogokat sokkal jobban szeretem. Semmi smink/divat és agyon reklámozós bloggert nem követek. :)

    • :) Igazából szerintem nem baj, ha valaki követi őket, főleg mert szerintem tényleg sokan vannak közöttük is akik eközben értéket is tudnak közvetíteni. Ez azt hiszem ízlés kérdése lehet.

  5. …mindig képes mosolyt csalni az arcomra egy-egy írásával/képével.
    Egyetértve az előttem szólókkal én is azokat az embereket keresem akik nem a sablonosságot mutatják, hanem egyedi, felismerhető stílusuk van, és örülök, hogy te is megfogalmaztad magadban, hogy nem akarsz influencer lenni. Rajtad tényleg látszik, hogy ismered a követőidet, hogy kommunikálsz velünk, és nem csak egy arctalan tömeg vagyunk számodra. Szeretem a pozitív hozzáállásodat az élethez, hogy megosztod a boldog pillanatokat az életedből, de a kevésbé boldogokat is, így sokkal könnyebb azonosulni ezzel a szemléleteddel. Egy-egy komoly hangvételű írásod pedig nagyon be tud találni, mintha nekem írtad volna.
    Veled lehet beszélgetni, nem vagy elérhetetlen, és mindig nagy öröm, ha látok valami közöset bennünk, ilyenkor olyan mintha régóta ismerrnénk egymást. Nálam ez a személyes hangnem tudja elérni, hogy valakit szívesen olvassak hangulattól/napszaktól függetlenül.

    • Köszönöm szépen Encso! Az online téren keresztül kicsit tényleg ismerjük egymást. :)
      Hihetetlenül jól esnek a szavaid, és motiválóak. Jó érzés, ha valóban van a “kommunikációmban” valami egyediség, felismerhetőség, mert az ember belülről ezt sokszor olyan nehezen érzékeli…Hálás vagyok, hogy megírtad, mert minden biztató szó jól esik! Nagyon köszönöm!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

Weboldal (ha van):
Írd be a képen látható szöveget a mezőbe:

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..