Habfürdő http://www.habfurdo.com Hiszek A Boldogságban Tue, 09 Jul 2019 13:25:36 +0000 hu hourly 1 https://wordpress.org/?v=5.2.2 75385949 Könyvajánló: Magabiztosan Azt Hiszem http://www.habfurdo.com/konyvajanlo-magabiztosan-azt-hiszem/ http://www.habfurdo.com/konyvajanlo-magabiztosan-azt-hiszem/#respond Tue, 09 Jul 2019 12:47:53 +0000 http://www.habfurdo.com/?p=7154 Meséltem már, hogy nyertem egy szépségversenyt? Az úgy volt, hogy találtam egy felhívást amiben… jah, hogy ez most nem az én történetem, bocsánat…erről talán majd máskor :) Azonban mégiscsak kapcsolódik kicsit ahhoz, hogy miként is találkoztam Adriennel, aki ezt a nagyszerű könyvet írta. Bevallom őszintén – mert ezt kérte tőlem Adrienn, hogy legyek őszinte – […]

The post Könyvajánló: Magabiztosan Azt Hiszem appeared first on Habfürdő.

]]>

Meséltem már, hogy nyertem egy szépségversenyt?

Az úgy volt, hogy találtam egy felhívást amiben… jah, hogy ez most nem az én történetem, bocsánat…erről talán majd máskor :)

Azonban mégiscsak kapcsolódik kicsit ahhoz, hogy miként is találkoztam Adriennel, aki ezt a nagyszerű könyvet írta.

Bevallom őszintén – mert ezt kérte tőlem Adrienn, hogy legyek őszinte – ha csak úgy a polcon láttam volna meg a könyvet, biztos, hogy nem emelem le. A borító első ránézésre nem vett meg magának, s valójában csak a könyv elolvasása után vált igazán a részévé számomra, főleg a kis elemekkel, melyek finoman jelzik, hogy mivel is találkozhatunk a könyvben. Számomra talán túl harsány, s ezt csak azért merem leírni, mert ez is csak kitűnően bizonyítja, hogy nem szabad külsőre ítélni. :) Mert a beltartalomról sok minden elmondható, de az, hogy harsány, az egyáltalán nem! Kendőzetlen, őszinte és telis-tele van azokkal a harcokkal, kérdésekkel és válaszokkal, amelyeket te meg én is átélünk, vagy talán át fogunk élni, ha nem is pont így mint a könyvben le van írva, de valahogy mégis…

Pedig Adrienn semmi másról nem ír, “csak” az életükről… de teszi ezt olyan formában, hogy gyakorlatilag amikor megérkezett hozzám a könyv, nem tudtam letenni, és egy ültő helyemben olvastam el. Nagyon tetszett. Gondolatokat kaptam, tőle, s ami a legszokatlanabb az én esetemeben, rögtön miután letettem azt gondoltam: ezt újra fogom olvasni!

“Ez a könyv nem attól érdekes, hogy nyolc nő a Hősök terén fehérneműre vetkőzik benne; nem is a béna pasizós sztoriktól; sőt telt hölgytől sem, akinek másodpercnyi problémája nincs a túlsúlyával, vagy a testével. Ami viszont leköti az ember figyelmét az az, hogy végig kísérhetjük egy nő lelki alakulását, az anyaság buktatóit, a dolgozó nők dilemmáinak nagy részét. Megtudhatjuk azt is, milyen sebeket ejt a szülőkön ha sérült gyerek születik a családban. Mennyire nehéz összetartani, amikor mindenki csak hibáztat. És hogy mitől lesz hiteles? Attól hogy ez rólunk szól. Ebben a könyvben leírom történetem, személyiségem, és nézőpontom kialakulásától kezdve, a két gyermekes anyukalétig. A lelki buktatókkal együtt. Olyan személyes kiszólásokkal az olvasóra, hogy akaratlanul is előveszi a saját életét, és a benne megélt eseményeket. Hiszen feldolgozunk. Együtt. Számomra az írás egy csodás terápia volt. Remélem az olvasás is az lesz.”

Azért nem is tudok, és nem is szeretnék mondani többet, mert szeretném, ha Ti is elolvasnátok könyvet!

Ellenben megkértem Adriennt, hogy válaszoljon néhány kérdésemre, amiből számotokra is kiderül, hogy sem a könyv sem az írója nem hétköznapi!

 

Pár mondatban hogy tudnád összefoglalni, hogy ki is Nagyné Németh Adrienn?

