Csak egyetlen egy van belőle…

Ha valamit nagyon szeretnék, akkor azt elég nehezen hagyom annyiban. Tényleg nagyon nehezen. Sokszor igen kimerítő tulajdonságom ez… és az egy dolog, hogy engem kimerít, de gondoljatok bele, hogy például a férjemre ez milyen hatással van! Azt mondta, hogyha nekem egy döntés, amit hoztunk nem tetszik, hajlamos vagyok úgy tenni, mintha még nem döntöttünk volna. Ez pedig hazugság … khm… így van. Igaz, mióta erre felhívta a figyelmem, azóta azért nagyon igyekszem odafigyelni… de az a helyzet, hogyha te nem szereted a tökfőzeléket, akkor mindent megteszel, hogy ne is kelljen megenned azt, nem igaz? :)

Másrészről azonban ez egy jó tulajdonságom, ugyanis emiatt a makacsságom miatt sokat fejlődött a problémamegoldó készségem, és amit szeretnék, azért teszek is.

És el is érem.

Jó, nem mindig. Sajnos. De a kudarc is tanít… hogy nagyon bölcs legyek. :)

Szóval nem volt ez másként a Triumph Blogger Nagykövet pályázatával sem, amihez az ihlet, már akkor megérkezett, amikor a felhívást elolvastam, ezért fontos lett nekem, hogy jelentkezzek. De a helyzet az, hogyha az ember lánya nem Budapesten él, akkor a dolgok ici-picit bonyolultabbak egyes esetekben. Így sajnos nem ért ide időben a fehérnemű, amit tesztelésre, fotózásra küldtek volna. Az azért hozzá tartozik a történethez, hogy a Triumphnál nagyon kedvesek voltak, és igyekeztek megtenni mindent ahhoz, hogy mégis megkapjam a gyönyörű darabokat. Azonban végül már nem volt szükséges, mert mint mondtam, ha szeretnék valamit, azért teszek… :)

IMG_7832

 

Nem a fehérnemű vásárlás a kedvenc elfoglaltságom. Alsóneműt mondjuk szeretek venni, mert olyan szép tud lenni egy-egy darab, de a melltartók világában mindig is kicsit… kitaszítottnak éreztem magam. Az a helyzet ugyanis, hogy olyan pici a cicim, hogy soha nem fog úgy állni rajtam egyetlen darab sem, mint annak “kellene”. Nem, még a pushup-os darabok sem, ugyanis… hogyan fogalmazzak?… elfér a cicim abban a kis lyukban, ami a pushup szivacson kívül van a melltartóban. :) Szóval sejthetitek, hogy sokáig mennyire rosszul éreztem emiatt magam bárhol ahol a cici kérdés számított! Ismeritek azt a mellkasba markoló érzést, amikor láttok valakit, akinek sokkal szebb az a testrésze, amivel nektek a legnagyobb bajotok van? A szép dekoltázs kérdése sokáig okozott nekem alig-alig múlni akaró bánatos szorongást.  Az utóbbi időben azonban megváltozott bennem valami. Az történt, hogy elkezdtem elfogadni, hogy ez így van, és ráébredtem, hogy az én testem így az enyém, és nem is illenének hozzám a nagyobb cicik. Jó lett volna, ha valaki hamarabb szól nekem, és a fejemhez vág valamit, hogy “hé hahó, ne légy hülye!”. Könnyebb lett volna.  Könnyebb lett volna, ha már korábban rájövök, hogy a kicsi cicivel sincsen semmi baj, és nem ciki. Ahogy egyébként semmi sem sem ciki, ami hozzánk tartozik!

A testünk csak a miénk, és nem valaki másé, akihez hasonlítani szeretnénk. Az az övé. Szeressük inkább a sajátunkat, és bánjunk vele kedvesen.

Hallod?!?! Te is Gyönyörű vagy!

Unalmas kérdés már ez? Hogy “Úgy vagy szép, ahogy vagy”. Ha unalmas lenne, akkor már minden nő sokkal boldogabb lenne! Így van?! Boldogok és elégedettek vagyunk magunkkal? Nem… sajnos nem, és sokan ebbe bele is betegednek lelkileg. Pedig nem kellene bánatosak legyünk a testünk miatt! Igen, sportoljunk, igen, étkezzünk egészségesen, mert a testünk csak a miénk, értünk van, és velünk van! És csak egyetlen egy van belőle, az egész világon! Éppen ezért szeressük is! Mert velünk van, mert csak nekünk van és mert csak egy van!

