Habfürdő http://www.habfurdo.com Hiszek A Boldogságban Wed, 20 Feb 2019 09:16:45 +0000 hu hourly 1 https://wordpress.org/?v=5.0.3 75385949 Jóban rosszban http://www.habfurdo.com/joban-rosszban/ http://www.habfurdo.com/joban-rosszban/#comments Wed, 20 Feb 2019 08:37:52 +0000 http://www.habfurdo.com/?p=7043 12 éve vagyok együtt a férjemmel. A statisztikai adatok alapján nem ez a kapcsolatunk legkönnyebb éve, hiszen a 7.  után, a 12.-et mondják nehéznek. Nem tudom cáfolni… Ezt nem panaszként írom, csupán statisztikai érdekességként. Rég nem volt ennyi vitánk mint az utóbbi időszakban. Ugyanakkor megingathatatlanul  hiszek magunkban és hiszem azt, hogy jól csináljuk. A tőlünk […]

The post Jóban rosszban appeared first on Habfürdő.

]]>

12 éve vagyok együtt a férjemmel. A statisztikai adatok alapján nem ez a kapcsolatunk legkönnyebb éve, hiszen a 7.  után, a 12.-et mondják nehéznek. Nem tudom cáfolni… Ezt nem panaszként írom, csupán statisztikai érdekességként. Rég nem volt ennyi vitánk mint az utóbbi időszakban. Ugyanakkor megingathatatlanul  hiszek magunkban és hiszem azt, hogy jól csináljuk. A tőlünk telhető legjobban.

A vitáink hangosak és legtöbbször gyorsak. Aki nem ismer minket de esetleg belecsöppen ezek egyikébe általában meglepődik rajtunk. Kétszer egymás után. Először azon ahogyan veszekszünk, utána amikor (néhány erősebb esettől eltekintve) 6 és fél perc múlva már úgy működünk mintha mi sem történt volna. Mondanám, hogy a hangos vita a jó házasság titka, de igazából nem gondolom, hogy ez lenne a recept. Mi így működünk, de ez nem egy bevált módszer vagy követendő példa. De nem gondolom azt sem, hogy baj lenne…sőt, azt gondolom, hogy a mi személyiségünknek és házasságunknak ez a jó. Büszke nem vagyok rá… Ki lenne büszke arra, hogy a férjével nem (mindig) tündérmese a kapcsolatuk, hanem (néha) egy olasz dráma.

Azonban leginkább Életnek hívják azt amiben vagyunk. Most éppen egy kicsit nehezebb életnek, ami miatt viszont abszolút nem vagyok elkeseredve. Innen tudom, hogy biztos talajon áll a házasságom. Persze nem mondom, hogy nem visel meg kicsit, hogy nem érti amit mondok, hogy minden apróságon megbántódok, vagy hogy néha mintha egymás mellett lennénk ahelyett hogy egymással legyünk. Hogy ne viselne meg… De tudom, hogy ez most egy ilyen időszak, amin dolgoznunk kel. Hála Istennek és a temperamentumunknak nem seperjük a szőnyeg alá a nehézségeket.

A jó házasság, sőt bármi nemű jó kapcsolat alapköve szerintem két dolog. Az őszinteség és a kommunikáció. Ezen kettő nélkül a mi kapcsolatunknak például már valahol az első hónapok után vége lett volna, és ezt egészen határozottan állíthatom. Nem azért mert olyan súlyos titkaink lettek volna… Mert nem csak a titkok mérgezhetik meg a kapcsolatokat. Az ember hajlamos dolgokat elgondolni a kis fejében, és meggyőzni magát arról, hogy az úgy is van, majd ez alapján ítéletet hozni. Egy-egy őszinte beszélgetés során azonban kiderülnek a félreértések, és lehet valamit kezdeni a helyzettel.  Ha ez nem történik meg, akkor az a saját egyensúlyából önmagát billenti ki az embert. A kapcsolatokra pedig kihat az, ha valaki nincs egyensúlyban magával sem.  Bármilyen kapcsolatra. Mivel egyébként is rendkívüli kihívás békében lenni önmagunkkal úgy általában, ezért fontos a sok-sok jó beszélgetés a kapcsolatokban is. Legalábbis én így gondolom.

De van más is… Ha nem is alapkövek, de jó kis cölöpök, amelyek tartják a HÁZasságot.

Egyértelmű, hogy a jó Házasság egyik ilyen cölöpe az együtt töltött értékes idő. Amikor valaki mellett egy életre elkötelezzük magunkat, az általában sok-sok hétköznapot hordoz magában. A hétköznapok szürkeséget, és nehézségeket ugyan úgy tartalmaznak, mint jó és kedves dolgokat. Viszont a hétköznapokba könnyű belesimulni is. Bevallom, az elmúlt időszakban mi itt vétettünk egy kis hibát. Kettesben leginkább otthon, vagy az autóban voltunk, miközben dolgozni, vagy onnan hazafelé tartottunk. Valljuk be, ez azért eléggé Hétköznap. Szóval tanácsot nehezen tudok adni, hogy hogyan lehet jól tervezni a mindennapokat, hogy a sok-sok pipálandó feladat és elvárás között kerítsünk időt nem hétköznapi együtt időre. Főleg ha tegyük fel az anyagiak sem mindig egyértelműen adottak, mert a buszjegy is pénzbe kerül, ha az ember elmenne valahová.

Nálunk vannak íratlan szabályok (mondjuk most leírom) a házasságban, például, hogy nem fekszünk le haraggal és hogyha össze is vesztünk, akkor is előkészítjük egymásnak a fogkefét (azaz aki aznap hamarabb megy fogat mosni, az tesz fogrémet a másik fogkeféjére is), ezzel is üzenve egymásnak, hogy Szeretlek, akármi van, akkor is, ha most veszekedtünk. De nem volt szabály arra, hogy iktassunk be randevúkat. Ha kimozdultunk, azt általában a családdal vagy a barátokkal tettük, ami szintén csodálatos, főleg mert szerencsések vagyunk, hogy ilyen sokan szeretnek minket! De nem vettük észre, hogy közben mi ketten valahol eltűntünk a hétköznapokban. Mint mondtam, dolgozunk azon, hogy még jobbak legyünk együtt, és ez az észrevétel talán egy újabb lépés volt efelé… egyébként is, szerintem nincs olyan, hogy egy házasság kész van, így jó, tehetjük a pipát. Mert az ember változik, s így változnak vele a kapcsolatai is.

Ugyanakkor – hogy visszatérjek a cölöpökre – nekem például nagyon fontos a külön töltött idő is. Hogy néha elmenjek valahová, és feltöltsem az energiáimat olyan ingerekkel, amelyeket magamban kell megélnem…. Például egy ideje szeretek 3-4 havonta elutazni Budapestre, és néhány órát magamban mászkálni, például egy Múzeumban, vagy beülni egy kávézóba. Vagy, hogy néha barátokkal legyek, amikor Ő nincs ott. Nem azért mert panaszkodni akarok rá a háta mögött, vagy bármi lenne ami nem tartozik rá, de mindamellett, hogy Ő az Én Férjem, (azaz FÉLjem) én pedig a FELEsége, tehát egymás másik fele vagyunk, amellett ÉN is vagyok, mint ahogy ő is egy külön Egy-ÉN. (bocsánat a sok nyelvtani játékért, de szeretem a magyar nyelvben ezt a csodát, hogy ennyire kifejező). Vagy talán, ahogy így gondolkozom, amikor lemegyek a tópartra egyedül, az is erre való. Szóval én személy szerint ezt is a kapcsolatunk egyik cölöpének tartom, hogy tiszteletben tartjuk, hogy a másiknak  szüksége van én időre. Egyébként különböző mértékben, mert kettőnk közül például én vagyok az, aki ezeket az jobban szereti házon kívül tölteni, és ez a részéről kíván megértést, amiért hálás is vagyok.

Apropó megértés és hála. Különbözőek vagyunk, és nem mindent látunk ugyan úgy (ezért is fontos a jó kommunikáció) de ha nem akarjuk megérteni a másik miértjeit és azt, hogy egy-egy dolog a másik számára nem ugyan annyit jelent mint nekünk, akkor abból nem sül ki semmi jó. Ha az egyik fél szeret valamit, amit a másik kevésbé, akkor törekedni kell arra, hogy megértsük a miérteket. Ha pedig törekszünk erre, az energiabefektetést jelent, amit értékelni kell a másikban, mert nem magától értetődő és természetes minden, ráadásul ha az is… attól, hogy valami elvárható, attól még értékelhető kimondva is. Ez utóbbit egyébként bevallom, még én is nagyon tanulom, mert nemrég vettem észre, hogy sokszor nem így működöm. Nem csak abban, hogy én nem fejezem ki hálámat ha megtesz valamit bárki, ami egyébként “elvárható”, hanem én is furcsán kezelem, ha valami olyasmiért kapok köszönetet, amit elvárok magamtól, vagy mástól… de ez már inkább önismereti témakör, amibe a bejegyzés hosszúságának megóvása miatt inkább nem futok most bele.

Én azt gondolom, hogy nincsen EGY tökéletes társunk, aki egyetlen a világban, mert mindenben passzolunk, és mindenben megértjük egymást. Csiszolódni kell, és csiszolódásra hajlamosnak lenni (ne tessék tovább gondolni… vagyis, tudjátok mit? házasságról van szó, akár tovább is lehet gondolni, mert igen, a szex is fontos része a dolognak, és az abban való közös akarat is. De zárójelben hagyom, mert úgy érzem bármit is írnék, nem tudnék kellőképpen eltávolodni a saját házasságomtól, és van ami már nem kell blogvilágot lásson :) ).
Termesztésen kell az a bizonyos “valami” is, amit sok-sok tudós kutat, és nevezik szikrának, pillangóknak, kémiának, csínek, sokmindennek… de szerintem kell az állhatatosság és az akarat is. Mindkét fél részéről. Ha azonban az egyik fél sem/nem képes a megértésre, nem tudja értékelni a másik törekvéseit, énjét, és nem tudja elfogadni a másikat, sőt nincs benne akarat sem erre, akkor ott mindig komoly nehézségek lesznek a kapcsolatban.

