Keddi Kilenc – Vallomás a blogolásról

2015. 05. 19. 11 hozzászólás

KK_2015_05_19_osszefoglalo

Hosszú idő után újra jelentkezem Keddi Kilenccel! :)  Kicsit megviselt a hiánya, viszont annál boldogabb vagyok, hogy újra itt van, és nagyon bízom benne, hogy nem megy sehová – ami nyilvánvalóan csak rajtam múlik. :) Picit átalakult, de csak alig észrevehetően – direkt. A segítséget és a bíztatást mint mindig, most is nagyon köszönöm életem szerelmének, a férjemnek!

A témát ami megfelelő ahhoz, hogy visszatérjen az egyik legkedvesebb rovatom, sokáig kerestem, pedig az orrom előtt volt. Ahogyan az lenni szokott. Így végül írtam nektek kicsit arról, hogy hogyan is élem meg a blogolást, annak nem mindig HABos oldalával. Fogadjátok szeretettel az rövidke vallomásaimat, melyekhez kísérőül,  Joanne Young rajzait kértem fel.

 

1.

Állandóan kérdések kavarognak a fejemben, amelyeknek semmi, de semmi értelme nincsen. Elég jó? Érdekel valakit? Van értelme? Mindig meggyőzöm magam, hogy”Igen” vagy, hogy “Áh..ha nem se baj, mert én élvezem”. És mi történik utána? Újra jönnek a kérdések: Közvetítek bármi értéket? Jó vagyok? Olvassa bárki? Szeretném ha nem így lenne, de együtt kell élnem ezzel.

minta

2.

Szeretek írni, de sok blogerrel ellentétben, nekem ez nem gyerekkori álomból fakad, mert én nem írtam állandóan, nem is akartam, naplót sem tudtam vezetni soha ( nem mert nem volt hozzá jogosítványom, csak nem sikerült :)). Ellenben mióta az eszemet tudom, ott van egy kis narrátor a fejemben, aki kommentálja az eseményeket. A blogban csak megtaláltam az eszközt arra, hogy (még) ne bolonduljak meg. És adtam a narrátorom kezébe egy jegyzettömböt, hogy ne felejtsen.

minta

3.

Amikor nincs időm írni, rosszul érzem magam, amikor nincs kedvem írni, akkor is. Nem szeretem ha egy bejegyzés azzal kezdődik, hogy “jaj de rég nem írtam, ez volt meg ez, ne haragudjatok”. Nem szeretem, de van, hogy visszatörlöm miután leírtam. Nem akarok magyarázkodni, de közben meg de.

minta

4.

Van, hogy azért vagyok csöndben, mert nem vagyok boldog. Persze, olyankor is hiszek benne, csak éppen akkor nem érzem. Szeretnék mindig magabiztos és boldog lenni, de nem vagyok, és tudom, hogy senki sem az. A kérdés csak az, hogy tudjuk-e ezt a helyén kezelni. Igyekszem, és a blog nekem ebben nagy segítség… és remélem talán nem csak nekem.

minta

5.

Képes vagyok órákon át fecsegni a blogról, és az azzal kapcsolatos élményeimről. Szóval, ha jót akarsz magadnak, ne kérdezz! :)

minta

6.

Az egyik legnagyobb öröm, amikor jön az e-mail, hogy valaki hozzászólt egy-egy bejegyzéshez. Tudom, hogy gyerekes dolog, de nem tehetek róla. Valahogy ahhoz hasonlítható az érzés, mint amikor a bunkfon hőskorában pittyent a telefon, hogy jött egy SMS.

minta

7.

Számomra is hihetetlen, de úgy érzem szeretek úgy embereket, hogy soha nem találkoztunk. De ha már vallomás: kicsit félek a velük való találkozástól, mert “mi van ha”. De azt hiszem ezzel mindenki így van.

minta

8.

Képes vagyok hosszan a statisztikáimat bámulni, és van, hogy több fölösleges idő elmegy vele, mintha a facebook üzenőfalat görgetném lefele. Nincs mit tenni, érdekel a látogatottság… amelyik bloggert nem, az szerintem hazudik.

minta

9.