IMG_7605-2-1

IMG_7520-4

Amikor elolvastam a Triumph felhívását arra gondoltam, de jó lehetőség ez! Hétköznapi nők mutathatják meg, hogy milyenek, ezzel is esetleg több önbizalmat adva nőtársaiknak. Aztán arra is gondoltam, hogy biztos, hogy fehérneműs fotózást szeretnék, amikor eddig szinte elfutottam ilyesminek még a gondolatától is? Komolyan gondolom én ezt? Hiszen rajtam egészen másképpen áll minden mint a többségen… És ekkor döntöttem el, hogy jelentkezem. Mert szeretném megmutatni, hogy pici cicivel is Nő vagyok. Hogy szépek vagyunk mi nők, akkor is, ha azt gondoljuk, valami nem tökéles rajtunk! Hogy jobb lenne, ha nem gondolnánk ilyesmiket! Nem magam miatt szeretettem volna ezt, hanem azért, hogy hátha adhatok egy kis önbizalmat másoknak, hogy merjék vállalni magukat! Nah jó, kicsit magam miatt is szerettem volna :) Nyilvánvalóan. Ne legyek már álszent, hiszen maga a nyeremény is fantasztikus!  :)

IMG_7851

IMG_7848

 

Szóval mikor kiderült számomra, hogy nem fognak megérkezni, a fotózás “főszereplői”, úgy döntöttem, akkor meglepem magam én valami széppel. Mivel mindig is a szivacsos darabokat részesítettem előnyben – a fent kifejtett okok miatt – , ezért most valami egészen mást kerestem… Jó igazából először egy szivacsos darabot kértem tesztelésre, mert hát az ember lánya nem hazudtolhatja meg magát. :) De végül még jól is jött, hogy nem ért ide! Egyrészt nem lehetne az enyém ez a finom anyagú, puha és gyönyörű Amourette Spotlight csipke body a, másrészt így kicsit talán hitelesebb lehetek… ami a kis ciciket illeti :) :)

IMG_7243_ed

IMG_7476_ed

IMG_7452

 

A fantasztikus képeket köszönöm Kucsma Gábornak! Nagyon jól telt a fotózás, bár be kell vallanom, modellkedés ide vagy oda, azért izgultam, hiszen ilyesmit eddig még nem mertem vállalni. Nyilván ez a kiválogatott képeken nem látszik, de szerintem hisztek nekem :)

Örülök, hogy végül a birtokomba került a kis fekete, mert megmutatta, hogy bátran szeressem magam így ahogy vagyok… elvégre nekem is csak ez az egyetlen egy testem van.

 

IMG_7824

IMG_7848_2

 

34 hozzászólás ehhez: “Csak egyetlen egy van belőle…

    • :) :* Gondolkoztam, hogy beleírjam-e a mi kis nyári “kalandjainkat”, de arra jutottam, hogy így is hosszú lett :)
      És köszönöm! :) <3

  1. Egy sokat emlegetett fontos dologról írtál, amit mégsem lehet elégszer elmondani. Örülök, hogy vállaltad a push-up mentes fotókat, gyönyörűek lettek! :)

  2. Ohh, gyönyörű képek :)
    Jessusz, tényleg nincs min agyalnod a cicikkel kapcsolatban. Így tökéletes a tested, ahogy van!

    Én a másik oldalt erősítem a nagy cicis csajokat, hát D-s kosárral szép az élet…igen :D Mikor külön figyelnem kell, hogy egyenesen álljak, mert hát Istenem van súlya ezeknek, s a húz előre.