Abszolút nem szeretem a mai világban azt, hogy sokszor úgy bánnak az emberek egymással, mint a legújabb kütyüvel, ami ha elromlik véletlenül sem a javításra törekvés van jelen, hanem egyszerűen csak a kidobás, és jöhet az újabb… azonban nem szeretném azt sugallni sem, hogy minden esetben ragaszkodni kell valaminek a megtartásához, ami nem működik, sőt távolról sem szeretném azt a látszatot kelteni, hogy azt gondolom, hogy a fent felsoroltakkal garantált az, hogy két ember együtt marad tűzön-vizen át. Mert vannak helyzetek, sok-sok esetben, amikor ki kell lépni, és el kell engedni egymást… de azt tudom, hogyha megkérdezik tőlem, hogy mi annak a titka, hogy amikor nem olyan könnyű, akkor mi lendít át, akkor sok egyéb közül hirtelen ezeket emelném ki. Az őszinteség, a kommunikáció, az együtt töltött idő, és az egymás Én-idejének megadása, valamit az, hogy hajlandóak legyünk csiszolódni… minden értelemben ;). Legalábbis most hirtelen, lassan 12 év után ezek jutottak eszembe, de holnap lehet másokat emelnék is. Majd pedig ha ez a 11,5 év több lesz, bizonyára másokra helyeződik a hangsúly.

Hosszasan tudnék tehát még írni arról, hogy mit gondolok, hogyan lehet együtt lenni jóban és rosszban, Mert  az egyszer biztos, hogy ez a szókapcsolat egyáltalán nem pusztán azért született, mert jól hangzik a két szó egymás mellett. Mert ahogyan az életben is, úgy a kapcsolatokban is van egy hullámzás, és bizony van, hogy néha sem magasztos szavak, sem  – egy kis öniróniával élve – HABos gondolatok és tettek nem születnek, hanem csak egy-egy, kimondott, jól vagy rosszul megfogalmazott  #&@/%!+ …de ez az élet része. A Házaséleté is. Ezt kell talán megérteni ahhoz, hogy ne csak a jóban tudjunk együtt lenni, hanem a rosszban is.

The post Jóban rosszban appeared first on Habfürdő.

]]> http://www.habfurdo.com/joban-rosszban/feed/ 2 7043 Nyomtatható Naptár, azaz HABnaptár 2019 http://www.habfurdo.com/nyomtathato-naptar-2019/ http://www.habfurdo.com/nyomtathato-naptar-2019/#comments Wed, 30 Jan 2019 14:10:24 +0000 http://www.habfurdo.com/?p=6988 Hárman futjuk ezt a versenyt. Én, az idő és én. Pedig nem kellene futni. Talán pont ez a baj. Hogy le akarom győzni őket. Az időt, és magamat. Pedig lehetetlen. Az idő rendíthetetlen. Megy tovább, előre, másodpercről másodpercre. Telik. És én? Magamat sem tudom legyőzni? Legyőzni, hogy ne kövessem el újra és újra ugyanazokat a […]

The post Nyomtatható Naptár, azaz HABnaptár 2019 appeared first on Habfürdő.

]]>

Hárman futjuk ezt a versenyt. Én, az idő és én. Pedig nem kellene futni.

Talán pont ez a baj. Hogy le akarom győzni őket. Az időt, és magamat. Pedig lehetetlen. Az idő rendíthetetlen. Megy tovább, előre, másodpercről másodpercre. Telik.

És én? Magamat sem tudom legyőzni? Legyőzni, hogy ne kövessem el újra és újra ugyanazokat a hibákat, hogy jobb legyek…

Nem. Nem futni kell, és nem versenyezni. Nem legyőzni. Megérteni, jól használni, szeretni.

Valahogy az idei HABnaptár erre tanított meg. Mert soha ennyit nem késtem vele…és mégis büszke vagyok rá, mert nem adtam fel, hogy “mostmár minek”. Megoldottam. És hiszem, hogy van minek. És tartoztam is vele, legfőképpen magamnak, mert szükség volt arra, hogy ezt a munkafolyamatot végigvigyem. Meg persze “tartoztam” vele Neketek is, illetve azoknak, aki segítettek elkészíteni.

Nem fogok mesélni most arról, hogy miért így alakult, hogy Január már el is telt mire ide jutottam, hogy megosszam veletek a 2019-es naptárat. Az Idő volt, aki közbe szólt, meg én. És én versenyezni akartam…  de mindez már nem fontos.

Sokkal fontosabb az, hogy idén is szeretettel készült, és hogy idén is KÉSZ van.

Szerintem nagyon szép lett. Angler Nóri rajzaiban rengeteg munka van, és ez látszik is rajtuk. Csodálatosan szépek, és szinte hívogatnak a színezésre. Hálásan köszönöm őket!

Na de nézzük mit találsz benne, ha még nem ismernéd a HABnaptárat:

  • Éves összefoglaló
  • Egy kis évtervező, álmokkal, tervekkel 2019-re
  • Havi tervező a gyors tervezéshez
  • Heti tervező, a legszebb pillanatokkal és havonta egy összefoglalóval
  • Csodálatos, színezhető illusztrációk
  • Rutin tervező és Tervez-Én melléklet, a szokásos oldalakkal: pénzügyek, utazás, ünnepek és órarend
  • 212 oldalnyi szeretet Tőlünk, amit úgy kombináltok, nyomtattok, fűztök össze és használtok, ahogyan az a Ti szíveteknek a legkedvesebb.

Idén először a Falinaptár is elérhető a blogon, mindenki számára, a megkésett “publikálás” miatt, 2019 februártól – 2020 januárig.

Letölthető továbbá még háromféle borító is, amit ki lehet cserélni a naptáron.

Minden visszajelzésnek szívből örülünk!

Használjátok szeretettel, tervezzetek bele sok-sok BOLDOGSÁGOT és valósítsátok is meg a terveket!

Innen tudjátok a naptárakat letölteni:

HABNAPTÁR 2019 

 

FALINAPTÁR

Cserélhető borítók 

 

The post Nyomtatható Naptár, azaz HABnaptár 2019 appeared first on Habfürdő.

]]>
http://www.habfurdo.com/nyomtathato-naptar-2019/feed/ 6 6988
Imádkozz többet, aggódj kevesebbet http://www.habfurdo.com/imadkozz-tobbet-aggodj-kevesebbet/ http://www.habfurdo.com/imadkozz-tobbet-aggodj-kevesebbet/#respond Sun, 23 Dec 2018 16:23:51 +0000 http://www.habfurdo.com/?p=6930 Kicsit mókás, és talán magamnak bevallani kellemetlen is, hogy honnan kaptam egy kis üzenetet Istentől, hogy nem egészen úgy kellene mennem az úton, ahogy teszem. Mert ugyan tisztában voltam én azzal, hogy valamit nem csinálok jól, de nem “esett le”, hogy mi a gond.  Nem volt mit tegyen a jó Isten, ott szólt ahol biztos […]

The post Imádkozz többet, aggódj kevesebbet appeared first on Habfürdő.

]]>

Kicsit mókás, és talán magamnak bevallani kellemetlen is, hogy honnan kaptam egy kis üzenetet Istentől, hogy nem egészen úgy kellene mennem az úton, ahogy teszem. Mert ugyan tisztában voltam én azzal, hogy valamit nem csinálok jól, de nem “esett le”, hogy mi a gond.  Nem volt mit tegyen a jó Isten, ott szólt ahol biztos lehetett benne, hogy figyelni fogok rá, mert szeretem a szépet, és a kávét… Egy gyönyörű Catching Rainbows tumblerre írva üzent. “Imádkozz többet, aggódj kevesebbet”. 

Gyönyörűnek találom a Catching Rainbows termékeket, és talán tudjátok, hogy a Telefon tokomat is tőlük rendeltem meg, éppen ezért nagyon megörültem, mikor láttam, hogy bővült a termékkínálatuk, és már bögréik, poharaik és díszpárnáik is vannak.

A Catching Rainbows oldalán a “Habfürdő” kódot használva 20% kedvezménnyel vásárolhattok valami szépet

Szívesen mutatok meg nektek olyan termékeket amik szerintem megérdemlik a figyelmet, így kerül most ide ez a poszt… de nem csupán arról van szó, hogy nagyon tetszik nekem ez a tumbler/termosz pohár. Valami sokkal többet jelent, mint elsőre azt gondoltam, s talán ez is az oka, hogy kicsit váratott magára ez a poszt…

Akik régebb óta olvassátok a blogom, biztosan tudjátok, hogy hiszem, hogy Isten az, aki a mindennapjainkat egyengeti, hogy a Tőle kapott szeretet az, ami az életünket jobbá teszi, és hogy mindez nagy szerepet játszik az életemben. Azt viszont nem tudhatjátok, hogy ennek ellenére sajnos hónapokig nem mentünk el Istentiszteletre, mert mindig volt valami… valami kifogás. Bár nem csupán a templomban lehet hozzá közel kerülni, nekem azért fontos, hogy hétről-hétre egy kicsit koncentráltabban figyeljek rá.  De nem tettem. Korán reggel kezdődik, legalábbis számomra korán. Éppen ezért sokszor inkább csak átfordultunk a másik oldalunkra azzal, hogy “nem bírunk felkelni”… Meg persze volt, hogy nem is voltunk itthon, de nem is számít a miért.

