Csönd

Mérhetetlenül szomorú vagyok. Közben meg hálás amiért az én életemben senki nem nagyon beteg, senkit nem ért baleset és nincs is háború a fejem fölött.

blog_IMG_3281_ed

Valahogy csönd van a fejemben, de nem igazán az a békére hívó. Ez egy dübörgő, zavaró csönd. 

Annyiféle tragédiáról kaptam hírt a napokban, hogy a lelkem küzd azzal, hogy feldolgozza őket… egyik sem érint nagyon közelről, személyesen… egyet kivéve, bár az sem nagyon …és azzal kapcsolatban is remélek még és imádkozom.

Azoknak akik esetleg személyesen ismernek írom, hogy nem kell aggódni, nincsen semmi baj körülöttem. Teszek ide egy ilyet :) is.   Csak valahogy most megérintett az élet borús oldala ahová csak idővel fog besütni a nap. Hozzám hamarabb mint azokhoz akiket tényleg személyesen érint. Ez jobban elszomorít. Mások érzéseire gondolok, és nagyon fájhat most sok lélek, sok ügyben.

Mindig azt mondják könnyű a boldogság, ha körülötted minden rendben van. Ez valóban így is van. Csakhogy csak akkor tudjuk ezt igazán, ha nincs rendben valami körülöttünk. Akkor tudjuk azt, hogy igen, rendben volt minden és boldog voltam akkor. Akkor amikor minden rendben, azonban közel sem ilyen egyszerű. Mások azt látják, hogy nekünk mindenünk meg van, mi azt, hogy mi hiányzik. Bolond az ember …

Látom, hogy mennyire kerek az életem és boldog vagyok miatta. Mégis, ha valaki azt vágja a fejemhez, hogy bezzeg neked – sőt, van hogy én vágom a saját fejemhez – rosszul érzem magam, és szeretném elmondani, hogy nekem sem minden csodás, mert ez is meg az is meg az is bánt. Miért vagyok ennyire hülye? Miért van lelkiismeret furdalásom amiért nekem jó!? Amiért nekem “bezzeg” ?! Talán csak nem szeretem ha valaki irigy rám… illetve ha azt gondolom, hogy az – mert a kettő nyilván nem ugyan az. Nemvagyokénnormális.

Nem is fontosak ezek… nem is tudom fogok-e bármi értelmeset írni, vagy csak pötyögök itt. Nem baj, pötyögök.

Akarnék írni rendesen is, nem ilyen furán, de a szavak valahogy inkább ott maradnának a fejemben, így aztán várok, mikor gondolják meg majd magukat, hogy újra adni tudjak majd magamból… vagyis, hogy kapni tudjak a leírtak által.

Egyébként tényleg minden rendben van körülöttem. Csak csöndesen van az a rendben. Várom, hogy a zajos csöndem, a zavaró csöndem megnyugodjon és békés csönd legyen belőle, hogy aztán virágzó hangokká válhasson. Addig pedig mosolygok ha valami vidám dolog történik, viccelődök ha kínos vagy vicces, és szomorkodom ha valami bánt. Mindezeken felül pedig én bizony boldog vagyok… csak most nem vidám.

 

 

 

8 hozzászólás ehhez: “Csönd

  1. Valahogy nekem is van egy csöndes periódusom. Valami rossz érzés kerülget pár hónapja, amolyan mély bánat vagymiez… sok minden történik, túl sok minden. Nem is tudom, mit írjak. Inkább küldök egy ilyet: :)

    • Lehet egyébként a sokat emlegetett “tavaszi fáradtság” vagy nem tudom… Nagy Nagy kitartást és sok szeretetet kívánok Neked! Csak túl leszünk rajta! Köszönöm a :) -t Neked is!

  2. Valahogy érzem nagyon amiről írsz. Nálam most nincs minden rendben sajnos. Vagyis már de… talán igen… de nem tudok szabadulni a gondolatoktól, amikor nem volt minden rendben. Nehéz ügy néha a saját elménkkel is együtt élni :( Küldök egy virtuális ölelést!

    • Sajnálom. :( Remélem sikerül túl lenni rajta!!! Az írás sokat segít, akkor is ha nem nyilvános nekem sokkal jobb lett utána…

    • És köszönöm az ölelést!! Sokat jelent! Viszont virtuális ölellek! :) ❤

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

Weboldal (ha van):
Írd be a képen látható szöveget a mezőbe:

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..