Két kislány örökmozgó anyukája vagyok. Vidám természetű, kedves embernek tartom magam, aki társasági lény. Telt nő vagyok, de ezzel egy deka problémám nincs. Alkatom ellenére rendszeresen mozgok, tudatosan táplálkozom, csak nagyon szeretek sütit sütni.

Sokat kell “magyaráznod”, hogy te így vagy jól ahogy vagy?

Nagyon. Elég sokszor hallgatom, hogy milyen jól nézek ki, meg hogy mennyivel jobban nézhetnék ha lefogynék.

Fáraszt?

Nagyon sok “kedves” üzentet kapok ez ügyben. De én csak jót mosolygok rajtuk. Azt szoktam mondani, hogy én megértem ha valaki vega, vagy esetleg diétázik, akkor miért ne lehetne elfogadni, hogy én viszont így érzem jól magam?!

Manapság annyit hallgatjuk mindenkitől, hogy mit nem szeret magában, hogy nehéz felfogni ha valakinek az alap, nem? Igazi példa lehetsz, de nem gondolom, hogy azért, mert a telt alakodat szereted, hanem mert egy olyan erő sugárzik belőled, amit bárki elirigyelhet. Dolgozni kellett ezért, vagy az alaptermészeted is ilyen?

Alapból ilyen vagyok, ezért is nagyon nehéz válaszolni arra a kérdésre, hogy hogy csinálom. Egy lepke sem gondolkodik azon miért lett ő kék…

Talán a sok kérdés és magyarázkodás volt az egyik oka annak, hogy könyvet írtál. Emlékszel az első pillanatokra amikor megfogalmazódott az, hogy ebből könyv lesz?

Lehet, erre még nem gondoltam. Viszont tudat alatt tényleg van benne valami. Nyáron, mikor nem nagyon volt dolog a fejlesztőben nekiálltam leírni, hogy ki is vagyok én. Mikor már 4 oldal tele volt, és úgy éreztem még mindig van mondandóm akkor megmutattam néhány ismerősnek, és ők mondták, hogy legyen könyv belőle.

Egyből belevágtál, vagy voltak kétségeid?

Nagyon sok kétségem volt. Egyáltalán nem bíztam magamban, és a könyv sikerében. Egy kiadónak pont azon a nyáron volt regényíró pályázata, ahová végül beküldtem mint pályázat. Októberben hirdettek eredményt. Nem nyertem. Napokig sírtam. Ki sem akartam adni, és akkor megint jöttek a barátok és a kezemet fogva elvezettek a saját kiadásig.

Az egész könyvből árad az adni akarás. Azt gondolom – és a könyvedben is ezt írod – benned van a segíteni akarás, mélyen, szinte a génjeidben. Hiszel abban, hogy azért érkezett hozzátok Hanna, és nem máshoz, hogy ezt a tulajdonságodat kiáraszthasd a világ felé, vagy ennél reálisabb talajon mozogsz?

Nem mozgok reálisabb talajon, pedig néha jobb lenne. Tényleg él bennem rendkívül erősen a segíteni akarás, ami alapvetően egy fantasztikus jó tulajdonság. Egyetlen hátulütője, hogy nem lehet belőle megélni.

Nagyon sok mindenről szól a könyved és az életed. Mire a legkíváncsibbak az emberek ha kérdeznek?

Mindenki magából indul ki én azt látom. Akinek a nőiesség a fókuszpont az életében az arról kérdez, akinek a gyermek állapota az Hannáról. Nagyon vegyesek a kérdések. A leggyakrabb kérdés: Hogyan csinálom.

És hogyan csinálod?

Ötletem nincs. Minden nap úgy kelek fel, hogy csak ezt a napot éljem túl, aztán jönnek a megkeresések, meg a találkozók, és hopp már este is van.

Mit szólna a tizenéves Adri, ha elolvasná a könyved?

Azt, hogy ne már, tényleg ezeket végig kell csinálnom? Tizenévesen eléggé befelé forduló voltam.

És mit mondanál neki erre?

Azt, hogy az élet iskoláját ki kell járni, nincs kibúvó. Engedd el magad, és ússz az árral. Egyik feladat jön a másik után. Elképesztő helyekre fogsz eljutni, hatalmas kalandokban lesz részed, de ehhez a komfortzónád jelentős mértékben el kell hagyni… Sok ember kérdezgeti miért történik vele ez vagy az. Neked ez soha nem lesz kérdés. Mindig tudni fogod az okát.