Hogy ennek mi lett az eredménye? Egyszerűen csak kihagytam Istent az életemből. Mármint itt volt ő velem, de nem mindig jutott eszembe, hogy megfoghatom az ő kezét is ha baj van, nem csak aggódva tördelhetem a sajátomat. Hétről hétre, hónapról hónapra azt éreztem, hogy valami az életemben nem stimmel, de nem tudtam pontosan rájönni, hogy mi. A stressz viszont emészteni kezdett. Munkahelyi aggodalmak, egy-egy projekt miatt, egy kollégáért – barátért, néha azért, hogy képes vagyok – e megoldást találni vagy sem… Szomorúság amiatt, hogy mit nem tudok megtenni itthon, a ház körül, csak gyűlik a munka, a szennyes kosár kiömlik én pedig csak rohanok saját magam után… És egészségügyileg is vannak dolgok, aminek utána kell járni, ami bár nem komoly gond, de azért aggodalommal tölt el. Saját magammal pedig egyáltalán nem voltam elégedett, mert azt éreztem nem ilyen szeretnék lenni, nem tetszik ahol tartok, ami történik körülöttem.

Nem értettem, hogy mi történik, mert ezek a dolgok így – úgy mindenki életében jelen vannak, hiszen problémák mindig akadnak, eddig is voltak az én életemben is, de alig fordult elő, hogy ennyire felemésszenek.

Aztán egyszer csak rájöttem, hogy nem azzal van a gond ami az életemben van, hanem azzal, hogy nem adom meg a lehetőséget magamnak, hogy tisztábbak legyenek a dolgok.

Imádkozni is egyre ritkábban imádkoztam… Inkább csak a tudatom mélyen volt velem Isten, de alig – alig engedtem a tudatosság szintjére. Holott már régen világossá vált, hogy minden vasárnap amikor eljutunk templomba, csodálatosan választ kapunk egy kérdésre ami foglalkoztat bennünket. Lehet, hogy nem a lelkész fő üzenete az, ami akkor a legtöbbet mondja, lehet hogy csak egy mondata, de minden alkalommal ad egy kis útmutatást és egyértelmű választ Isten valami olyasmire ami akkor foglalkoztat. Én mégis inkább az aggódást választottam helyette.

Kicsit elgondolkodtam most, hogy itt hagyjam-e a fentebbi sorokat, mert talán túl személyesek. De már leírtam… és hozzátartozik a teljes történethez.

Múlthéten vasárnap Instán fogalmaztam meg az alábbi sorokat, nem sokkal az után, hogy végre újra ott ültünk Istentiszteleten:

“Hetek óta arra vártam, hogy mikor leszek újra az a könnyed lelkű lány aki régen. De talán be kell látnom, ahogy az ember idősebb lesz, a lelke is nő vele mint a többi testrésze, és ahogy nő, egyre nehezebb is lesz a súlya. Idén hatalmasat nőhetett a lelkem, mert nagyon nehéznek érzem… Ahogyan a kamaszkorban fájnak az ember csontjai a hirtelen növéstől, talán ilyenkor, fiatal felnőttként is valami ilyesmi történhet az ember lelkével. Már többet láttunk, többször csalódtunk és kerültünk szembe a tehetetlenség letaglózó erejével. Hetek óta arra vártam, hogy történjen valami, és legyen újra könnyű a lelkem. De ma rájöttem, hogy nem a lelkemnek kell könnyebbnek lennie, hanem nekem nyitottabbnak arra, hogy elfogadjam, hogy vannak nehéz és megoldhatatlan dolgok az életben, de az, hogy ez így van még nem teszi az életet rosszá, és nem jelenti azt, hogy tévesen gondoltam eddig azt, hogy szép az élet. Mert szép, sőt csodálatos…”

A legnehezebb dolog talán keresztényként – vagy talán csak számomra nehéz – megérteni azt, hogy miért történnek rossz dolgok, ha Isten jó… és ahogy fentebb is írtam, talán ez ilyen korban még elgondolkodtatóbb, még nehezebb, mert már többet láttunk mint gyermekként… Ennek ellenére én hiszem, hogy mindennek megvan a maga oka, csak nem mindig érti az ember. Éppen ezért nem mindegy, hogy mennyire van jelen Isten az életünkben… Mert amit nem érthetünk meg emberi szemmel, azt segít elfogadni nekünk a Szentlélek.

Ma már a második vasárnap volt, hogy újfent megküzdve a reggeli fáradtsággal össze szedtük magunkat, és elmentünk templomba. Az élet nem lett könnyebb a múlthéten, és még a férjem szeretett nagymamájának az elvesztését is meg kellett élnünk, de valahogy most úgy érzem, éppen a “nagyobb lelkem” súlyához erősödök.

Nem tudom mit hoznak az új napok, de amíg nap mint nap emlékeztetem magam, hogy aggodalom helyett inkább Istenhez forduljak és ne egyedül akarjam megoldani a dolgokat, hanem bízzak benne, addig az életben is könnyebben megláthatom a csodát.

Holnap eljön a Szenteste, mindenféle külső elvárásokkal teletűzdelve a világ által. Bár eddig messziről elkerült sajnos a karácsonyi hangulat, és nem hittem, hogy jó lehet  most mégis úgy érzem szép és békés lesz az ünnep, mert a lelkemet nyugodtság tölti meg.

Ti se aggódjatok, hogy minden elég tiszta, finom és szép – e, mert az ünnepben nem a külsőségek a fontosak, azok csupán kellékek és díszletek, amikben gyönyörködhet a szemünk, és ami jól eshet a lelküknek… de csupán akkor, ha az aggodalom, a kapkodás és a nyugtalanság nincsen ott velük. Ahhoz pedig, hogy ne legyen ott, a békességet kell a szívünkbe engedni, és észre venni mindazt a szeretetet ami körülöttünk van… akkor is ha valami nem elég tiszta, finom vagy szép. Mert a békességtől és a szeretettől az lesz.

Bár sajnos nem lesz ilyen gyönyörű, havas és fehér mint a képeken, de kívánom nektek, hogy

Legyen Áldott Karácsonyotok!

The post Imádkozz többet, aggódj kevesebbet appeared first on Habfürdő.

]]>
http://www.habfurdo.com/imadkozz-tobbet-aggodj-kevesebbet/feed/ 0 6930
3+1 tematikus ajándékdoboz karácsonyra: ajándékozz időt http://www.habfurdo.com/31-tematikus-ajandekdoboz-karacsonyra-ajandekozz-idot/ http://www.habfurdo.com/31-tematikus-ajandekdoboz-karacsonyra-ajandekozz-idot/#comments Sun, 09 Dec 2018 19:26:07 +0000 http://www.habfurdo.com/?p=6931 Sokszor az ajándékok kitalálása okozza a legnagyobb fejtörést így karácsonykor, de gyakran előfordul az is, hogy hiába találtunk ki valamit, nem tudjuk beszerezni. Ebben a posztban mindkét problémára található megoldás, mivel a Lidl-el együttműködésben ötleteket hoztam viszonylag egyszerű, ugyanakkor szerintem klassz karácsonyi ajándékra. Azt gondolom, hogy napjainkban az egyik legtöbb, amit a szeretteinknek adhatunk ajándékba, […]

The post 3+1 tematikus ajándékdoboz karácsonyra: ajándékozz időt appeared first on Habfürdő.

]]>

Sokszor az ajándékok kitalálása okozza a legnagyobb fejtörést így karácsonykor, de gyakran előfordul az is, hogy hiába találtunk ki valamit, nem tudjuk beszerezni. Ebben a posztban mindkét problémára található megoldás, mivel a Lidl-el együttműködésben ötleteket hoztam viszonylag egyszerű, ugyanakkor szerintem klassz karácsonyi ajándékra.

Azt gondolom, hogy napjainkban az egyik legtöbb, amit a szeretteinknek adhatunk ajándékba, a valamire rászánt idő… mert hiába ugyan annyi van belőle nekünk is mint a “régi embereknek”, valahogy azt érzem állandóan rohanásban vagyunk, legózunk az időnkkel, logisztikázunk a káoszban. Az ajándékcsomagokat, amelyeket az alábbiakban bemutatok ránézésre nem sokkal többek, mint egy szimpla doboz tárgyakból összepakolva… de a tárgyakat igazán egyszerű megölteni szeretettel! Mutatom mire gondolok!

  • Beszélgessünk egy jót csomag

A finom kávét és a forrócsokit is körül lengi egy hangulat, ami beszélgetésre invitál mindenkit. A csomag összeállításánál az egyszerűségre törekedtem. Itt a legfontosabb az, hogy akit megajándékozunk, azzal valóban szánjunk időt arra, hogy az ajándékból fogyasztva beszélgessünk egy jót. Fontos, hogy a mindennapok rohanásában ne hagyjuk elveszni ezt az ajándékot. Itt igazán nem a tárgyak a legfontosabbak, hanem a mi időnk, amit szintén becsomagolunk láthatatlanul a kávé mellé, hogy aztán aki kapta, ugyan olyan szeretettel vegye elő, mint ahogyan mi azt bele tettük.

