Idilli karácsonyfa dili

2017. 12. 19. 4 hozzászólás

 

Évek óta van egy idilli kép a fejemben a karácsonyfa vásárlásról.

Egy nagyobbacska fenyőtelepet látok magam előtt, tele 1,5 – 3 méteres szépséges fákkal. Istvánnal kézen fogva sétálunk a fenyők között, süt a nap, de olyan hideg van, hogy látszik a leheletünk. Többször is körbejárjuk a területet, nevetünk, nézelődünk, beszélgetünk,  majd egyszer csak meglátjuk a Tökélestest. Ő jön haza velünk, Ő lesz a Karácsonyfánk…

Nos igen, idilli kép…

Az elmúlt néhány évben kis falunkból vettük a fát, nem messze tőlünk, mondhatni egy szomszédunktól… de valahogy mindig csak az utolsó napokban jutottunk el, s kapkodósra sikerült az egész, valahogy kicsit nyűgösre is, sürgetősre. Messze az ábrándomtól. Ráadásul az utóbbi két évben a tulajdonos se volt szimpatikus, így tavaly eldöntöttük, hogy idén már nem Tőle fogjuk megvenni A karácsonyfát.

Keresni kellett hát egy másik beszerzési forrást. Ragaszkodtam ahhoz, hogy termelőtől vegyük, még a földben álljon mikor kiválasztjuk, és csak 22 vagy 23-án menjünk érte. Most időben nekiláttunk, nem akartam az utolsó pillanatra hagyni.  Segítségül hívtuk a Google-t, s a szomszéd faluban volt is egy “találat.” Advent második vasárnapján mentünk át.

Azt tudni kell rólam, hogy a naiv elképzeléseim mellett még némi makacsság is nehezíti az ügyet, ráadásul már-már túlzóan is nagy jelentőséggel bír számomra az, hogy milyen az az ember, akitől a fát megvesszük. Nagyon megörültem hát, amikor a házhoz becsengetve egy nagyon aranyos, manószerű bácsi jött ki. Kis gomb fekete szemei mosolyogtak a zöld sapkája alatt, épp csak a füle nem volt hegyes… Gyönyörű idő volt, ráértünk… minden adott volt hát. Kivéve a fákat. A legtöbbnek a teteje az én ízlésemnek túl gyér volt, és sokuk elég alacsony is.  Márpedig legalább olyan magas fa kell, mint István, s most már bizonyos, hogy az ezüstfenyő az én fenyőm, mert az a legdúsabb. Szúr-szúr, de engem az valahogy annyira nem érdekel, dús legyen, az a fontos. Vagyis az is.

Csalódottan kellett hát elköszönjünk Manóbácsitól, akinek fái is inkább manófák voltak… s akkorra már ránk is sötétedett.

Advent harmadik vasárnapja előtt néhány nappal ismét megkérdeztem Google-t, hogy honnan legyen a fánk, s hozott is egy igen kecsegtető, nagyon népszerű találatot. Vasárnap ismét felkerekedtünk, s már a szemeim előtt láttam a hatalmas fenyvest, fejemben szólt a karácsonyi ének, és egész nap azt vártam, hogy menjünk már fát választani. Az idill belepte az elmém száncsengővel.

A fatelepen gyönyörű fák fogadtak. Csakhogy többségük már ki volt vágva és egy sötét csarnokba beterelve (érthető, az időjárás változásai miatt… de nekem ez nem tetszett). Mint megtudtuk, a fákat külső telepükről hozzák, 2-3 napos vágások. De én egészen addig a “Fenyvesemre” számítottam.  Talán meg is barátkoztam volna a gondolattal, hogy már ki vannak vágva, s idilli elképzelésemből el is engedtem volna, ha az úriember akié a telep, legalább egy csepp alázatot mutatott volna. De az a dölyfösség és gőg, amellyel ő beszélt, s amivel ecsetelte, hogy mennyien viszik tőle a fát, s hogy ilyen média, olyan TV, amolyan nagyemberek jártak már itt nála… olyannyira nem volt szimpatikus, hogy a képeslapról lemászott fák se tudtak meggyőzni… értem én, hogy éppen ezek a szép fák okozták a gőgjét, de dinka vagyok, nem kellett tőle semmi.