Azért ez nagy erőt adhat a mindennapokban, hogy azt érzed, hogy tudod mi az oka.

Ez így van. Mondok egy példát. Mostanában marketing munkákkal keresem a kenyerem. (mert ugyebár élni kell valamiből) egy orosz cégnek dolgoztam, kaptam tőlük egy meghívót a Mátyás templom egyik koncertjére, ahol megismertem Bach Air című csodaművét. Másnap egy fodrászat felkért, hogy készítsek nekik egy reklám anyagot, hogy milyen szakszerűen csinálják meg egy menyasszony és vőlegény haját. Megkomponáltam egy jelenetet ahol találkoznak, háttérben pedig az előző nap megismert zene szólt. Mindenki sírt, annyira szépek lettek és olyan jó anyag lett belőle.

Minden mindennel összefügg. Ha meg kellene fogalmaznod, hogy miben hiszel, mi az életed alaptétele, mit mondanál?

Nagyon sok alaptételem van. Egyik, hogy nincsenek véletlenek, a másik, hogy nem teszek olyat másokkal, amit, ha velem tennének, nekem nem esne jól. Ezek számomra az életemet meghatározó gondolatok.

Vannak kedvenc soraid a könyvből, amit néha idézni szoktál?

Igen. A könyvben félkövérrel jelöltem azokat a gondolatokat, amik rendkívül sokszor előfordulnak a mindennapokban nálam is. A kedvencem viszont nem jelöltem félkövérrel, mert azért ez kicsit pejoratív is lehet olykor: mindenki jó valamire, ha másra nem, hát elrettentő példának.

Két  “nagy projekt” van az életedben. A Mesenincs és a Nőgyár. Pár szót mesélsz róluk?

A Nőgyárral kezdem, mert az régebbi.

Ezt a projektet akkor indítottam amikor megismertelek Téged is. A verseny után először sokat sírtam, aztán a Dóráék (a verseny szervezői) segítségével belevágtam. Ők adták hozzá az első biztató szavakat és kritikákat.

Miért sírtál?

Azért mert akkora tapsot kaptam mikor levonultunk. Nem tudom emlékszel-e, de nagyon ujjongtak és éljeneztek mikor én vonultam le ott a színpadról.

Hogyne emlékeznék?!  Fantasztikus pillanata volt a versenynek! Akkor örömkönnyek voltak, ennek örülök.

Abszolút.

Szóval a Nőgyár jelenti számomra az életszerűséget, az anyaságot, a nőiességet a maga tökéletlen valójában. Nem szoktam stilizált képeket felölteni, vagy agyonfilterezni a fotóimat. A főzés is azért van live videókban mert így életszerű. Nem szeretem amikor a tökéletes világot sulykoljuk az anyukákba aztán meg jönnek az önbizalom problémák, hogy nem túl jó az ő életük.

A Mesenincs pedig egy oltári nagy küzdelem. Egészen forradalmiak vagyunk a fejlesztőházak terén, mert nálunk a szülő van központban. Nyilván megkapja a gyerek a fejlesztését, DE vallom, hogy ha a szülők rendben vannak akkor könnyebben fejlődik a gyermek is.

Nagyon nehéz olyan pedagógust találni aki ebben a szemléletben tud dolgozni. Pláne szakmai berkekben elfogadtatni a módszer hatékonyságát. Nekünk erre itt van élő példának Hanna. Aki kezd beszélni (jó a hangerő gombot még nem találtuk meg) jár és a kezét is igyekszik használni. Értelmi fejlődésben messze túlmutat ezen a betegségén.

Lesz második könyv?

Igen. Télen írtam egy regényt, ami akkor kerül ki, ha találok rá kiadót, de a Magabiztosnak biztos lesz folytatása magánkiadásban is. Az utóbbi időben rendkívül sok dolog történt velünk, lelkiekben is rengeteg új impulzus ért, tehát van miről beszélni. Olvasó közönség is van, mert legnagyobb meglepetésemre a pedagógusok és a sérült gyermekekkel foglalkozó szakemberek elképesztő módon viszik a hírét ennek a könyvnek. A Down alapítvány mentorszülő hálózata ajánlott irodalomként kezeli, amire nagyon büszke vagyok. Mostani belső fejlődésemben azonban már nincs “azt hiszem”. Ami ebben a könyvben megjelenik sokszor, hogy nem tudom jól csinálom-e a mit csinálok, már nem kérdés számomra. Ez vagyok én.  Ez a felismerés pedig a világ legnagyobb szabadsága.

