16. heti ultrahang
Mire a 16. hétbe léptem, nagyjából sikerült megnyugodnom, és nagyon reméltem, hogy csak annyi történt, hogy a 12. héten még nem látszott a harmadik ér. Ennek ellenére megvolt már a terv arra az esetre is, ha esetleg mégiscsak 2 eres a baba. Van egy úgy nevezett NIFTY (vagy NIPT) teszt, ami csupán csak egy vérvétellel járó genetikai teszt, és nagyon sokféle genetikai betegség kimutatására képes az anyai vérben lévő magzati vérből (és ennek megfelelően nagyon drága is – több mint a havi fizum ). Mivel a magyarországi központja ennek a tesztnek – tehát minden magyarországon levett NIFTY tesztet ide küldenek, és innen megy tovább Hongkongba – az Istenhegyi Géndiognisztikai Centrum, ahová ultrahangos időpontom volt, tudtam, amennyiben az ultrahangon kiderül, hogy tényleg csak két ér van, azonnal megcsináltatjuk a NIFTY-t.
Mivel korábban családi okokból kértem egy vérvizsgálatot, aminek az eredménye kétes lett APC rezisztenciára (trombózisra hajlamosító betegség), ezért az egész terhesség alatt vérhígító szurit kell kapnom. Én szerintem képtelen lennék magamat szúrni, így a férjem szokta beadni. Hát nem kellemes, néha sírtam, néha szaladtam a tű elől, de kibírható.
Szóval megérdeklődtem, hogy a NIFTY-hez nem kell külön időpont, és azt is megtudtam, hogy fontos, hogy a teszt előtt 24 órával ne adjuk be a vérhígítót. Így megvolt a terv, mindenképpen kihagyjuk a szurit előző este, és meglátjuk mi lesz.
Már egy héttel előtte mondogattam minden este, hogy “majd szerdán ne adjuk be”… eljött a szerda este, csipogott az időzítő… és… beadtuk a szurit. Hajnal háromkor pattant ki a szemem egy kisebb káromkodás kíséretében mikor észbe kaptam… Szóval az aznapi esetleges NIFTY-t mindenképpen elszúrtuk, szó szerint.
Az ultrahangon az orvos nagyon nagyon alapos volt, és rendes. Sajnos ekkor már nem jöhetett be velem István, így nekem kellett megőriznem a józan eszemet. Félig-meddig sikerült is. Az utolsó ujjpercig megnézte a babát (de tényleg, a kisujja utolsó ujjpercét is megkereste – ennek oka a Down szűrés, de erről picit később) Mindent rendben talált… kivéve a harmadik ér… az ugyanis tényleg nincs. Ő is a NIFTY-t javasolta, illetve a 20. héten a magzati szívultrahangot.
Még aznap végig telefonáltam az összes miskolci vérvételes helyet, legközelebb következő hét hétfőre tudtak időpontot adni. Azaz 4 nap + a Miskolc-Budapest vérszállítás idejével megfejeltük az ilyenkor amúgy sem rövidnek tűnő várakozási időt… Hurrá.
Ígértem, hogy visszatérek a Down szűrésre.
A pesti uh-s doki még adott nekem egy kis Google szorgalmit. Nem direkt, és hálás vagyok neki, mert tényleg mindent megnézett és elmondott. Csak ugye én Paramami lévén a legkisebb fél mondattól is kétségbe esek. Így aztán a 16. heti uh után sem úsztam meg a sírást.
Írtam ugye, hogy a Down kórnak, van pár esetleg ultrahanggal is kimutatható jele, vagy legalábbis olyan dolgok amik utalhatnak rá, és mindent szépen meg is nézett a doki. Közben elég alaposan körbejárta a témát, aminek egyik oka egy korábbi, úgynevezett Kombinált genetikai teszteredményem, amit a 12. héten csináltattam meg, és amit amúgy minden kismamának javasolnak – viszont nem TB támogatott, az ára tizenezer körül mozog.
Próbálok nem nagyon ugrabugrálni a témák között, de elég nehéz, mivel a genetikai tesztek hálóját egy újdondült kismamának kibogozni nem éppen a legegyszerűbb. Barátnőm írt két szerintem elég jól átfogó cikket erről, ha esetleg éppen az első trimeszterben vagy, vagy nagyon készülsz ott lenni (szurkolok!) mindenképpen ajánlom: ITT és ITT tudod elolvasni.