És akkor arra még nem is tértem ki, hogy amikor kiválasztjuk a fát, mennyire lelkiismeret-furdalásom szokott lenni, hogy miattam kell kivágni, mert én választottam… ugyanakkor valahogy kíméletesebbnek érzem csak azt kivágni, amelyik valóban kell is. A földlabdás fával a környéken még nem találkoztam… de nem is tudom hogyan vinnénk haza… Akad itt dilemma kérem szépen.

Szóval az elmúlt két éjszaka álmatlanul forgolódtam, hogy mi is legyen.

Már-már önmagamon is nevetek, hogy milyen sok elvárásom van a fa körül… s mégsem adom fel, nem akarok engedni az idillből.  Előfordulhat, hogy idén talán nem valósul meg az álomképem, de nem akarom annyiban hagyni, s egyszer bizonyosan úgy fog történni minden! Rendületlenül bizakodok, és most várom a 21-ét, amikor a harmadik körünket is megejtjük.

Tegnapelőtt csalódott voltam, hogy már megint nem sikerült… most? Most a kihívást látom benne, és izgalommal tölt el, hogy vajon hol találjuk meg A fát… mert valahol biztosan vár már minket!

Ti milyen fát szoktatok választani? Van valami hagyomány vagy “idilli dili”, ami után mentek rendíthetetlenül? Melyik a kedvenc fenyőtípusotok?

4 hozzászólás

  • Zsuzsa 2017. 12. 20. at 08:17

    Jajj, Réka, meg ne sértődj, de ezt rettenetesen túlzoltad. Nem hiszem, hogy ennyire kényes kis királylány volnál. Becsípődött ez az instagram giccs. Engedd el. Próbálj meg Jézus születésére koncentrálni. Mesevilágot enélkül a fa idill nélkül is tudsz teremteni.

    • Reka 2017. 12. 20. at 08:41

      Dehogy sértődöm. Ez csak egy vélemény, és nem vagyok “olyan kényes királylány”, hogy emiatt megsértődjek. :)
      Inkább csak sajnálom, hogy a finom önirónia nem jött úgy át a soraim között (számodra) úgy, mint ahogy szántam. :)
      Azt pedig egyáltalán nem gondolom, hogy az, hogy szeretem a mesevilágot a fával együtt, háttérbe szorítaná az ünnep lényegét, Jézus születését.

      • Zsuzsa 2017. 12. 20. at 12:34

        Félreértettél. Értettem az iróniat és tudom, hogy nem vagy kényes. Pont ezért döbbentett meg hogy így jajszolod ezt a fát.

  • Kriszta 2017. 12. 21. at 21:50

    Tavaly mi Svájcban ünnepeltünk. Azt hinné az ember, hogy hát hol ha ott nem?! (mármint találunk normális fát) Na, utolsó utáni pillanatban jutottunk oda és ami igazán szép volt, az sajnos megfizethetetlen is volt… Végülis választottunk egyet, amiről kiderült otthon, hogy totál ferde, de mégis annyira szerettük ?
    Remélem azóta találtatok egy szimpatikus fát ?
    Üdv,
    Kriszta

  • Leave a Reply

    Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

    Rólam

    Nő. Feleség. Kislány. Nővér. Húg. Barátnő. Kolléga. Kézműves. Modell. Fotós. Blogger. Én.  Én vagyok, és: Őszintén?! Szeretek én lenni... néha nem, de talán ez nem baj, ilyen vagyok, talán ilyen vagy Te is... Olvass tovább

    INSTAHAB

    Legnépszerűbb Bejegyzések

    Címkék

    ×