 

INNEN meg tudjátok rendelni a könyvet, aminek a szerzői jogairól lemondott Adri a Mesenincs Ovi javára. Így a könyv megvásárlásával az ovit tudjátok támogatni. Ehhez még hozzáteszem, hogy és a saját lelketeket is. Szóval őszinte szeretettel ajánlom Nektek ezt a csupa szív, csupa élet könyvet!

The post Könyvajánló: Magabiztosan Azt Hiszem appeared first on Habfürdő.

]]>
http://www.habfurdo.com/konyvajanlo-magabiztosan-azt-hiszem/feed/ 0 7154
Meder http://www.habfurdo.com/meder/ http://www.habfurdo.com/meder/#respond Sun, 02 Jun 2019 21:04:35 +0000 http://www.habfurdo.com/?p=7242 The post Meder appeared first on Habfürdő.

]]>

The post Meder appeared first on Habfürdő.

]]>
http://www.habfurdo.com/meder/feed/ 0 7242
Gyémántok http://www.habfurdo.com/gyemantok/ http://www.habfurdo.com/gyemantok/#respond Wed, 29 May 2019 06:35:03 +0000 http://www.habfurdo.com/?p=7235 The post Gyémántok appeared first on Habfürdő.

]]>

The post Gyémántok appeared first on Habfürdő.

]]>
http://www.habfurdo.com/gyemantok/feed/ 0 7235
Béketöltő http://www.habfurdo.com/beketolto/ http://www.habfurdo.com/beketolto/#respond Sat, 18 May 2019 10:33:45 +0000 http://www.habfurdo.com/?p=7228 The post Béketöltő appeared first on Habfürdő.

]]>

The post Béketöltő appeared first on Habfürdő.

]]>
http://www.habfurdo.com/beketolto/feed/ 0 7228
Itt vagyok. Sokkal több, mint nem anya. http://www.habfurdo.com/itt-vagyok-sokkal-tobb-mint-nem-anya/ http://www.habfurdo.com/itt-vagyok-sokkal-tobb-mint-nem-anya/#comments Tue, 14 May 2019 07:54:58 +0000 http://www.habfurdo.com/?p=7069 Ezermegegy. Nem, szerintem több. Gondolat. Gondolat, amit szeretnék megosztani. Gondolat amit sokszor megfogalmaztam már, de így és itt még nem írtam le. Gondolat, amit nem is lehet igazán megfogalmazni. Arról, hogy még nem vagyok anya… De most mégis írok róla. Írok róla azért, mert elmondani nehéz, de leírni segítség. Elsősorban saját magamnak. De írok róla […]

The post Itt vagyok. Sokkal több, mint nem anya. appeared first on Habfürdő.

]]>

Ezermegegy. Nem, szerintem több.

Gondolat.

Gondolat, amit szeretnék megosztani. Gondolat amit sokszor megfogalmaztam már, de így és itt még nem írtam le. Gondolat, amit nem is lehet igazán megfogalmazni. Arról, hogy még nem vagyok anya…

De most mégis írok róla. Írok róla azért, mert elmondani nehéz, de leírni segítség. Elsősorban saját magamnak. De írok róla azért is, mert tudom, hogy sokan nem mondják senkinek, és hátha helyettük is kimondva, nekik is segítség. Írok róla azért is, mert most egész jól vagyok így, de amikor majd éppen nem így lesz, akkor jó lesz vissza jönni a saját soraimhoz, hátha akad benne igazság.

Szóval írok róla. Pedig nem könnyű, mert én nem akarom, hogy mindenkinek aki rám néz, ez jusson eszébe rólam. Mert sokkal több vagyok, mint Nem anya. És ha anya leszek (mert leszek) is sokkal több leszek mint egy Anya.

Ezer meg egy gondolat… hol is kezdjem.

Egészen fiatal korom óta tudtam, hogy édesanya szeretnék lenni. Sok gyermekkel. Fel sem merült bennem, hogy harminc éves koromra nem így lesz. De már mindjárt 31 vagyok….. és nem lettem édesanya. Ahogy visszagondolok az elmúlt évekre, talán nem is jött volna “jókor” a gyermek, de nem igazán tudok  ilyen szemmel visszagondolni az elmúlt évekre, meg amúgy is, mit jelent a “jókor”?!