    • Köszönöm szépen Hanna! Nos… igen, tisztában vagyok vele…de nyilván csak arról tudunk igazán, ami nekünk van :)
      (Láttam a kis videódat, nagyon köszönjük, nagyon örültem Neki, alig várom, hogy készen legyen!! :D )

  3. Tetszett a bejegyzés,sok részénél nagyon nevettünk a párommal :) Nekem van cicim,de szerintem hasonlóan elégedetlen voltam vele,mint te a tiéddel.. :) nincs recept.A képek gyönyörűek,a hajad színe izgalmas!!Anyukámnak pedig akkor lettek cicijei,amikor terhes lett.Meg is maradtak.Azelőtt nagyon lapos volt.Lehet,hogy lesz idő,mikor ringanak még nálad is a domborulatok :)

    • Hmmm… remélem nem “ki”:) :D Jó, gondolom nem… de nem hagyhattam ki.
      Köszönöm szépen!
      Hát kíváncsi vagyok, hogyha oda jutok hogyan lesz :) Meglátjuk majd! :)

    • Ööö… hát nekem ellentétes tapasztalatom van. Mellesleg sosem voltam eleresztve, bár a B kosarat szépen megtöltöttem volna, ha hordok melltartót. De sosem hordtam, mert igazán tökéletes alakú cickók laktak a mellkasomon. Amikor terhes lettem, egyből melltartót vettem, és a szoptatás befejeztével szomorúan vettem tudomásul, hogy valahogy összetörtek a sejtek odabent. Az anyag, a térfogat megvan, de plötyi. Aztán jött a második gyerek. Eredmény? Minden odafigyelés ellenére laposodás… és még egy további kölök is érkezett. Hát, most már csakis szivacsos cuccban állhatok közönség elé (úgy mint pizzafutár, postás, bolti eladó, nem beszélve munkatárs, ügyfél stb.). Szóval amint terhes leszel, viszonylag szoros melltartó, nehogy eltűnjön :)

  4. Túlérzékeny vagyok, emiatt a gimi alatt elküldtek pszichiáterhez. Megkérdezte, hogy mi az, ami nem tetszik magamban, mire azt mondtam, hogy a körmöm, mert nincs körömházam (a műkörmös, akihez jártam, azt mondta, hogy ilyen felnőttel nem találkozott). Mire a doki felkiáltott: nem a kis cickóim miatt? Hát nem, pedig a legkisebb melltartókat hordom, és néha azokra is azt érzem, hogy nagyok. :) Szoptatás elején tényleg kétszeresére nőttek (jé, látni őket!), de hamar visszaapadtak. Szoptatok még, de a méretük már régen a régi. :)
    Nagyon szép a body és a képek is!

    • Nah hát itt a példa, hogy nem lehet tudni hogyan reagál a szervezet az anyaságra. Nagyon kíváncsi én hogyan változok majd.
      Milyen érdekes… először az jutott eszembe, hogy milyen fura, hogy ilyen apróság miatt érezted rosszul magad, de aztán rájöttem, hogy mivel rágom a körmöm, amiatt én is sokszor éreztem magam rosszul… Azért az orvos aranyos volt… :) :) :)
      És köszönöm!

  5. Gyönyörűek lettek a kèpek, s tényleg nem látni rajtuk, hogy zavarban lennèl! :)
    Én teljes mértékben megértelek ami a “kis cici komplexust” illeti, hiszen egy cipőben járok veled. Én is sokáig szenvedtem tőle, de aztán rájöttem, mindennek meg van az előnye, így ennek is. Csak két pèlda, de nekem ez egy nagyon fontos részlet: sportoláskor egyáltalán nem zavaró (nem lötyögnek és nem zavarnak), plusz simán feküdhetek hason anélkül, hogy azok fájnának. ;D
    Örülök, hogy sikerült elfogadnod magad!!! Szèp hetet kívánok! :)

    • Igen, gondolkoztam már, hogy írok valami listát a kis cici előnyeiről, és ezek a példák jutottak eszembe nekem is.
      Egyszer egy 24 órás busz úton, már sehogy sem volt jó, így végül úgy aludtam, hogy letérdeltem a földre, a szék alá, és az ülésre könyökölve, “hason” aludtam… nah akkor nagyon hálás voltam a kis cicijeimnek :)

  6. Gyönyörű képek lettek ^^. Nincsenek nagy cicijeim (illetve most de, de éppen mindenem nagy :-)), de emiatt soha nem voltak komplexusaim, mert szerintem formásak. A cicikérdés helyett volt ezer más, ami miatt nem éreztem magam szépnek….