A doboz tartalma:

  • Kávé
  • Forrócsoki
  • Gyertya
  • Keksz


Delux Ethiopia Anderacha pörkölt szemeskávé fa horóban, Deluxe Amazonas Étcsoki cseppek forró csokihoz, Favorina Christmas Biscuits; Melinera üveges illatgyertya (A csomag összértéke: 4 647 Ft)

A dobozba tehető még: tea, bögre, kiskanál, kandispálca, teatojás, bögre alátét

A doboz lelke: egy kis üzenet, ami arról szól, hogy üljetek le együtt meginni egy kávét vagy forró csokit – vagy akár mindkettőt -, gyújtsátok meg a gyertyát, hallgassatok zenét – akár egy általad összeállított zeneválogatás CD is betehető a csomagba – és beszélgessetek. Én azt gondolom, hogy ajándék lesz ez mindkettőtöknek!

  • Mozi este együtt doboz

Jómagam nagyon szeretem a filmeket, ebből kifolyólag igazi örömmel tölt el az is, ha filmet ajánlhatok, vagy ha filmet ajánlanak nekem amit még nem láttam. Ugyanakkor veszélyes terep, jól kell ismerni a másik ízlését hozzá, így megköveteli az odafigyelést ez a csomag is. Nassolni viszont szinte mindenki szeret filmnézés közben… éppen innen jött az ötlet, hogy egy filmezős-nassolós kid dobozt állítsak össze. (Meg onnan, hogy egyszer már kaptunk hasonlót, és nagyon örültünk neki.) A mindennapi rohanásból kikapcsolódva szerintem mindig jó megnézni egy klassz filmet. Az, hogy ezt velünk teszi-e aki kapja a csomagot, vagy valaki mással, már attól függ, hogy mi hogyan szánjuk.

  • A doboz tartalma:
    Zöldség chips
  • Chips
  • Kréker
  • Mézespuszedli
  • Cider
  • Mikrós popcorn
  • + saját készítésű karamellás popcorn

Snak Day Crisps; Deluxe Zöldség Crisps; Snack Day vajas popcorn, Favorina Gingerbread Heart, Karlens körtés cider (A doboz összértéke: 2523 Ft)

A dobozba tehető még: DVD filmekkel, lista filmajánlóval, esetleg ha jobban tematizálni szeretnénk a csomagot, akkor kedvenc filmes tárgyak, illetve bármilyen nassolnivaló és üdítő amit szeret aki kapja a dobozt.

A karamellás pattogatott kukoricának bevallom félve láttam neki, mert egyszer már próbáltam, és katasztrofális lett. Nem úgy most! Pillanatok alatt elkészültem vele! Annyit azért hozzáfűznék, hogy nem tudom, hogy meddig áll el, így talán érdemes frissen elkészíteni mielőtt oda adjuk a csomagot. A recepthez kattints IDE.

A filmes csapó fekete kartonból készült. IDE kattintva elértek egy kis segítséget az elkészítéséhe. Annyit fűznék hozzá a sablonomhoz, hogy nyugodtan lehet magasabb is (ami a képen 14 cm, lehet akár 18 cm is), és a csapó része alá, akár egy kis üzenet is kerülhet.

A doboz lelke: Egy kis levél, amiben megmagyarázzuk, hogy miért ezt a csomagot kapta, mire gondoltunk miközben összeállítottuk, esetleg miért választottuk azokat a filmeket. A személyes gondolatok teszik igazán értékelhetővé a csomagunkat.

  • Hygge – béke, nyugalom, én-idő doboz

Hygge (ejtsd hügge) jelentése: manapság igazán trendi dán szó, amit “nehéz szavakba önteni, talán még nehezebb lefordítani. Ha mégis el szeretnénk valahogyan magyarázni, akkor nagyjából azt az életérzést öleli fel, amelyet leginkább a boldogsággal, a harmóniával, a jólléttel azonosíthatunk. Hívhatjuk a meghittségteremtés művészetének, a lélek otthonosságának, a megnyugtató környezet élvezetének vagy otthonos együttlétnek”

Ennél a doboznál a megajándékozottnak szeretnék egy kis „időt adni”, amit magára fordíthat. Különösen jó ez annak a szerettünknek, aki állandóan rohan, soha meg nem áll, sokszor fáradt, sokat tesz másokért. A pihenés mindenki számára fontos, így ajándékozási szándékunk legyen az, hogy erre kérjük szerettünket. A csomag összeállításánál érdemes figyelni arra, hogy a színek harmonizáljanak a dobozban, hogy már maga a doboz is nyugalmat árasszon magából.

A doboz tartalma:

  • Puha, meleg házi zokni
  • Bögre
  • Tea
  • Aromaterápiás készlet
  • Gyertya
  • Egy kis keksz

Christmas puha Zokni; Deluxe Tea; Favorina Spiced Biscuit; Melinera Tömbgyertya; Deluxe Aromaterápiás szett (A doboz összértéke: 5 791 Ft + a Ernesto dupla falú thermo üveg bögre 2db, 2 499 Ft, de csak egy került a csomagba)

A dobozba tehető még: könyv, meleg pokróc, kötött pulcsi, méz, notesz, toll, színes ceruzák, színező, még több gyertya, mécsestartó… bármi, ami harmóniát és nyugalmat áraszt magából.

A doboz lelke: Bár már belátom, korán sem annyira egyszerű szépen elrendezni a doboz tartalmát mint elsőre hittem, de talán éppen ezért ad egy kis pluszt az is, amennyi időt mi ebbe belefektettünk, hiszen a végeredményen meglátszik az is. (bár ez az összes doboz esetében így van). Egy kis levelet pedig itt is mindenképpen mellékeljünk arról, hogy mennyire értékeljük a szerettünk fáradozásait, hogy mennyire felnézünk rá, és hogy miért szeretnénk ha időt fordítana magára és egy kis kikapcsolódásra. Mint fentebb is írtam, a személyes gondolatok töltik meg a dobozt szeretettel, érzésekkel, és mindenkinek jól esnek a csak neki szóló kedves szavak.

  • +1 Sajttál

Kilóg a sorból sok tekintetben, ugyanakkor mégsem. Egyszerűen ha már pont ilyen jól jött ki az időzítés, nem hagyhattam ki. Ezt a tálat nem én állítottam össze. Nővéreméktől kapta a Férjem néhány napja, születésnapjára. Szerintem egyszerűen gyönyörű, és azt hiszem érthető, hogy miért szerettem volna nektek megmutatni. A sajtok többsége – legalábbis azon információim alapján, amit Nővérem megosztott velem – szintén a Lidlből van (írtam az előző posztban, hogy amúgy is az életünk része a bolt, most itt az élő példa), így ez sem igényel különösebb utánajárást beszerzés tekintetében. Nővérem extraként még utána is olvasott a sajtoknak, mi meg csak ámultunk és bámultunk, és alig-alig merünk hozzá érni. Egyszer már én is ajándékoztam egyébként sajttálat egy barátomnak, és az is osztatlan sikert aratott, így bizton állíthatom, hogy a gasztronómia kedvelőinek tetszeni fog ez az ajándék. Alá most egy nagy vágódeszka került (ami pont jól jött, mert nagy nem volt eddig), én amikor készítettem, egy szép üvegtálat használtam erre a célra.


A tál tartalma:

  • Füstölt parenica
  • Zöldfűszeres holland farmer
  • Paprikás kecskesajt
  • Brie sajt
  • Camambert
  • White stilton
  • Narancssárga chedar
  • Márványsajt
  • Mozzarella golyó
  • Szőlő
  • Gránátalma
  • Snack kolbász
  • Dió

Remélem sikerült néhány ötletet adnom nektek, hogy idén mit is varázsoljatok a fa alá! Legyen az bármi, szerintem a legfontosabb hozzávaló. amit beletehettek tényleg a személyes gondolatok és a szeretet! Áldott készülődést Nektek!

Műzli cica úgy néz ki már választott! Te melyiket fogadnád el a legszívesebben?

A blogbejegyzést a Lidl Magyarország szponzorálta.

#whatreallymatters #szponzorálttartalom

The post 3+1 tematikus ajándékdoboz karácsonyra: ajándékozz időt appeared first on Habfürdő.

]]>
http://www.habfurdo.com/31-tematikus-ajandekdoboz-karacsonyra-ajandekozz-idot/feed/ 5 6931
DIY Adventi Falucska http://www.habfurdo.com/diy-adventi-falucska/ http://www.habfurdo.com/diy-adventi-falucska/#comments Tue, 27 Nov 2018 20:44:58 +0000 http://www.habfurdo.com/?p=6891 Három éve kitaláltam, hogy szeretnék egy Adventi Falucskát készíteni ünnepi naptárként, de minden alkalommal megkezdődött a december mire magamhoz tértem, és így nem lett belőle semmi. Három éve tervezgetem, ami most végre megvalósult. Idén végre nem pislogok meglepetten, hogy vasárnap már Advent első vasárnapja, és ez sokban annak köszönhető, hogy a Lidl Magyarországgal együttműködésben jöhetett […]

The post DIY Adventi Falucska appeared first on Habfürdő.

]]>

Három éve kitaláltam, hogy szeretnék egy Adventi Falucskát készíteni ünnepi naptárként, de minden alkalommal megkezdődött a december mire magamhoz tértem, és így nem lett belőle semmi. Három éve tervezgetem, ami most végre megvalósult. Idén végre nem pislogok meglepetten, hogy vasárnap már Advent első vasárnapja, és ez sokban annak köszönhető, hogy a Lidl Magyarországgal együttműködésben jöhetett létre ez a poszt. Így idén végre megvalósult egy hároméves álom…

Na de kezdjük az elején. Gyerekkorom óta oda vagyok az adventi naptárakért. Amíg kisebbek voltunk, általában a Mikulás hozta a kalendáriumot, azt a kis ablakos fajtát, ahol egy mesés kép mögött rejtőzött minden napra egy kis csoki. Olyan lelkesen vártam minden nap, hogy azt a kocka tejcsokoládét megegyem, és megtudjam, hogy aznapra milyen formába öntötték, mintha soha máskor nem ehettem volna édességet. A mai napig csordultig lesz a szívem szeretettel és izgatottsággal, ha rá gondolok. Azt a gyermeki felháborodásomat pedig sosem felejtem el, amikor unokatestvéreimnek ajándékba ilyen kalendáriumot vittünk, és ők az összes csokit egyszerre megették. Még el is pityeredtem ezen a felháborító gaztetten. Szóval különleges érzések kötődnek ehhez a kedves szokáshoz, hogy ilyen módon számoljunk vissza Szentestéig.

