“Megtaláltam benne önmagam.” / Interjú Kalmár Violettával, a Ceratif tervezőjével

A Ceratif tervezőjének csodálatos táskái egészen elvarázsoltak. Először februárban írtam nektek róla egy kicsit, ebben az outfit bejegyzésben, és a hátizsák amit ő tervezett Nekem, azóta a mindennapjaim hű társa. Mármint tényleg a mindennapjaimé, mert egyetlen más táskát sem hordtam az utóbbi időben. Akkor azt írtam, hogy Nagybetűs Minőség!, és ezt akkor még csak nagyjából a látványából tudtam megállapítani, meg a tapintásából. Ellenben a hónapok alatt bebizonyosodott, hogy nem tévedtem. Pedig én aztán tényleg nyúzom, tele pakolom, hurcolom magammal mindenhová. Probléma vele azonban egy szál sem. Szóval abszolút elégedett vagyok.

Azért szerettem volna mindenképpen interjút készíteni Violettával, mert nagyon inspirálónak tartom az olyan embereket, akik tesznek az álmaikért, akik nem torpannak meg a nehézségektől, akik nem legyintenek, mondván, hogy “áh, nekem ez úgysem menne”. Motiválónak találom ezeket az élettörténeteket, amiket így megismerek, és jól is esik ezeket megírni. Korábbi interjúimat itt megtaláljátok, amelyek között akad még 1-2 kedves történet számomra.

Violetta egyébként jelenleg  grafikusként dolgozik és amellett viszi a saját vállalkozását, a Ceratif-ot. Maga tervezi a táskákat, és minden egyes darabot a két kezével varr meg. Az anyagokat és kellékeket is maga szerzi be hozzá, a grafikai feladatokat is ő látja el, és a márkát támogató social média felületek mögött is csak ő van.  Elmondása szerint az emberek számára sokszor nem egyértelmű, hogy egyetlen egy ember áll a Ceratif mögött. Egy igazi HAB-os lány ő! Olvassátok szeretettel a vele készült interjúmat!

Nem tűnik egyszerűnek, hogy főállás mellet ennyi mindent kézben tartasz, és én egyre sikeresebbnek is látom a márkádat. Honnan van mindehhez erőd?

Néha nem is tudom, hogy honnan jön ez a rengeteg energia. Sokat köszönhetek a páromnak, a családomnak és a barátaimnak, akik mindig biztatnak és segítenek, ha elakadok valamiben. Pozitív nőnek tartom magam és biztos vagyok abban, hogy sosem lesznek a kor miatt ráncaim, mert elnyomják azok, amik a nevetéstől kerülnek az arcomra. Ez elárulja, hogy igyekszem életvidám lenni. Mosollyal indítani az emberek felé és hálát adni a nap végén.

Hogy emlékszel vissza az első táskára ami elkészült?

A legelső táskának köszönhetem a Ceratif-ot. Amikor elkezdtek divatba jönni a gymbag-ek nagyon megtetszettek. Egy nap úgy döntöttem, hogy varrok én is egyet magamnak. Egy percig sem gondoltam arra, hogy egy nap ebből bármilyen márka kialakulna. Amikor kész lett megosztottam a social felületeken és annyi pozitív visszajelzést kaptam rá, hogy kedvem támadt egy újat készíteni… majd megint egy újat…és megint egy újat. Iszonyatosan motiváltak. Idővel a barátaimnak készítettem a születésnapjukra. Nagyon jó volt olyat adni, ami a két kezem munkája és látni az arcukon, hogy ennek ők is nagyon örülnek. Tőlük kaptam az első, hol pozitív, hol negatív kritikákat. Egy idő után odáig fejlődött a dolog, hogy elkezdtek számomra ismeretlen emberek is érdeklődni, így elindítottam a CERATIF-ot.

Mi a márka története? Honnan jött a neve?

Ez egy kicsit bohókás történet lesz, de szívesen elmesélem. A CERATIF alapja a francia créatif szóból ered. (Jelentése: kreatív.) Ami a csavar benne, hogy az egyik kedvenc gyerekkori mesefilmem az Őslények országa, amiben szerepelt egy Kistülök nevű triCERAtops. Nagyon találó és egyben szerethető név nekem a Kistülök. Innen ered a CERA része. Megcseréltem az “R” és “E” betűt levettem az ékezetet és voila. :) Kiejtése simán magyarosan C-vel.