Az orvosok azt kérdezték mióta próbálkozunk. Őszintén?! Nem tudom. Nekik azt mondtam, hogy kicsit több mint egy éve, mert igazán nem számoltuk, és ez a “kicsittöbbmintegyév” igaz, ha azt nézzük, hogy mikor merült fel bennem, hogy érdemesebb volna tudatosabban figyelni. Vagy ha azt nézzük, hogy mióta szorul össze a torkom néha, és mióta bánt a dolog. De előtte is voltak  időszakok, hogy akár jöhetett volna a kis lélek amit várunk. Régóta szerettem volna már, ha édesanya lehetek, csak nem fájt annyira az, hogy még nem vagyok. Azért néha mégiscsak. Szóval jóval több van ebben mint egy év, de nem érdemes számolgatni. Nem számít igazán, mert nem változtat semmin. Rég. Kicsit több mint egy éve…

Amikor először igazán bántott már a dolog, az akkor volt, mikor egyre másra csak azt kérdezgették tőlünk, hogy “és nem akartok még gyermeket”, vagy “gömbölyödik már a pocak?” vagy “mikor lesz baba?”. Mert úgy kérdezik ezt szinte idegenek is, mintha csak azt kérdeznék, hogy főztem-e már húslevest. Amúgy nem főztem. :) A férjem szokott néha – tudom, ez furcsa, de ha ettetek volna már a húsleveséből, akkor ti is azt mondanátok, hogy inkább ő főzze.

Szóval olyan nemes egyszerűséggel képes szinte bárki megkérdezni, hogy egy idő után azt sem tudtam eldönteni, hogy valóban én szeretnék-e gyermeket, vagy csak azt akarom, hogy hagyjanak már végre békén. Mert nem engedték meg nekem, hogy ezt tudjam… lehet, hogy ez hülyén hangzik, de sajnos tényleg így van. Elrontották az elvárásaikkal az emberek azt, hogy tisztán én érezzem, hogy szeretném és ettől mosolyoghasson a lelkem. Mert az elvárás miatt mosoly helyett egy idő után inkább csak vicsor volt, és ha volt is mosolyom, lehervadt a lelkemről, mert egy ilyen elvárásnak nem lehet “megfelelni” egy csettintéssel.

Nekem mindig más volt a reakcióm a kérdésre. Volt, hogy nagyon csúnyán visszaszóltam, volt, hogy szelíd mosollyal intéztem a dolgot, volt, hogy éppen úgy éreztem, még nincs itt az ideje, és elmondtam, hogy majd. De őszintén szólva örültem és örülök mai napig is, ha nem kérdezik meg… látom a szemekben a kérdést anélkül is, hiszen lassan 6 év házasság után, hogyan is ne lenne ott a kérdés. De az az igazság, hogy akinek akarok róla mesélni, annak mesélek. Most éppen az egész világnak, de csak mert én szeretném. És mert tudom, hogy Te aki az én cipőmben jársz, talán még senkinek nem meséltél róla, csak néha sírtál egy kicsit valahol, ezért mesélek, hátha segíthetek.

Szóval… mindenkit kérek, ne kérdezgessétek a nőket, párokat, embereket. Értem, tudom, felfogom, hogy minden kornak megvan a maga kérdése, de valahogy ezeknek annyira nincs értelme. Csak hogy egy pár példát hozzak:

  • mikor lesz barátod? (ott lóg a fogason, csak eddig nem volt kedvem leakasztani)
  • mikor lesz esküvő? (hát gondoltam megvárom míg az amerikai nagybácsi meghal és rám hagyja a vagyonát, de ha neked ennyire számít, akkor 5 perc múlva szólok, hogy kérjenek már meg)
  • mikor lesz baba? (26 804 643 perc múlva, és a lottó számokat is tudom, csak nem játszom meg, mert éppen lusta vagyok hozzá)
  • mikor lesz kistestvér? (nem tudom, valahová felírtam, de a gyerek eljátszotta a fecnit)
  • már megint terhes vagy? (Jaj, nem is láttam, most hogy mondod, lehet)

Szóval értem én, hogy mi mást is kérdezhetnék egy kínos csendben, de van egy tippem: BÁRMI mást, mert ezek olyan idióta kérdések, amikre a választ, ha van bármi közöd hozzá, úgyis megtudod. Ha meg nincs hozzá közöd, akkor majd kiderül számodra Facebookról . :)

Egy ideje nem érdekelnek már annyira ezek a kérdések. Legtöbbször már ki tudom mondani válaszként, hogy szeretnénk, csak még nem sikerült. Már amikor tényleg jó pillanatom van, amikor éppen békében van a lelkem, és elfogadom, hogy Isten tökéletesen tudja, hogy mit mikorra időzítsen. Mert tudom, hogy tudja. Van, hogy kimondom, de cseppet sem könnyedén, de még mindig van, hogy csak csendben vagyok, mert éppen egy órája sírtam egy kicsit emiatt. Csúnyán egészen rég nem szóltam vissza senkinek.