Ahogy egyre nagyobb lettem, elkezdtem érdeklődni a kézzel készült naptárak iránt. Szerettem először az Öcsémnek, aztán később a férjemnek egy-egy kreatív ötletbe öltöztetni az Adventi naptárat. De volt, hogy barátoknak készítettem. Szeretem, mert igazán kifejezi mennyire fontos számunkra a másik. Egy igazi ajándék, amihez semmi más nem hasonlítható.

Huszonnégyet készíteni azonban bármiből hosszú idő, ráadásul huszonnégy meglepetés is kell bele, amire külön figyelmet kell fordítani… Szóval tény, hogy az adventi kalendárium készítése nem kis feladat. De minden alkalommal, amikor elkészül, utána huszonnégy napnyi örömet okoz, ami azt hiszem minden fáradtságot és időt megér, amit az alkotás igényel.

Az kétségtelen, hogy a kalendárium egyik varázsa maga a kis meglepetés, ami bele kerül. Ami kicsit minden nap más. A LIDL-el való együttműködés azért áll nagyon közel a szívemhez, mert a bolthálózat egyébként is az életem része, és megtisztelő, hogy velük dolgozhatok idén is. Az egészen egyértelmű volt, hogy édességet szeretnék, mert a kalendáriumba 24 olyan tárgyat választani, ami nem csupán haszontalanság, nehéz dolog. Esetleg ha kisgyermek van a családban, mert neki például apró fa játékokat választottam volna, minden napra egy újabb részletet, ami aztán összeáll egy egésszé.

Szóval édesség. Azon belül pedig az eleganciája miatt a Deluxe termékcsalád édességeire esett a választásom. Ezek többnyire kellően kicsik, változatosak mind ízben, mind pedig formában ahhoz, hogy tökélesek legyenek a kalendáriumba. Ráadásul még csak fel-alá rohangálásra sem volt szükség a polcok között, hogy kiválasszam a megfelelő méretű csokikat, pedig egyébként általában elkerülhetetlen. A célom az volt, hogy elegáns csomagocskák készüljenek, amelyek illenek a falu stílusához. Persze a legfontosabb szempont az volt velük kapcsolatban, hogy majd minden nap meg tudjuk osztani a férjemmel.

A következő termékek kerültek a csomagokba: Deluxe desszertkülönlegesség; Deluxe csokoládé praliné; Deluxe gyümölcsök csokoládéban; J.D. Gross Praliné

Az édességeket egy kis sakkozással, némi csokoládé fogyasztással támogatva szépen becsomagoltam, és már csak arra vártak, hogy méltó köntöst kapjanak.

 

Mint említettem régóta dédelgetett kis álom volt, hogy egy falu rejtse Adventkor ezeket az apró örömöket. Már egy ideje odáig vagyok a házikók mindenféle megjelenítési formájáért, de idén ősszel ez még inkább tetőzött (mert mi mást csinálna egy házikó…khm).

Nézzük, hogy mire is van szükség a házikókhoz:

– 4 ív A2-es fehér karton, 280 g

– ceruza

– 2 vonalzó, amiből egy lehetőleg minél hosszabb. Én egy fém „valamivel” helyettesítettem ezt, amit a férjem adott kölcsön – valami villanyszerelési dolog

– olló

– jó minőségű papírragasztó

– precíziós penge vagy sniccer az ablakok kivágásához

– sütőpapír, ha az ablakokat szeretnéd „beüvegezni”

– cellux

Az házikókat igyekeztem minél változatosabb méretben megrajzolni, arra azonban figyeltem, hogy a lehető legkevesebb hulladék maradjon (több-kevesebb sikerrel). Ezen a linken két alap házikó sablonját le is tudjátok tölteni.

Az oldalarányokkal, illetve az ablakok formájával játszva azonban gyakorlatilag ezerféle lehet a falu, így akár sablon nélkül is egyszerűen megoldható. Úgy éreztem magam rajzolás közben, mint egy építészmérnök, bevallom nagyon jó móka volt. Először felrajzoltam az összes ház körvonalát majd élvezettel terveztem az ablakokat. Persze lehetett volna kevesebb ablakot is álmodni, de mindig is fénypárti voltam, így nem rettentett el, hogy mennyi munka lesz ezt kivágni.

Ahogy látjátok, a teteje később került rá, egyetlen csík kartonból hajtva, ezt kell majd leemelni, hogy hozzájussunk a csokihoz. Egyrészt mert ez lényegesen egyszerűbb megoldás, mintha azt is hozzá terveztem volna a házhoz, másrészt szerintem nagyon helyesek, ahogy túllógnak a „homlokzaton”.

Egyedüli kivétel az egyszerűség alól, az gyönyörű, masszív templom, amihez szinte semmi közöm sincsen.

A templomot ugyanis a férjem tervezte és ő is alkotta meg. Innen letölthető a hozzá tartozó sablon. Egyszerűen nem tudok betelni vele, annyira tetszik nekem! A sablont használva meglátásom szerint nem sokkal bonyolultabb megalkotni, mint a házikókat, és mindenképpen érdemes, mert meseszép, ahogy uralja a falut!

A házakat ollóval, az ablakokat precíziós pengével vágtam ki. Kezdetben az ablakokat vonalzó mentén, pontosan igyekeztem vágni, azonban csakhamar rájöttem, hogy egyrészt nehezebb és lassabb úgy, másrészt pedig az egyenetlenség kölcsönöz nekik valami kedves bájt. Ezután következett a hajtogatás és a ragasztás.

Az ablakokhoz zsírpapírból vágtam akkora darabokat, amelyek az lyukakat lefedik – itt nem kell nagyon pontosnak lenni és méricskélni, bőven elég, ha eltakarja az ablakot – és celluxszal belülről beragasztottam.

Ezután már csak a tetőket kellett elkészíteni. Az egyforma oldalú – többnyire 4, 5, 6 cm széles – házikókat összecsoportosítottam, és ennek megfelelően 6, 7, 8 cm széles csíkokat vágtam a kartonból, majd attól függően daraboltam fel, hogy mennyire szeretném, ha lelógna a tető.

Olyan nincs, hogy egy villamosmérnök lánya, aki egy villamosmérnököz ment feleségül is, olyan Adventi falut álmodjon, ami nem világít, így ez esetben is csak a kivitelezés volt a kérdés. A megoldás végül annak köszönhető, hogy éppen felújítás alatt van a ház (mondjuk évek óta így van, szóval ezen nincs mit csodálkozni), mert így volt itthon gipszkarton. Lemértük hát az ablakpárkányt, levágtunk egy megfelelő méretű gipszkartont, majd felpakoltam a házikókat, és ezután jött a rendezgetés. Ezzel el lehet bíbelődni bőven. A fényfüzér lámpácskáinak távolságát figyelembe véve elrendeztem a házakat, majd ceruzával berajzoltuk a helyüket a gipszkartonon. Ezután lepakolva róla, a megfelelő helyre lyukakat fúrtunk és alul belefűztük a fényfüzért (ami egyébként szintén a Lidlből van), a lyukakon kibújtatva a ledeket. Ezután már csak a helyére került szépen minden – a gipszkarton, a házikók, bele a csomagocskák – , és elosztottam a számokat. Ez utóbbiak külön készületek, mert nem szerettem volna a szép fehér házikóimat összefirkálni. Az alábbi képen látszik, ahogy a ledeket kibujtattuk, remélem, hogy sikerült elmagyaráznom, hogy hogyan is készült. Ha esetleg nem, szóljatok!

Nem maradt más hátra, mint felkapcsolni a kis lámpákat, és megcsodálni a kész alkotást. Sokat dolgoztunk vele, de minden pillanat megérte, mert azt hiszem az idei karácsonyunk egyik legszebb dísze lesz ez a közösen készített Adventi falucska.

 

A blogbejegyzést a Lidl Magyarország szponzorálta.

#whatreallymatters #szponzorálttartalom

The post DIY Adventi Falucska appeared first on Habfürdő.

]]>
http://www.habfurdo.com/diy-adventi-falucska/feed/ 6 6891
A Siker útja http://www.habfurdo.com/a-siker-utja/ http://www.habfurdo.com/a-siker-utja/#comments Thu, 25 Oct 2018 19:16:55 +0000 http://www.habfurdo.com/?p=6874   Egy ideje elmélkedek a siker, a sikeresség témakörén. Alapvetően a saját életemre vonatkozóan tettem fel a kérdést, és egyre csak járom körbe és körbe a dolgot, de nem igazán találom a helyes válaszokat. Lehet, hogy nincsenek is. Egészen pontosan fogalmazva talán több is van, ezért nincs egy amire rátalálnék, és megelégednék vele, ezért keresek […]

The post A Siker útja appeared first on Habfürdő.