Nagyon büszke vagyok a blogomra, már-már egoista módon. Szeretem, mert én vagyok, szeretem mert közös munkánk a férjemmel, szeretem mert sokat kapok általa. Szeretem, mert néha elhiszem, hogy adni tudok általa.

11 hozzászólás

  • Ena 2015. 05. 19. at 18:11

    *felkuncog* Ezek a pontok… Szakasztott ugyanez megy le nálam. :D (Még ha tudom is, hogy úgy sem bámulja meg senki a birodalmamat, mert hát kit is izgatna egy tizenéves agymenése, akkor is fél óránként frissítem az oldalt, statisztikát nézek, fellesek a blogra is gyönyörködni a művemben – amiben igazából semmi gyönyörű nincs. Asszem ez már kóros betegség, de nem hinném, hogy van rá gyógyszer.) Egy dologban azért kicsit eltérek, hisz az én HM(Help Me Online) blogom egy álomból fakadt, és sikeresen meg is csináltam, már csak a közösség hiányzik belőle, meg az első löketek. De amúgy imádtam a posztot, nem sokat jártam eddig nálad, de szerintem ezt bepótolom! :)

    Üdv
    Ena

    • Reka 2015. 05. 20. at 10:25

      Szia Ena! Isten hozott nálam, örülök, hogy tetszik! :)
      Véleményem szerint egy “tizenéves” semmivel sem kisebb értékű ember, mint egy “huszon vagy harminc, vagy negyven”. A kulcs mindig abban van, hogy miről írsz, hogy hiteles vagy-e és őszinte. ;) Szóval szerintem csak kitartás kell, és meglesz a közösség is!!

      • Ena 2015. 05. 20. at 18:51

        Köszönöm a biztatást! :)

  • Hanna 2015. 05. 19. at 18:27

    Szuperül összeválogattad!

    • Reka 2015. 05. 20. at 10:26

      :) köszi… kellett is válogatni a rengeteg agymenésből a fejemben :D

  • csvirag 2015. 05. 19. at 22:21

    Szia, nekem nagyon tetszik a blog és sok bejegyzésedet szerettem olvasni, de ezt most főleg, annyira igaz és őszinte. :)

    • Reka 2015. 05. 20. at 10:28

      Szia! Nagyon nagyon szépen köszönöm!!!
      Még egy vallomás: Fogalmam sincsen hogyan lehet egy lepötyögött köszönöm-be belesűríteni mindazt, amit olyankor érzek, mikor valaki azt mondja-írja, hogy tetszik neki amit csinálok. Azt hiszem ez átlépi az online világ lehetőségeit!

      • csvirag 2015. 05. 20. at 10:33

        Szerintem is átlépi, bár nekem néha még szemtől szembe is nehéz kifejezni, ha jólesik a támogatás. :)

  • DoRcY 2015. 05. 20. at 10:37

    de jó :) sok pontot igaznak érzek magamra nézve is! Sajnos sokszor előfordul velem hogy “jaj már megint nem volt időm írni egy jó darabig”, és akkor jön a magyarázkodás :D

    • Reka 2015. 05. 20. at 18:41

      :) <3
      Azt hiszem ilyen ez a blogger élet. :)

  • Bokor Boglárka 2015. 05. 20. at 21:33

    Szeretem ezt a blogot és pont. Szóval nehogy abba hagyd! Légyszi! Puszi <3

  • Leave a Reply

    Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

    Rólam

    Nő. Feleség. Kislány. Nővér. Húg. Barátnő. Kolléga. Kézműves. Modell. Fotós. Blogger. Én.  Én vagyok, és: Őszintén?! Szeretek én lenni... néha nem, de talán ez nem baj, ilyen vagyok, talán ilyen vagy Te is... Olvass tovább

    INSTAHAB

    Legnépszerűbb Bejegyzések

    Címkék

    ×