Azonban van, amikor nem is kell kérdés ahhoz, hogy fájjon, bőven elég vagyok én magam is. Van, amikor duplán vérzik a szívem. Egyrészt mert egy nálam fiatalabb barátnőmnek olyan szép a gyermeke (és kérem a Drága barátnőimet, hogy nehogy egy pillanatig is rosszul érezzék magukat emiatt, de szerintem ezt már  tisztáztuk :) ), másrészt mert utálom az érzést, hogy néha nem tudok csak könnyedén örülni, mert azt juttatja eszembe, ami nekem már nem lesz. Hogy olyan fiatal édesanya legyek mint azt elképzeltem. Van amikor újabb emberről tudom meg, hogy babát vár, és nekem nem az az első gondolatom, hogy őszintén örüljek, pedig annyira szeretném, hogy az legyen. Aztán az jut eszembe, hogy mi van ha egyszer majd nekem nem örül valaki, és ettől még szomorúbb leszek, mert önzőnek érzem magam. Van amikor legszívesebben világgá rohannék, mert éppen menstruálok, pedig most biztos voltam benne, hogy nem fogok. Van amikor egész nap rossz kedvem van, mert egyszerűen csak éppen olyanom van, és az egésznek semmi értelme. Szóval nem egyszerű ez magától sem.

Az egyik legnehezebb dolog, amivel az elvárások helyett újabban küzdök, az az, hogy nagyon nehéz a jövőbe tekinteni, terveket, álmokat szőni. Mert most éppen nem vágyom olyan dolgokra, amelyek régebben hajtottak előre, helyette olyasmire vágyom, aminek a megvalósulása bizonytalan. Sok minden iránt elvesztettem a lelkesedésem, de nincs helyette lelkesedni való, mert a gyermek érkezésére való várakozás nem egy előre hajtó cél. Nem tudom sikerül-e megfogalmazni amit mondani szeretnék… Arról van szó, hogy az agyammal tisztán látom, hogy nem szabad erre az egy lapra feltenni a jövőt, de a lelkem nehezen lát tovább annál a lapnál. Például – nem túldramatizálva, csak ez egy nagyszerű példája a dolognak –  nem mertem megvenni Rómába a repülő jegyet októberre, mert mi van ha addigra már nem mehetek. Ez a lebegés  a semmiben elég fárasztó, sokszor egészen mélyre taszító érzés. Ezzel törődnöm kell, de ráébredni erre is időbe telt.Még nem tudom a megoldást, de próbálkozom, előbb-utóbb ezen is túl leszek.

Hetek óta írom ezt a bejegyzést, mert van, hogy képtelen vagyok értelmes gondolatokat megosztani benne. Ezen hetek alatt még többet gondolkoztam, mint általában. Rájöttem például, hogy az elmúlt 1 évben annyit fejlődtem lelkileg, annyi mindent tanultam magamról, ami hasznomra lesz később. Ezeket talán mind nem tanulhattam volna meg, vagy legalábbis nem így, ha gyermekem van. Mint mondtam, hiszek abban, hogy Isten tudja, hogy minek van ideje. És nem csupán arról beszélek, hogy ő küldi majd a gyermeket, de a lépésekben is ő segít, hogy megfelelő tempóban tegyük meg.

Egészen idén év elejéig az is nehezíttette az ügyet, hogy nem voltam képes elmenni orvoshoz. Mármint lelkileg. A gondolatra is zokogásban törtem ki. Úgy éreztem azzal, hogy elmegyek kimondom majd azt, hogy valami baj van, így inkább csak reméltem, hogy sikerül orvosok nélkül is. És valljuk be, hogy ők sem könnyítik meg a dolgot. Amikor végre rászántam magam, volt aki, bár csak egy szerinte* teljesen tökéletes véreredmény volt a kezében, közölte, “tök mindegy ha kiderül mi a gond, ha nem, az csak egy papír, így is – úgy is művi beavatkozás lesz”… pedig tényleg semmit nem tudott akkor még rólam. Nem mentem vissza hozzá.

