Enyém lett egy kis csillogás / Outfit

2018. 02. 01. 9 hozzászólás

Amikor elkezdtem szervezni ennek a posztnak a fotózását, álmomban sem gondoltam volna, hogy ez lesz belőle.

Először is abszolút nem ilyen koncepció volt a fejemben, de mivel végül az időjárás romantikusra sikerült – azaz hullt a hó – 2 nappal előtte gyors helyszínváltás történt. Ha majd megvalósítjuk az eredeti elképzelést – mert meg fogjuk, ebben biztos vagyok – nagyon vicces lesz, hogy végül mi lett most belőle.

Miskolc egyik jellegzetessége az Avasi kilátó. Ha az ember lánya – fia miskolci, egészen bizonyos, hogy fűződik hozzá valamilyen emléke.

Nekem is, elég sok. S furcsa is lenne ha nem lenne így, tekintve, hogy ott nőttem fel a “lábánál”. Vagyis egészen pontosan az Avas alján, s a gyerekszobám egyik ablakán ha kinéztem, a kilátót láttam. Volt egy időszak, mikor 12 váltakozó színben világították ki, félpercenként váltogatva a színeket, s én megtanultam a sorrendet, ezzel szórakoztatva azokat, akik hajlandóak voltak figyelni a bolondozásomra. Mindig tudtam milyen szín lesz a következő… szerettem.

“A kilátónál”. Barátságok, bulik, forgatások, szerelmek, szakítások, szeretkezések, nagy séták, kis kirándulások, ábrándok, kutyasétáltatások, piknikek, beszélgetések, és még ki tudja milyen sötét és vidám dolgok helyszíne. Lényegtelen, hogy a szeme mit lát az embernek, mert a lelkünk miskolciként egészen másképpen néz fel a kilátóra.

Tudtam, hogy fent valamikor működött valamiféle kávézó, de én még fiatal vagyok ahhoz, hogy erről pontos emlékeim legyenek. Akadtak aztán próbálkozások, de a Kilátó ablakai végül mindig csak sötéten és kissé bánatosan, becsukva néztek le a városra. A városra, amely egyszerre kitaszítja és magához öleli miközben vár tőle valami többet…

Ez a több aztán tavaly decemberben meg is érkezett. Újra kinyitotta szemeit, kávéillattal betöltve az levegőt a város fölött. Elegáns csészékkel, finom kávéval, zsúfolt hétvégékkel, csillogással, csodás kilátással és azt gondolom minden miskolci szívét betöltve egy kis örömmel. Ha erre jártok, mindenképpen nézzetek fel az Avasi Kilátó Kávézóba, hogy lenézhessetek Miskolcra. Mert megéri… tényleg egy kis csillogás.

Valahogy a képeket elnézve tényleg ez az érzésem. Hogy enyém lett egy kis csillogás.

Ahogy említettem egyáltalán nem ez volt a tervem. Aztán a dolgok csak úgy megtörténtek, és valahogy az emberi jóságból, az összefogásból és az alkotásvágyból született ez a sorozat.

Az volt a célom, hogy kicsit kilépjek Hétköznapirékából. Szerettem volna egy olyan szettet összeállítani, aminek darabjai megvannak a ruhatáramban, de nem hordom őket együtt. Mert ráébredtem, hogy hajlamos vagyok ugyan azokhoz a kombinációkhoz nyúlni, s néha észre sem veszem a lehetőségeket benne. Így aztán ilyen céllal kinyitva a szekrényemet lett egy olyan szett, amit Hétköznapiréka egészen bizonyos, hogy nem hordana… de jól éreztem magam benne!

A hátizsákom, aminek a szín és mintavilágát rábíztam Violettára a Ceratif tervezőjére, nagyban hozzájárult ehhez a jó érzéshez! Rábíztam, mert a munkáit látva biztos voltam benne, hogy olyasmi fog érkezni, ami tetszeni fog. Meg persze jó volt a kíváncsi várakozás öröme is. Arra azonban komolyan nem számítottam ami a csomagot kibontva fogadott. Nagybetűs Minőség! Ez volt az első ami eszembe jutott. Olyan minőségi alapanyagok vannak benne, amire nem csak ránézni jó, de tapintani is remek. Azóta csak azt hordom, és valahogy hiába viszek magammal ugyanannyi cuccot mint eddig, mégis könnyebbnek érzem. Violettát megtaláljátok Instagramon és Facebookon is, mindenképpen nézzétek meg, és ha nektek is annyira tetszik amit láttok, ne habozzatok követni őt!