]]>

 

Egy ideje elmélkedek a siker, a sikeresség témakörén. Alapvetően a saját életemre vonatkozóan tettem fel a kérdést, és egyre csak járom körbe és körbe a dolgot, de nem igazán találom a helyes válaszokat. Lehet, hogy nincsenek is. Egészen pontosan fogalmazva talán több is van, ezért nincs egy amire rátalálnék, és megelégednék vele, ezért keresek tovább. Bízom benne, hogy az, hogy leírom most, közelebb visz a válaszomhoz.

Talán ez ilyen harminc körüli dolog lehet, hogy számot vetek magammal… de nem, mert minden életszakaszban eljön ennek a pillanata. Szóval inkább úgy fogalmaznék, hogy harminc körül is eljön ennek az ideje.

Huszonegynéhányéves Réka azt gondolta, hogy harminc éves korára már mennyi minden lesz másképpen, mint akkor. Más is lett, de nem ugyan az a “mennyi minden” mint amit hittem. Ebből kifolyólag pedig feltettem magamnak a kérdést: Sikeres vagyok az életemben? Mert nem ott tartok ahol hittem, hogy fogok.

Másik úton vagyok ami párhuzamosan halad az elképzeltekkel, vagy ugyan azon, csak lemaradva?

Sikertelenség az, hogy nem így képzeltem? Voltak céljaim, amiket mostanra el szerettem volna érni, de nem sikerült. Ugyanakkor az életem során minden nap alakulásának megvan a maga oka, és az vezetett oda, ahol vagyok most. Márpedig azért nem is vagyok én olyan rossz helyen. Minden napomból igyekeztem kihozni a legjobbat, néha rossz döntéseket is hozva, néha inkább csüggedve, de nem feladva és önazonosan. Sikertelen volnék mert nem úgy sikerült, ahogy terveztem? Van, hogy azt érzem, hogy igen, szinte semmi nincs a helyén, máskor pedig szerencsére velem van az optimizmusom (realizmusom?), és rávilágít arra, hogy azért nem ilyen egyszerűen rám süthető ez a bélyeg.

Egyáltalán mi a siker?  Ahány ember és ahány témakör, annyi válasz. Mégis vannak akikre ránézünk, és azt mondjuk, hogy na, Ő sikeres!

Rámutatva pedig azt érezzük, hogy mi nem vagyunk azok, mert nem vagyunk olyanok mint Ő. Hasonlítgatunk összehúzott szemöldökkel, hogy mit csinálhatunk rosszul, amit ő jól. Hasonlítgatunk lebiggyesztett ajkakkal, mert nekünk úgysem fog menni. Mert különben is, nekünk az élet is más kártyát osztott. Ő jókor volt, jó helyen és kész. Aztán meggyőzzük magunkat, hogy csak szerencse kérdése volt, vagy hogy mi úgysem vagyunk rá képesek, és megyünk tovább lebigyesztett szájjal és összevont szemöldökkel. Kivéve az optimista énünk, mert az azért mégiscsak tudja, hogy ez nem egészen igaz így.

Nem hiszem, hogy probléma lenne velünk, ha néha összemérjük magunkat mással – bár nem gondolom jó dolognak sem, de emberi mivoltunknak kikerülhetetlen, de szerencsére irányítható része ez – , sőt azzal sincsen baj, ha néha keserű érzés uralkodik el rajtunk. Akkor van baj, ha nem szeretnénk meghallani azt a bizonyos optimistát. Ha nem hagyjuk, hogy szóhoz jusson és elmondja, hogy mi mindent csináltunk jól eddig, hogy mi mindent tudunk jól csinálni a jövőben. Ha nem hagyjuk, hogy mosolyra húzza a szánkat a hibáinkra gondolva, mert tanultunk belőle, ha nem engedjük, hogy a ráncot a homlokunk közepén elsimítsa. Ha nem tudja megértetni velünk, hogy a siker nem abban rejlik, hogy olyanok legyünk mint más. Hogy olyanok legyünk, amilyennek tíz éve képzeltük magunkat. Vagy egy éve. Mert egy képzeletbeli, jövőbeli énnel nehéz versenyre kelni, hiszen nem alakítják azok a tényezők, amelyekre nem volt rálátásunk, nincsen ráhatásunk.

Eszem ágában sincsen azt mondani, hogy felesleges elképzelni, hogy milyenek leszünk, hogy ne legyenek terveink, hogy ne akarjunk és tegyünk értük! Sőt! Csak nem szabad elfelejteni, hogy alakítani is tudni kell azokat a terveket, mert az élet is rugalmasan kezeli azokat, és ha mi emellett mereven, változtatásra hajlandóak sem vagyunk, annak törés lesz a vége.

Azt szeretném leírni, ha nem cikáznának ennyire össze-vissza a gondolataim, hogy a siker olyan nagyon sokrétű, hogy szüksége van pontos fogalmazásra, hogy miben és mikor, és alakítani is tudni kell.

Nemrég olvastam ezt a szerintem igazán érdekes cikket, Kanter törvényéről (nem baj, ha te még nem hallottál róla, most fogsz!) ami annyira tetszett, hogy átkattingattam az eredeti forrásra, azaz Rosabeth Moss Kanter professzor írására, ahonnan azóta sem megy ki a fejemből néhány mondat. Ezek kissé szabadon és Rékásan  fordítva a következőképpen hangzanak:

“Isten hozott a változás útjának buktatókkal járó közepén.  Itt az ideje, hogy jól arcul csapjon Kanter törvénye: Minden kudarcnak tűnik félúton. Az inspiráló kezdeteket és boldog befejezéseket mindenki nagyon szereti; csakhogy félúton ott van az a  fránya nehéz munka, ami nélkül nincs tovább.”

Mert mennyire igaz! Minden kudarcnak tűnik félúton! Végy elő bármit amit szerettél volna megcsinálni, és biztos vagyok benne, hogy voltak olyan pillanatok, amikor csak a hited segített, hogy tovább csináld, mert nem volt más ami arra mutatott volna, hogy menni fog. Mert a körülmények soha nem olyanok, mint amilyennek azokat az inspiráló kezdetben gondoljuk, és kénytelenek vagyunk kemény munkával alakítani a dolgokon, hogy tovább tudjunk haladni. Talán néha a célokon is, mert van amikor nincs más lehetőség.

A kudarc és a siker teljes mértékben rajtunk múlik. Nem azért, mert minden cél esetén csak rajtunk múlik a végkimenetel, és csak a mi hibánk ha valami nem megy. Azért, mert mindkét fogalom inkább belülről fakadó, mintsem a külvilág fogalma. Mindkét fogalomról magunk kell eldöntsük, hogy mit jelent számunkra.

Egy bukásból is lehet tanulni, és ha képesek vagyunk változni, végül az is sikerré válhat. A bukásainkban, a nehéz időszakok a személyiségünket jó irányba is tudják formálni, érzékenyebbé tesznek a világ rezdüléseire, amely fejlődési folyamatra vissza tekintve szükség lehetett. Legalábbis jelenleg ezt tapasztalom az életemben, akármennyire is nehéz megélni egy-egy időszakot.

Szóval… Az elején, mikor elkezdtem írni, azt reméltem kapok valami választ magamtól. Hosszan készült a bejegyzés, nem egy szuszra írtam meg … a válaszom?

Jó helyen vagyok az életben. Párhuzamos úton azzal amit elképzeltem, de lehet, hogy még előrébb mint hittem. Vannak sikeres részei az életemnek, életem meg kudarcot, és van amiben talán el is buktam. De a mostani céljaim egy részében nagyon is középen vagyok, amikor sokat kell tennem. “Isten hozott a változás útjának buktatókkal járó közepén.” Most ne adjam fel. Most legyek büszke. Minden kudarcnak tűnik félúton… de sikerre vihető.

A tájképek saját fotók.
Utolsó kép fotó és smink: Kormos Evelin

The post A Siker útja appeared first on Habfürdő.

]]>
http://www.habfurdo.com/a-siker-utja/feed/ 2 6874
Rossz megálló http://www.habfurdo.com/rossz-megallo/ http://www.habfurdo.com/rossz-megallo/#respond Fri, 12 Oct 2018 09:56:34 +0000 http://www.habfurdo.com/?p=6866 Élénkpiros rúzst választott a fehér, kismadarakkal mintázott ruhához. Már régóta kitalálta, hogy ma ezt fogja viselni. A madarak feketék voltak és jelképesek. Erősek és szabadok, aminek ő olyan ritkán érezte magát. Mintha sokkal inkább lenne a fehér alap a ruhán, ahelyett, hogy madár legyen… Végül a piros rúzs sem jutott fel a buszra, már a […]

The post Rossz megálló appeared first on Habfürdő.

]]>

Élénkpiros rúzst választott a fehér, kismadarakkal mintázott ruhához. Már régóta kitalálta, hogy ma ezt fogja viselni. A madarak feketék voltak és jelképesek. Erősek és szabadok, aminek ő olyan ritkán érezte magát. Mintha sokkal inkább lenne a fehér alap a ruhán, ahelyett, hogy madár legyen…

Végül a piros rúzs sem jutott fel a buszra, már a liftben letörölte.

Nem volt tömeg, a helye is szabad volt. A mappát letette maga mellé, és elővette a könyvet, amit már ezerszer olvasott. Sziget-kék. Gyerekkora óta vele volt, s talán a könyvben lévő kedves illusztrációk voltak azok, amelyek elindították a pályán. Hiába volt már rongyosra forgatva, mindig bele tudott merülni a regény bájos figuráinak történetébe. Megnyugtatta, s így nem volt ideje azzal foglalkozni, hogy mit fognak szólni a képeihez. Hogy ma aztán tényleg kereszttűzbe kerül a munkája, és vagy eltalálja egy golyó, amibe belehal, vagy elkerüli az összes, és túlélőként kezdhet új életet.