*az egyik hormon szintem picit magasabb, amire a másik orvos egyből írt gyógyszert, akár ez is lehetett egy ok, majd kiderül… vagy nem.

Már az “első körösnek” kikiáltott vizsgálatokon túl vagyunk, mert sikerült lelkileg felépíteni magam, hogy a vizsgálat még nem ítélet. Szóval most azon a hormonon kívül, úgy tűnik minden rendben, csak valami miatt mégsem sikerült. Mondhatnám, hogy eddig is elmehettünk volna, de nem tudom nektek leírni azt, amit éreztem az egész kivizsgálással kapcsolatban. Kívülről józan ésszel én sem érteném magam, de itt belül nem csupán a józan ész van. Egyelőre túl vagyok rajta, az a lényeg. Nekem az segített, amikor ráébredtem, hogy miért félek a vizsgálattól, mert sokáig nem tudtam megfogalmazni. Amikor rájöttem, hogy azért mert ítéletnek tekintem, akkor elkezdtem átfordítani a gondolatot róla, s végül bár nevetségesen sok erő kellett az első lépésekhez, utána már könnyebb volt…

Sokszor úgy tekintünk arra, hogy “nem jön össze” a baba, mintha valami bűn lenne, amit suttogva sem merünk kimondani. Pedig legszívesebben nem, hogy suttognánk, hanem nagyon hangosan szeretnénk kikiabálni csalódottságunkat. És sokan vagyunk ilyen cipőben. Mégsem beszélünk róla, pedig egyébként van, hogy ez segít. Segít megérteni dolgokat, ha sikerül megfogalmazni őket.

Olvastam nemrég egy cikket, ami nagyon meghatott, és amiben egy ige volt kiemelve, ami a bibliában így van: “Nem azé, aki akarja, és nem is azé, aki fut, hanem a könyörülő Istené.” (Róma 9:16). És ezen elgondolkodva a gyermek-áldásra pontosan igaz ez! Az nem egy kiérdemelt, vagy nem kiérdemelt dolog. Nem olyasmi amire tanulsz, megírod a dolgozatot, és megkapod az ötöst. Itt nem buktunk egy vizsgán, mert rosszak voltunk. Ez egészen másképpen adatik, és egészen más szálak mozognak. Nem emberi szálak, sokkal inkább csoda-szálak. Éppen ezért azt gondolom, hogy nincs semmi szégyellnivaló, vagy suttogva kimondani való abban, ha nem úgy alakul a gyermek kérdés, ahogyan Terveztük. Mert mi emberek mindent szeretünk tervezni, de itt csak bizonyos pontig tudjuk megtenni, és nem tovább, még ha néha meg is vagyunk győződve ennek az ellenkezőjéről. És fentebb mint írtam, elvárunk és felelősségre vonunk, mintha csak egy recept lenne, amit még nem volt kedvünk megfőzni. És nem, nem kell erről beszélni, ha nem szeretnél, és valóban senkinek semmi köze (a párunkon kívül) ahhoz, hogy a gyermekvállalással kapcsolatban ki hogyan gondolkozik, mert ez egy nagyon belső magánügy. Ugyanakkor nem kell senkinek pironkodva lehajtania a fejét, ha még nincs gyermeke! Nem szabadna!

Persze mi emberek nem ilyenek vagyunk. Olyan sokszor hallottam már, hogy nekem könnyebb az életem, mert nincs gyermekem, hogy néha már magam is elhittem, hogy önző, gonosz vagyok, ha mégis azt érzem, hogy nehéz napom van… . Pedig minden időszaknak megvan a maga keresztje, és az élet néha könnyebb, máskor meg nehezebb… gyermekkel, vagy anélkül.  Mégis bántó és nagyon nehéz volt ezeket az ítéleteket hallani, és senkinek nem szabadna átélni ezt. Már nem érdekelnek, mert tudom, hogy nem volt igazuk, de nem volt egyszerű a harc. Nem bántam volna, ha azt az időszakot kihagyhatom. Ha van valaki, aki akkor megfogja a kezem és azt mondja, hogy “Megértelek, mert pontosan ezt élem át amit te, és jó ember vagy attól, hogy nincs gyermeked, és sem gonosz sem önző nem vagy, ha néha fáj más öröme, mert ez normális. Én is így vagyok vele.” Mert persze, velem vannak mindig akik szeretnek, és ezért a Hálám sosem fog elapadni, és ők is mondták… de talán emberi mivoltomból fakad az is, hogy nem mindent úgy hallok meg ahogyan kell. Talán jó lett volna valaki olyan szavait hallani, aki PONTOSAN azt érzi amit én. Talán kicsit ezért is írok… hátha valaki olvassa, akinek azt mondhatom, itt vagyok, pontosan azt érzem amit te. Azt a kétséget és kétségbeesést, azt az önmarcangolást, azt a reményt, azt a hálát, azt a hitet.