Lexával, aki a képeket készítette, ez már a harmadik közös munkánk, de talán az ő nevében is elmondhatom, hogy eddig ez a kedvenc. Olyan könnyedén tudtunk együtt dolgozni, olyan egyszerűen és természetesen alakultak a dolgok, hogy szinte észre se vettük, és készen is voltunk. Még egy finom kávé is elfogyott közben. Olyan kellemes vasárnap reggel volt ez. Csak hullt a hó, lenéztünk a városra, beszélgettünk és mindannyian tettük amit szeretünk csinálni. Az, hogy végül komplett kis csapat fogott össze, szintén Lexának köszönhető. Nem hiába, mert olyan személyisége van, akivel jó együtt dolgozni.

Így alakult, hogy végül a hajam sem csak simán csücsült a fejemen, hanem kacér hullámokkal várta, hogy a gyönyörű hajpánt a fejemre kerüljön. Suti pillanatok alatt varázsolt nekem frizurát, ami meglepő módon egészen hosszan ki is tartott, pedig kapott jó kis hóesést is dísznek.

A havon kívül, a kiegészítőimet és a sminkemet is Évi csinálta, akivel már korábban is találkoztunk, s már akkor is megállapítottam, hogy némi rokonlelkűség van bennünk. Kisfia mellett kezdett bele az ékszer készítésbe, és a mostani Esküvő Classic magazinban, egy interjút is találtok vele, de Instagrammon is megtaláljátok Millasonjacouture néven.  Lelkesedése a kis projektünk iránt olyan nagyon kedves a szívemnek, hogy nem tudok elég hálás lenni neki érte. Az pedig, hogy mind a hajdísz, mind pedig a karkötő ennyire illett az egészhez, egyszerűen ámulatba ejt. Mert tényleg 2 nappal a fotózás előtt szerveztem újra a helyszínt, és csak remélhettem, hogy működni fog. Jobban nem is működhetett volna

Megfogadtam pedig, hogy nem fogok sokat írni, mert a képek mennyisége éppen elég sok. De egyszerűen annyira szeretném átadni ami a szívemben van ezt a sorozatot nézve! Olyan igazi csapatmunka volt az egész, amilyenre szüksége van a Léleknek. Mert ilyen klassz dolgok születhetnek belőle. Legalábbis nekem nagyon tetszik! S bízom benne, hogy nektek is!

(A képek szerzői jogvédelem alatt állnak, közzétételük előzetes írásbeli engedélyhez kötött.)

Cipő: CCC / Térdzokni: Ajándék volt / Rövidnadrág: Háda (Limited Collection) / Szürke pulcsi: Háda (Atmosphere) / Fekete pulcsi: Háda (Atmosphere) / Hátizsák: Ceratif / Ékszerek: Milla Sonja Couture / Smink: Éva Kelemen / Haj: Suti / Fotó: Lexa Photography

 

9 hozzászólás

  • Suz'n 2018. 02. 02. at 07:03

    Mindig meg tudsz lepni… Ez a poszt, ezek a fotók, teljesen kész vagyok… Fantasztikus munka ?

    • Reka 2018. 02. 02. at 08:22

      Köszönjük Suz :)

  • Névtelen 2018. 02. 02. at 08:47

    A meglepetés úgy látszik folyamatos… :)

    • Reka 2018. 02. 03. at 15:46

      :)

  • Bokor Boglárka 2018. 02. 02. at 14:44

    Gyönyörű vagy! Fantasztikusak lettek a képek is! :)

    • Reka 2018. 02. 03. at 15:45

      Köszönöm szépen ?

  • Zsuzsa 2018. 02. 02. at 21:27

    37 éve élek és vagyok miskolci, de semmilyen emlékem nem fűződik a kilátóhoz. Koszos, összefirkált, büdös hely volt, nem jartunk arra sokat. Most mondjuk latlá az ablakomból:-)

    • Reka 2018. 02. 03. at 16:00

      Akkor éppen itt az ideje valami kedves emléknek… Mondjuk egy finom kávé képében. Vagy tea, ha nem kávézol… Hidd el, megéri esélyt adni neki ;)

  • J 2018. 03. 23. at 12:09

    Van valami Miskolcban amit valóban csak az érthet/érezhet,aki ott nőtt fel…valami ami szembemegy mindazzal, amit az ország többi részéről származó ember gondol, vagy tudni vél róla…valami, amit nem lehet kirándulás vagy egy látogatás, de még felnőtt fejjel odaköltözés alkalmával sem megérteni. Nagyon nehéz ezt megfogalmazni és csak ritkán sikerül egy-egy embernek. Mindig megmelengeti a lelkemet és bevallom néhány könnycseppet is csal a szemembe, ha olyan írásba botlok ami fel tudja idézni ezt az “igazi Miskolc érzést”. Amit kilátóról írtál…igazi telitalálat! Köszönöm Neked ezt a posztot! (Most visszavágyom oda.)

    Ami az outfit-et illeti: nyugodtan hordhatnád néha fotózáson kívül is! Hidd el jól állna Hétköznapirékának is :)

  • Leave a Reply

    Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

    ×