Olyannyira belefeledkezett a könyvbe, hogy csak akkor nézett fel, amikor a busz hangosan felbúgott egy zöldre váltó lámpa után. Nagyot dobbant a szíve, hirtelen felpattant és megnyomta a leszállásjelzőt. Mikor csikorgó fékezés után kinyílt az ajtó, döbbent rá, hogy ez még nem a jó megálló. Dermedten állt ott kapaszkodva, perceknek tűnő ideig. „Na leszállsz, vagy mi lesz?” – hallatszott egy türelmetlen hang hátulról. Ahogy felnézett, látta, hogy mindenki őt bámulja. Csak miatta állt meg a busz, ráadásul nagyon hirtelen. Sürgető és szemrehányó tekintetek néztek vissza rá. Szégyenében gyorsan leszállt, s dühösnek tűnő csattanással már zárult is mögötte az ajtó. Ránézett az órájára. Öt perc múlva ott kellett lennie, s pont sikerült is volna a busszal. Nem volt jobb ötlete, futni kezdett.

Átszaladt az úton, és hallotta, ahogy a hullámcsatjai koppannak a betonon. Nem számított, oda kell érnie. Ágota a lelkére kötötte, hogy pontosan érkezzen, mert nem lesz rá máskor ideje a galériavezetőnek. Ez volt az egyetlen tanácsa, mert a képeiben bízott. Mindenki bízott a képeiben, önmagán kívül. Most pedig, fontosabb volt néhány szúrós tekintetnek megfelelni. Leszállt, és rohanhat, mert megint engedte, hogy mások ítélete vezesse.

A fehér szoknya a hatalmas mappával együtt lobogott utána, s egyszer csak, mintha a képei képzelnék magukat fekete madárnak, szanaszét repültek. Alig tudta mindet összeszedni. Még három perc, és nagyon messze van. Kicsordult a könnye futás közben, és belerohant egy férfiba, akitől még csak elnézést sem kért. Már elkésett. Csak remélhette, hogy talán megvárják. Hogy talán nem fog rossz fényt vetni rá ez az egész. Hogy talán…

Kifulladva ért oda. A haja, mint egy szénakazal, az arca könnytől maszatos, és csak remélhette, hogy a rajzok mind megvannak. Bekopogott.

Az ajtó kinyílt, és egy szigorú arc nézett végig rajta.

– Elkésett, már nincs időnk magára. – Azzal lendült is az ajtó, hogy bezáruljon egy hatalmas csattanással. Ezután…

Ezután arra nyitotta ki a szemét, hogy a könyve a földön hevert a busz padlóján. Az csattant. A busz hangosan felbúgott egy zöldre váltó lámpa után. Nagyot dobbant a szíve, hirtelen felpattant és megnyomta a leszállásjelzőt. Mikor csikorgó fékezés után kinyílt az ajtó, döbbent rá, hogy ez még nem a jó megálló. Dermedten állt ott kapaszkodva, perceknek tűnő ideig. „Na leszállsz, vagy mi lesz?” – hallatszott egy türelmetlen hang hátulról. Ahogy felnézett, látta, hogy mindenki őt bámulja. Csak miatta állt meg a busz, ráadásul nagyon hirtelen. Sürgető és szemrehányó tekintetek néztek vissza rá.

– Elnézést. Rossz megállónál jeleztem

 

A történet alapgondolatával már találkozhattatok itt a blogon, ebben a bejegyzésben. Megírtam egy kicsit másképpen is. Kíváncsian várom, hogy mit gondoltok. Szeretettel, Réka.

The post Rossz megálló appeared first on Habfürdő.

]]>
http://www.habfurdo.com/rossz-megallo/feed/ 0 6866
“Megtaláltam benne önmagam.” / Interjú Kalmár Violettával, a Ceratif tervezőjével http://www.habfurdo.com/ceratif/ http://www.habfurdo.com/ceratif/#respond Wed, 12 Sep 2018 09:50:54 +0000 http://www.habfurdo.com/?p=6826 A Ceratif tervezőjének csodálatos táskái egészen elvarázsoltak. Először februárban írtam nektek róla egy kicsit, ebben az outfit bejegyzésben, és a hátizsák amit ő tervezett Nekem, azóta a mindennapjaim hű társa. Mármint tényleg a mindennapjaimé, mert egyetlen más táskát sem hordtam az utóbbi időben. Akkor azt írtam, hogy Nagybetűs Minőség!, és ezt akkor még csak nagyjából a […]

The post “Megtaláltam benne önmagam.” / Interjú Kalmár Violettával, a Ceratif tervezőjével appeared first on Habfürdő.

]]>

A Ceratif tervezőjének csodálatos táskái egészen elvarázsoltak. Először februárban írtam nektek róla egy kicsit, ebben az outfit bejegyzésben, és a hátizsák amit ő tervezett Nekem, azóta a mindennapjaim hű társa. Mármint tényleg a mindennapjaimé, mert egyetlen más táskát sem hordtam az utóbbi időben. Akkor azt írtam, hogy Nagybetűs Minőség!, és ezt akkor még csak nagyjából a látványából tudtam megállapítani, meg a tapintásából. Ellenben a hónapok alatt bebizonyosodott, hogy nem tévedtem. Pedig én aztán tényleg nyúzom, tele pakolom, hurcolom magammal mindenhová. Probléma vele azonban egy szál sem. Szóval abszolút elégedett vagyok.

Azért szerettem volna mindenképpen interjút készíteni Violettával, mert nagyon inspirálónak tartom az olyan embereket, akik tesznek az álmaikért, akik nem torpannak meg a nehézségektől, akik nem legyintenek, mondván, hogy “áh, nekem ez úgysem menne”. Motiválónak találom ezeket az élettörténeteket, amiket így megismerek, és jól is esik ezeket megírni. Korábbi interjúimat itt megtaláljátok, amelyek között akad még 1-2 kedves történet számomra.

Violetta egyébként jelenleg  grafikusként dolgozik és amellett viszi a saját vállalkozását, a Ceratif-ot. Maga tervezi a táskákat, és minden egyes darabot a két kezével varr meg. Az anyagokat és kellékeket is maga szerzi be hozzá, a grafikai feladatokat is ő látja el, és a márkát támogató social média felületek mögött is csak ő van.  Elmondása szerint az emberek számára sokszor nem egyértelmű, hogy egyetlen egy ember áll a Ceratif mögött. Egy igazi HAB-os lány ő! Olvassátok szeretettel a vele készült interjúmat!

Nem tűnik egyszerűnek, hogy főállás mellet ennyi mindent kézben tartasz, és én egyre sikeresebbnek is látom a márkádat. Honnan van mindehhez erőd?

Néha nem is tudom, hogy honnan jön ez a rengeteg energia. Sokat köszönhetek a páromnak, a családomnak és a barátaimnak, akik mindig biztatnak és segítenek, ha elakadok valamiben. Pozitív nőnek tartom magam és biztos vagyok abban, hogy sosem lesznek a kor miatt ráncaim, mert elnyomják azok, amik a nevetéstől kerülnek az arcomra. Ez elárulja, hogy igyekszem életvidám lenni. Mosollyal indítani az emberek felé és hálát adni a nap végén.

Hogy emlékszel vissza az első táskára ami elkészült?

A legelső táskának köszönhetem a Ceratif-ot. Amikor elkezdtek divatba jönni a gymbag-ek nagyon megtetszettek. Egy nap úgy döntöttem, hogy varrok én is egyet magamnak. Egy percig sem gondoltam arra, hogy egy nap ebből bármilyen márka kialakulna. Amikor kész lett megosztottam a social felületeken és annyi pozitív visszajelzést kaptam rá, hogy kedvem támadt egy újat készíteni… majd megint egy újat…és megint egy újat. Iszonyatosan motiváltak. Idővel a barátaimnak készítettem a születésnapjukra. Nagyon jó volt olyat adni, ami a két kezem munkája és látni az arcukon, hogy ennek ők is nagyon örülnek. Tőlük kaptam az első, hol pozitív, hol negatív kritikákat. Egy idő után odáig fejlődött a dolog, hogy elkezdtek számomra ismeretlen emberek is érdeklődni, így elindítottam a CERATIF-ot.

Mi a márka története? Honnan jött a neve?

Ez egy kicsit bohókás történet lesz, de szívesen elmesélem. A CERATIF alapja a francia créatif szóból ered. (Jelentése: kreatív.) Ami a csavar benne, hogy az egyik kedvenc gyerekkori mesefilmem az Őslények országa, amiben szerepelt egy Kistülök nevű triCERAtops. Nagyon találó és egyben szerethető név nekem a Kistülök. Innen ered a CERA része. Megcseréltem az “R” és “E” betűt levettem az ékezetet és voila. :) Kiejtése simán magyarosan C-vel.

Mindig is szerettél volna ezzel foglalkozni, vagy így alakult?

Erre nehéz pontos választ találni, de inkább így alakult. 7 évig jártam ruhaipari iskolába. Ez idő alatt elvégeztem egy díszlet- és jelmez-tervezői képzést is, de végül a diplomámat grafikusként szereztem meg. Szóval valahol mindig benne volt az életemben a tervezés és a varrás, de nem az érvényesült. Aztán érkezett az a bizonyos első táska az életembe, amit miért is ne varrtam volna meg magamnak, ha már úgy is ez tanultam… aztán ebből lett a Ceratif.

Ki vagy mi inspirál egy-egy táska elkészítésekor?