Igyekszem elfogadni, hogy nem úgy alakult ahogyan terveztem, mert ez nem tervezés kérdése. Igyekszem lerázni az elvárásokat, szelíden fogadni a kérdéseket, és türelemmel lenni. Szeretem az életemet így, annak ellenére, hogy fárasztó, hogy ezzel a gondolattal kelek és fekszem. Hol úgy, hogy végül is sokkal jobb így, hol úgy, hogy valamit biztosan elrontottam, hol úgy, hogy hiszem majd most sikerül, hol úgy, hogy megrémülök mi van ha tényleg sikerül, hol úgy, hogy mosolyogva nézek az elképzelt jövőbe, ahol fogom a gyermekem kezét. Igyekszem békét teremteni a lelkemben, és hálás vagyok azokért a pillanatokért amikor az a béke ott is van.

Hiszem, hogy édesanya leszek! Amikor itt lesz az ideje. Addig pedig ülök ezen a kis hullámvasutamon, hogy majd mikor jegyet kapok a másikra, átülhessek annak a “fent és lentjeire”.

És addig is, és azután is, nem anya, vagy anyaként…maradok Önmagam, aki sokkal több.

A képért hálás köszönetem Kormos Evelinnek

The post Itt vagyok. Sokkal több, mint nem anya. appeared first on Habfürdő.

]]>
http://www.habfurdo.com/itt-vagyok-sokkal-tobb-mint-nem-anya/feed/ 22 7069
Barátaimnak http://www.habfurdo.com/barataimnak/ http://www.habfurdo.com/barataimnak/#respond Mon, 13 May 2019 14:47:28 +0000 http://www.habfurdo.com/?p=7212 The post Barátaimnak appeared first on Habfürdő.

]]>

The post Barátaimnak appeared first on Habfürdő.

]]>
http://www.habfurdo.com/barataimnak/feed/ 0 7212
Lélekizomláz http://www.habfurdo.com/lelekizomlaz/ http://www.habfurdo.com/lelekizomlaz/#respond Thu, 09 May 2019 13:58:49 +0000 http://www.habfurdo.com/?p=7206 The post Lélekizomláz appeared first on Habfürdő.

]]>
Az önismeret olyan mint a sport. Közben néha feladnád, van hogy fáj utána, de egyre jobb leszel tőle.

The post Lélekizomláz appeared first on Habfürdő.

]]>
http://www.habfurdo.com/lelekizomlaz/feed/ 0 7206
Félúton http://www.habfurdo.com/feluton/ http://www.habfurdo.com/feluton/#respond Tue, 07 May 2019 15:28:11 +0000 http://www.habfurdo.com/?p=7202 The post Félúton appeared first on Habfürdő.

]]>

The post Félúton appeared first on Habfürdő.

]]>
http://www.habfurdo.com/feluton/feed/ 0 7202
Mint http://www.habfurdo.com/mint/ http://www.habfurdo.com/mint/#respond Mon, 06 May 2019 14:40:04 +0000 http://www.habfurdo.com/?p=7197 The post Mint appeared first on Habfürdő.

]]>
Mint sárfolt a nadrág aljára, úgy lopózik hozzánk a mélabú, ebben a hidegben. Kimossa később a szeretet. Mint esőcsepp a pocsolyában, úgy gyűrűzik tovább a mosoly egy idegen arcon, ha hagyom. Mint színes esernyő szeretnék lenni... ebben a hidegben.

The post Mint appeared first on Habfürdő.

]]>
http://www.habfurdo.com/mint/feed/ 0 7197
Ma IS http://www.habfurdo.com/ma-is/ http://www.habfurdo.com/ma-is/#respond Sun, 05 May 2019 10:25:12 +0000 http://www.habfurdo.com/?p=7193 The post Ma IS appeared first on Habfürdő.

]]>

The post Ma IS appeared first on Habfürdő.

]]>
http://www.habfurdo.com/ma-is/feed/ 0 7193