Mindig is szerettél volna ezzel foglalkozni, vagy így alakult?

Erre nehéz pontos választ találni, de inkább így alakult. 7 évig jártam ruhaipari iskolába. Ez idő alatt elvégeztem egy díszlet- és jelmez-tervezői képzést is, de végül a diplomámat grafikusként szereztem meg. Szóval valahol mindig benne volt az életemben a tervezés és a varrás, de nem az érvényesült. Aztán érkezett az a bizonyos első táska az életembe, amit miért is ne varrtam volna meg magamnak, ha már úgy is ez tanultam… aztán ebből lett a Ceratif.

Ki vagy mi inspirál egy-egy táska elkészítésekor?

Néha van, hogy csak úgy kipattan a fejemből valami új forma vagy szín variáció, de van hogy kiszabok néhány különböző színű anyagot és addig pakolgatom őket, amig meg nem találom a számomra legizgalmasabb elhelyezést. Sokszor a vevők is inspirálnak. Szoktam úgy is készíteni táskát, hogy a megrendelő válogatja össze a színeket, amelyek a rendelkezésemre állnak és néha még magam is meglepődőm, hogy milyen jó színkombinációk alakulnak ki.

Mik azok a szempontok, amelyeket mindig szem előtt tartasz?

Nálam fontos az “Egyszerűbb néha több!” elmélet. Nem egy bonyolult termék amit készítek, de azokkal a játékos elrendezéssekkel, ahogy az elején összevarrom az anyagokat ad neki valami pluszt.

Ezen kívül igyekszem a fejlődésre is figyelni. Lassabban haladok vele, mint szeretném, de az elmúlt 1,5 év alatt sokat fejlődött a termék és ezt jó megélni.

Ami talán furcsa lehet egy vevő számára, hogy nincs még logó a táskáimon. Bevallom számomra tényleg nem fontos, mert azt tapasztalom, hogy az emberek megismerik az utcán, hogy mely táskák Ceratif-ok. Ami szerintem sokkal nagyobb büszkeség. Belátom már egyébként, hogy azért mégiscsak szükség van a márkajelzésre, szóval már folyamatban van az is.

Gondolkoztál  már másféle termék irányában is?

Igen, folyamatosan tervezgetem gondolatban. Már vettem alapanyagot is egy-egy új termékhez csak kicsit gondban vagyok, mert még nem volt idő arra, hogy meg is valósítsam. De törekszem arra, hogy ez mihamarabb megváltozzon.

Milyen visszajelzések érkeznek? Hogy látod a márka jövőjét?

Rengeteg pozitív visszajelzést kapok amiért nagyon hálás vagyok. Volt egy vevőm, aki úgy fogalmazott hogy “Megtaláltam benne önmagam.” Ezt nagyon jó volt hallani, hisz ez a célom.

Pozitívnak érzem a márka jövőjét. Mivel csak másodállásban tudok foglalkozni vele, így lassan halad, de türelem kell hozzá. Ez által engem is tanít a márka.

Több mint 1 év után láttam meg az első CERATIF-ot. Természetesen láttam már más hátán, de mindig csak barátokon, vagy család tagokon. Amikor először megláttam a villamoson egy ismeretlen lányon a munkába menet, hát leírhatatlan érzés volt. Bevallom elsírtam magam.

(A képek szerzői jogvédelem alatt állnak, közzétételük előzetes írásbeli engedélyhez kötött.)

A rólam készült képek esetében: Cipő: CCC / Térdzokni: Ajándék volt / Rövidnadrág: Háda (Limited Collection) / Szürke pulcsi: Háda (Atmosphere) / Fekete pulcsi: Háda (Atmosphere) / Hátizsák: Ceratif / Ékszerek: Milla Sonja Couture / Smink: Éva Kelemen / Haj: Suti / Fotó: Lexa Photography

 

1 szavazat alapján

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

Weboldal (ha van):
Írd be a képen látható szöveget a mezőbe:

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..