Szóval van ez az úgy nevezett Kombinált teszt. Ez 3 féle genetikai betegségre ad egy valószínűségi arányt, ami nagyon fontos, hogy csak egy becslés! Ha magas a valószínűségi arány jön ki, akkor tovább kell vizsgálódni például magzatvíz vétellel, de van aki előtte például a Niftit is ajánlja megcsinálni. Nos nekem nem jött ki magas valószínűség, de a Down-ra nagyon alacsony sem lett… 1:1400 -hoz. Többnyire a velem egykorú anyukáknak 1:200000 -hez ez az eredmény. Ezért volt ilyen alapos a doki, és el is magyarázta, hogy bár szerinte aggodalomra nincs ok, ha már ott vagyok azért megnéz mindent, és a Niftyt is tényleg nyomatékosan ajánlja. (Nyugodt maradtam, gondolhatjátok….)
Bár alapvetően hittem, hogy a babának nincsen baja, azért utána olvastam a Downnak, mert csak annyit tudtam róla, ami egy átlag emberhez éppen eljut. Paramami vagyok, de szeretek felkészülni is az esetleges dolgokra… van aki mazoizmusnak hívja az ilyet. Utánaolvastam, és az önismeretem egy eddig ismeretlen bugyrába jutottam. Elsőként rettenetesen elkeseredtem azt olvasva, hogy az orvosok mennyire ellenségesek azokkal a kismamákkal, akik a Down szűrést követően egy pozitív eredmény esetén mégis meg szeretnék tartani a kisbabát…. Én ekkor már ugye majdnem félidőnél voltam, és bár előtte nem ezt feltételeztem volna magamról, éreztem, hogyha esetleg gond volna akkor is az élet mellett döntenék. Könnyek között kérdeztem a férjem, hogy ő mit gondol ebben az esetben, és ő is egyetéretett velem. Mindezt az IKEA pakolójában. Soha nem felejtem el… (Fére ne értsetek, mindebben nincs semmilyen ítélet senki iránt aki nem így érzi, ezt fontosnak tartom leírni, hiszen mindannyian másképpen éljük meg a dolgokat, sőt igazi döntés elé végül hála Istennek nem kerültem, így aztán pontosan nem is tudhatom, de az érzelmeim elég intenzívek voltak e tekintetben…) Én akkor úgy éreztem tiszta szívemből, hogy akkor is a mi kisbabánkról van szó, aki már majdnem 20 hetes, és emlékszem mennyire megrémültem attól amit arról olvastam, hogy ilyen esetben, amikor így döntene a család, miket kellett kiállnia a kismamáknak. – Kitérő: Talán pontosan ezért ütött szíven nemrég @elegjoanya felhívása, ami egy fejlesztő központnak kért segítséget. Ha tudtok esetleg egy picit ti is segíteni, sokat számítana!
Várakozni a NIFTY eredményére… nos nem volt egy nyugodt időszak, a vérvételtől számítva 9 nap. A szívem pedig majdnem kiugrott a helyéről, mikor megérkezett az eredmény: Minden rendben. El sem tudom mondani, le sem tudom írni azt a megkönnyebbülést amit éreztem. Már csak a magzati szív uh volt hátra, a 20. héten. A teszt egyébként ad egy 100%-os eredményt a baba nemére is, ami számomra nem volt újdonság. Erről a legutóbbi Insta posztomban írtam picit :)
19. heti és Magzati Szív Ultrahang
A 19. heti ultrahang egy nagyobb genetikai ultrahang. Mivel a 16. héten minden rendben volt, és a NIFTY-n is, erre már inkább a kórházba mentem, TB alapon. Írnám, hogy a különbség egy magán és egy kórházi uh. között mennyire meglepő, de sajnos nem az… viszont hatalmas. Ettől függetlenül az orvosom mindent megnézett, már majdnem megnyugodtam volna, amikor a végén azért csak hozzátett egy félmondatot a méhlepénnyel és valami esetleges fertőzéssel kapcsolatban, csak hogy ne teljes nyugalommal jöjjek ki… de úgy tűnik ekkorra már edzettebb lettem, ezt az infót eltettem a megfelelő polcra, és nem kellett onnan levenni egyszer sem, hála Istennek.
A magzati szív ultrahangra már úgy mentem, bármi van, megoldjuk. Előtte 2 nappal enyhítettek a korlátozásokon, és bejöhetett velem István. El sem tudom mondani mennyit jelentett az, hogy ott volt velem, és fogta a kezem, a csendekben pedig megszorította, tudva azt, hogy mit érzek. A doktornő szintén kedves volt és alapos. Csüngtem a szavain, pedig csak millimétereket mért és adatokat diktált… jobb kamra, bal kamra, jobb pitvar, bal pitvar, billentyűk… fellélegzés, minden megvan, és jól van. Amikor a doktornő azt mondta, hogy: “Minden rendben van, további vizsgálat nem szükséges” ismét sírás követkett. Végre a boldog fajta. 20. hét… és végre fellélegezhettem, már amennyire egy Paramami fel tud.
Folytatása következik…
No Comments