    • Ilyenek vagyunk mi nők… nos a formára én inkább nem tértem ki, és nem véletlenül :)
      Annak örülök azért, hogy múltidőben írsz! :)
      <3 És köszönöm!

  7. Réka, először is, szuperek a képek! Nekem is hasonlóan pici mellem van, és sokáig zavart, de mára már eljutottam oda, hogy szeretem a testem. A férjem pedig szinte csodál, ez is sokat segített azért… Nagyon jó cikk lett, jó, hogy írtál erről! :)

    • Nos igen… valaki aki szeret, és úgy szeret ahogy vagy nagyon sokat tud segíteni az úton! Még szép, hogy csodál… gyönyörű vagy! :) No meg ez a dolga! :P
      Köszönöm szépen, nagyon örülök, hogy tetszik!

  8. Ismerős érzés…nagyon is. De tényleg gyönyörű vagy, így ahogy vagy! Csodálatosak a fotók és a body is! Jó, hogy vállaltad a fotózást és a cikket erről a témáról.

    • Nagyon szépem köszönöm! Hihetetlen jól esik, mert picit aggódtam! Jajj de jóóó! Nagyon örülök!!

  9. Jajj Réka, ez annyira Te vagy :) Az írás is, és a fotók is, imádom azt, hogy igazi tartalma és hangulata van a bejegyzéseidnek, ami sok blogról hiányzik <3 Nem tudok kedvenc képet választani, mert az összes gyönyörű, a body miatt pedig nagyon irigy vagyok, én csak a fotózásra kaptam meg :P :D :D :*

    • Köszönöm szépen Virág! Olyan jól esik!! Nekem nagyon tetszenek a Ti fotóitok is, hihetetlen játékos, és csajos!!

  10. Nagyon jó fotósorozat, de az igazi önbizalomhoz talán még fotózás sem kell. Mármint ha az ember lánya elfogadja, hogy úgy szép ahogy van, akkor talán már fölöslegessé is válik, hogy bizonygassa bármilyen formában :)
    De teljesen megértelek, én is mindig kis cicis voltam, ám ez csak kamaszként zavart. Már rég nem okoz problémát, annak ellenére, hogy a szoptatás is nagyon megviselte őket.
    A képek összességében akkor is jók :D

    • Hát igen… valóban fölösleges, ha az ember lánya nem blogol, nincsenek kényszeres közlési vágyai, és nem a második legkedvesebb hobbija a modellkedés :)
      Gondolkoztam azon, hogy igazából a kamaszkori aggodalmaink mennyire befolyásolnak minket felnőttként… érdekes, mert az csak néhány év, nagyjából 10… mégis milyen hatással tud lenni az egész életünkre! Remélem egyébként, hogy egy-két kamaszhoz is eljutnak ilyesmi pozitív írások!

  11. Egy olyan témáról írtál, ami engem is nagyon megérint. Én is a kis-cicis csajok táborát erősítem és sokáig csúfoltak is miatta, utáltam is magam eléggé. Aztán megismerkedtem a mostani párommal, aki imádja őket és kimondottan tetszik neki, hogy ekkorák. Azóta rájöttem, hogy mindenkinek más az ízlése, így sosem fogok amúgy sem mindenkinek tetszeni, legalább én fogadjam el magam olyannak amilyen vagyok. :) A képek meg fantasztikusak, gyönyörű vagy mint mindig :)

    • Igen, az, hogy van melletted valaki, aki így szeret az nagyon nagyon sokat jelent. Talán – sajnos (?) – az egyik legkönnyebb lökés az önelfogadás útján! :)
      Köszönöm szépen!

        • Már hogyne állna! Sőt!! :)
          Általánosságban értettem, hogy úgy sokkal sokkal könnyebb! Nekem is nyilvánvalóan Ő segített nagyon sokat az önbizalmam javításán. :)
          A “sajnos-t” pedig úgy értettem, hogy kicsit kár, hogy ez ennyit nyom a súlyban, mert sok gyönyörű nő, akinek (még) nincs párja, emiatt szenved nagy önbizalom hiányban… ami ugye megnehezíti azt, hogy legyen párja… ami miatt… nah szóval. Nem könnyű!

Szólj hozzá!