Fejezd be!

Nem olyan rég láttam egy hozzászólást facebookon, és egyszerűen annyira felbosszantott, hogy nem tudtam elmenni mellette szó nélkül. Vagyis el tudtam, mert nem írtam oda semmit, de most mégis szót emelek!  Így hangzott a hozzászólás – egyébként egy egészen egyszerű “likeolós nyereményjáték” alatt: “szeretném megnyerni úgysem fogom megnyerni” egy mondatban vessző nélkül csak így ömlesztve. Első felháborodásomban arra gondoltam “Akkor minek játszol???” Kedvem lett volna rákiabálni az illetőre, de végül inkább megsajnáltam.

Miért szorítjuk önmagunkat ennyire keretek közé? Ha magunk sem hiszünk abban, hogy valami sikerülhet nekünk akkor kitől várjuk, hogy higgyen benne?! Az ilyen egyszerű nyereményjátékok esetében persze, értem, kicsi az esély, több százan, több ezren játszanak és csak egyetlen nyertes van. Szeretnénk már magunkat is felkészíteni, hogy mi ugyan nem nyerünk…Vagy a másik lehetőség az, hogy azt akarjuk közölni a világ felé, hogy “nem vagyok hülye, tudom hogy kicsi az esélyem, de játszom”.

Nos azt hiszem akármelyik is mozgatta a hozzászólót, nem igazán jár jó úton. Igen, ez csak egy kis játék, nem fontos. De az életben rengeteg olyan helyzet van, amihez hajlamosak vagyunk ugyan így hozzáállni. Biztos nem én fogok tetszeni neki, biztos nem én kapom meg azt az állást, biztosan nem nyerhetek a pályázaton, biztosan nem válogatnak be … és sorolhatnám. Mindenkinek megvan a maga vágya és majdnem mindenkinek  a maga “biztosan nem”-je.

Könnyebb egyből elhitetni magunkkal, hogy nem fog menni, mint hinni benne aztán ha nem sikerül, akkor padlót fogni. Igaz!? Könnyebb. De mi értelme akkor egyáltalán jelentkezni? Hiszen könnyebb az is, ha nem jelentkezünk sehova, mert akkor nem kell izgulni, nem igaz?!

Fejezd be! Fejezd be, hogy úgy élsz, hogy csak olvasod a kliséket az interneten arról, hogy hinni kell abban, hogy elérheted az álmaidat, de közben saját magadat győződ meg, hogy te ugyan nem nyerhetsz! Nem állítom, – mert akkor csak egy újabb klisét festenék most a monitorodra – hogy bármi sikerülhet ha hiszel benne. De azt egészen biztosan állíthatom, hogyha nem hiszel benne és már az elején azzal próbálod látszólag erősíteni magad, hogy úgysem te leszel az aki “nyer”, azzal nem teszel semmi jót. Hiszen biztonsági hálóként nagyszerű: “Eleve megmondtam, hogy nem lehetek én az az egy, szóval tökre rendben vagyok, mert tudtam előre.” Ez azonban csak látszólagos védelem… nem ér semmit, mert a csalódás akkor is ugyan olyan rossz. Mert csalódni senki nem szeret. Tökéletesen értem, hiszen én sem szeretek, és én is csalódtam már nem egyszer. De el lehet fogadni a csalódást, és túl lehet élni. Ha valamiről már eldőlt, hogy nem fog menni, akkor lehet azon dolgozni, hogy hogyan álljunk fel utána… de ha úgy kezdünk neki, hogy nem fog menni, akkor már azelőtt padlóra küldjük magunkat, hogy tényleg odavalók lennénk.

Sokáig nem figyeltem oda ezekre a dolgokra… nagyjából 3 éve figyelek jobban arra, hogy amibe belekezdek, amire jelentkezem, abban el is tudjam hinni, hogy lehetek én az az egyik. És sokszor sikerült már, többször voltam már itt-ott a 100-ból az egy. Szerencsés vagyok? Igen. De nem csak ennyi. Meg persze sokszor nem sikerült amit szerettem volna, és maradtam a 99 között. Mert az élet ilyen. De oda kell figyelni arra, hogy ne állítsuk fel mi magunk a korlátokat, mert éppen elegen vannak akik ezzel próbálkoznak. És persze nem csak erre kell figyelni, hanem arra is, hogy megtegyük ami tőlünk telik, és nem csak várjuk a “sült galambot”. Mert ez legalább olyan fontos! A sült galambot sütni is kell… vagymi. :)

Tehát fejezd be, hogy úgy éled az életed, hogy ál-biztonsági hálóként már eleve “szeretnék nyerni úgysem fogok nyerni” és kezdj úgy élni, hogy “Szeretnék nyerni, és lehetek én az akinek sikerül is”!

4 hozzászólás ehhez: “Fejezd be!

  1. Néha van olyan, hogy egy-egy FB hozzászólás inspirálja a blog szerzőjét és lám, milyen jó kis motivációs írás kerekedett belőle. :)

  2. Nagyon tetszett! Én is szívesen rákiabálnék néha jó néhány emberre, vagy egy kicsit megráznám őket, hogy hééé, ez milyen hozzáállás?!

Szólj hozzá!