Néha van, hogy csak úgy kipattan a fejemből valami új forma vagy szín variáció, de van hogy kiszabok néhány különböző színű anyagot és addig pakolgatom őket, amig meg nem találom a számomra legizgalmasabb elhelyezést. Sokszor a vevők is inspirálnak. Szoktam úgy is készíteni táskát, hogy a megrendelő válogatja össze a színeket, amelyek a rendelkezésemre állnak és néha még magam is meglepődőm, hogy milyen jó színkombinációk alakulnak ki.

Mik azok a szempontok, amelyeket mindig szem előtt tartasz?

Nálam fontos az “Egyszerűbb néha több!” elmélet. Nem egy bonyolult termék amit készítek, de azokkal a játékos elrendezéssekkel, ahogy az elején összevarrom az anyagokat ad neki valami pluszt.

Ezen kívül igyekszem a fejlődésre is figyelni. Lassabban haladok vele, mint szeretném, de az elmúlt 1,5 év alatt sokat fejlődött a termék és ezt jó megélni.

Ami talán furcsa lehet egy vevő számára, hogy nincs még logó a táskáimon. Bevallom számomra tényleg nem fontos, mert azt tapasztalom, hogy az emberek megismerik az utcán, hogy mely táskák Ceratif-ok. Ami szerintem sokkal nagyobb büszkeség. Belátom már egyébként, hogy azért mégiscsak szükség van a márkajelzésre, szóval már folyamatban van az is.

Gondolkoztál  már másféle termék irányában is?

Igen, folyamatosan tervezgetem gondolatban. Már vettem alapanyagot is egy-egy új termékhez csak kicsit gondban vagyok, mert még nem volt idő arra, hogy meg is valósítsam. De törekszem arra, hogy ez mihamarabb megváltozzon.

Milyen visszajelzések érkeznek? Hogy látod a márka jövőjét?

Rengeteg pozitív visszajelzést kapok amiért nagyon hálás vagyok. Volt egy vevőm, aki úgy fogalmazott hogy “Megtaláltam benne önmagam.” Ezt nagyon jó volt hallani, hisz ez a célom.

Pozitívnak érzem a márka jövőjét. Mivel csak másodállásban tudok foglalkozni vele, így lassan halad, de türelem kell hozzá. Ez által engem is tanít a márka.

Több mint 1 év után láttam meg az első CERATIF-ot. Természetesen láttam már más hátán, de mindig csak barátokon, vagy család tagokon. Amikor először megláttam a villamoson egy ismeretlen lányon a munkába menet, hát leírhatatlan érzés volt. Bevallom elsírtam magam.

(A képek szerzői jogvédelem alatt állnak, közzétételük előzetes írásbeli engedélyhez kötött.)

A rólam készült képek esetében: Cipő: CCC / Térdzokni: Ajándék volt / Rövidnadrág: Háda (Limited Collection) / Szürke pulcsi: Háda (Atmosphere) / Fekete pulcsi: Háda (Atmosphere) / Hátizsák: Ceratif / Ékszerek: Milla Sonja Couture / Smink: Éva Kelemen / Haj: Suti / Fotó: Lexa Photography

 

The post “Megtaláltam benne önmagam.” / Interjú Kalmár Violettával, a Ceratif tervezőjével appeared first on Habfürdő.

]]>
http://www.habfurdo.com/ceratif/feed/ 0 6826
Blogger gondolatok http://www.habfurdo.com/blogger-gondolatok/ http://www.habfurdo.com/blogger-gondolatok/#comments Sun, 09 Sep 2018 17:48:36 +0000 http://www.habfurdo.com/?p=6828   A kép, ami a blogom indításakor készült, sok mindent jelent számomra. A jövőre tekintve is jó ránézni. Itt a szeptember, amivel elérkezett az az időszaka az évnek, amikor sokkal produktívabb vagyok, és a tettvágy is ég bennem. Legalábbis eddigi tapasztalatok alapján így volt. Aztán meglátjuk, hogy igaz marad-e ez az állítás idén is, minden […]

The post Blogger gondolatok appeared first on Habfürdő.

]]>

 

A kép, ami a blogom indításakor készült, sok mindent jelent számomra. A jövőre tekintve is jó ránézni. Itt a szeptember, amivel elérkezett az az időszaka az évnek, amikor sokkal produktívabb vagyok, és a tettvágy is ég bennem. Legalábbis eddigi tapasztalatok alapján így volt. Aztán meglátjuk, hogy igaz marad-e ez az állítás idén is, minden esetre tervekkel már megint tele vagyok. Mint mindig. Ha tervekből lehetne házat újítani, már kacsaforgó lábon palotánk lenne, vagy mi.

Meg aztán nem csak az ősz van itt, hanem hamarosan  a Cosmo Blogger Day is, amivel kapcsolatban ugyan vegyesek az érzéseim, hogy nekem szól-e, az viszont kétségtelen, hogy a legkiemelkedőbb hazai blogger rendezvény, ahol szeretnék ott lenni.
Mivel azt vallom, hogy a lehetőségekkel élni kell, ezét a pályázatomat idén is beküldtem, már csak azért is, mert hozzá tartozik a Hiszek A Boldogságban életfilozófiához, hogy nem mondhatom azt, hogy “áh úgysincsen esélyem, nem küldöm be”. De a jelentkezés kapcsán óhatatlan, hogy ne vessek számot a blogommal, és ne lássam azt, hogy miben lehetnék jobb.
Tudom mekkora tettvággyal és inspirációval feltöltekezve jöttem haza tavaly a Blogger Dayről, amiből aztán pontosan tudom, hogy mennyire nem lett semmi. Ma már tudom, hogy ennek az oka nem (csak) az, hogy rosszul osztom be az időmet… Sokkal inkább az, hogy tavaly olyan szándékkal jöttem haza, hogy most aztán Véleményvezér (trendi szóval Influenser) lesz belőlem… de rá kellett ébrednem, hogy én nem szeretnék az lenni. Nem tudok az lenni. Így most még a rendezvény előtt igyekszem tisztázni azt, hogy pontosan mit is szeretnék. Milyen irányt szeretnék. Hogy aztán ott a sok előadásból majd azt halljam meg, amire igazán szükségem van és ne ezer ötlettel jöjjek haza amiből semmi nem lesz, hanem 5 mondattal, ami viszont előre visz majd.
Azt tökéletesen tudom, hogy miért blogolok. Pontosan két oka van: Az egyik Én vagyok, a másik pedig Ti.  Nekem szükségem van arra, hogy írjak, illetve, hogy fotózzak (és az Instagramot is nagyon szeretem), mert csend és rend a fejemben leginkább így lesz… és szeretném, ha adhatnék Nektek néhány mosolyt, néhány kedves gondolatot, néha egy kis erőt, esetleg egy kis inspirációt, egy jó ötletet … valamit… No nem mert önzetlen volnék… ugyan már. Azért akarok adni, mert azt érzem ezzel több leszek. Szóval innen nézve a blogom nem más, mint puszta önzőség. Hát ez szép gondolat.
Szóval küzdök az útkereséssel… de azt hiszem, hogy a dilemmáim nem pusztán az enyémek, hanem a hozzám hasonló bloggereké ugyanígy. Mert nekünk nincs kategóriánk. Mi nem vagyunk beauty bloggerek és nem vagyunk fashion bloggerek sem. Személyesebb hangvételűek az írásaink, és az olvasói közönségünk is kisebb. Évek óta azt érzem, hogy milyen kár… idén végre azt érzem, hogy milyen jó. Sokatokról tudom, hogy milyen dilemmáitok vannak, hogy mit gondoltok dolgokról, hogy milyen élethelyzetben vagytok. Ha váltunk pár szót, olyan, mintha mellettem ülnétek, és beszélgethetünk az élet dolgairól. Mert lehet veletek ezekről beszélgetni, és nem csak az ajánlott termékek sora köt minket össze. Persze szívesen írok olyan témában is, mert az is jól esik, de hogy egy olvasómat idézzem “csak mértékkel”.  És erre büszke lehetek, mert remek HAB-os közösség vagyunk mi így. Szóval köszönöm. Bármennyire elcsépeltnek hangzik, az elmúlt 4 évben másvalaki lettem, több valaki… és ezért hálás vagyok Nektek.  Ezért köszönöm, hogy velem vagytok akkor is, ha a Cosmos pályázat utolsó kérdésére, miszerint milyen gyakran posztolok, őszintén csak ennyit írtam: Soha nem elég gyakran.
Szóval keresem az utam, és bízom az őszben. De, hogy kicsit előrébb legyek, szükségem lenne a segítségetekre. Van bennem pár kérdés, amire nincs válaszom, pedig már már május óta (akkor beszélgettem @pikreával, akihez személyes tanácsadásra mentem el, és ő indított el engem egy vélhetően jó irányba a keresés során) ezen morfondírozok.
Ti miért olvastok a blogon, vagy miért követtek engem Instán? Mit mondanátok egy barátotoknak: Nézd ezt a lányt, ő az aki…

The post Blogger gondolatok appeared first on Habfürdő.

]]>
http://www.habfurdo.com/blogger-gondolatok/feed/ 10 6828
Többet http://www.habfurdo.com/tobbet/ http://www.habfurdo.com/tobbet/#respond Thu, 30 Aug 2018 08:47:46 +0000 http://www.habfurdo.com/?p=6820 Többet

The post Többet appeared first on Habfürdő.

]]>
Mindig többet és többet akarunk. Több élményt, több kalandot, több pénzt. De ha megállunk és élvezzük amink van, akkor egyszercsak észrevesszük, hogy az élmény most születik, a kaland itt van, pénzre pedig nem mindig van szükség.

Többet

The post Többet appeared first on Habfürdő.

]]>
http://www.habfurdo.com/tobbet/feed/ 0 6820