#megosztó / Gondolataim a Választásról

Annyi indulat kavargott a levegőben az elmúlt hetekben, hogy néha fájt egy nagy levegőt venni, mert mérgező volt. Már csitultak a kedélyek, s én is vártam kicsit, hogy átgondoltabban írjam meg a gondolataim. Lehet, hogy újabb indulatokat kavar, bár nem ez a célom, s bízom benne nem is lesz így… de mivel foglalkoztatott és most is foglalkoztat a dolog, arra jutottam, hogy megírom.

Soha nem politizáltam a Habfürdőn, és nem is fogok. Szavaztam én is, de azt gondolom, hogy itt és most nem fontos, hogy hogyan… a gondolataim a Választások miatt keletkeztek, de nem a Választásokról fog szólni… vagyis de. A választás lehetőségéről.

Hogy milyen életet választunk mi magunknak. Hogy milyen gondolatokat választunk magunknak. Hogy milyen szavakat választunk, amiket kimondunk. Hogy milyen tetteket választunk.

Nem tetszik ami – legfőképpen a közösségi médiában – a választások után rám ömlött. Mondhatnám, hogy kéretlenül, de én léptem be a felületre, ahol sejtettem, hogy mi vár majd… aztán úgy döntöttem ki is lépek gyorsan, mert nincs szükségem rá. Azóta sem telepítettem vissza még a Facebook alkalmazást a telefonomra.

Nem tudok szebb szóval fogalmazni, mint az, hogy gusztustalan, ahogy az emberek elkezdték egymást szidni amiatt ahogyan a másik gondolkozik. Legyen szó akármelyik oldalról, oda-vissza, párttól függetlenül, tőlük függve. Szomorúvá tett, ahogy ismeretlenül kategorizálták be egymást az emberek, ide nem illő szavakkal. Szomorú vagyok, mert nem ez lesz az ami előre viszi az országunkat. Sőt, inkább csak hátra.

Tudom, a közösségi média komment sávjai mindig is tele voltak ilyen jellegű romboló betűhalmazokkal, így ez nem volt újdonság… de most valahogy mégis szembetűnőbben túl sok helyről jött, és fájt nekem.

Soha nem értettem, hogy miért jó módszer az, hogyha történik valami, ami nekünk nem tetszik, akkor ahelyett, hogy a helyzetből a lehető legjobbat próbálnánk meg kihozni, inkább az az első lépés, hogy megkeressük, hogy ki a hibás és jól a földbe döngöljük, hogy lehetőleg még a kis ujja körme se látszódjon ki a föld alól.

Lehet, hogy nem Magyarország a legjobb hely a világon – bár nekem egyébiránt (Erdély mellett) a legjobb hely, mert ez a hazám – de azt gondolom, hogy hálásak lehetünk annak, amilyen.

Hogy ne menjek messzire… én már nem tudom milyen volt, amikor a szüleim engem ölbe véve, mert egy éves se voltam, sorban álltak egy kocka vajért, és hosszú órákat vártak… majd becsukták előttünk az ajtót, mondván elfogyott, és nem volt mit enni. Most hazafelé, megállhatok a boltban és vehetek magamnak, ha szeretnék… meg narancsot és csokit is.

Hála Istennek fogalmam sincsen, hogy milyen azon országok polgárainak, ahol az utcán sétálva bármikor lelőhetik őket. Beülhetek egy kávézóba, és megnézhetem a kütyümön, hogy milyen elborzasztó képeket csinált egy fotós, aki látta ezt. És együtt érezhetek, de szerencsére fogalmam sincsen milyen ez valójában.

Szerencsére elképzelni sem tudom, hogy milyen ha nőként semmi és senki vagyok, akit bármikor megerőszakolhatnak és egy szava sem lehet. Mert megélhetem azt, hogy a férjem csillogó szemekkel néz rám, vagy hajlandó hangos vitába menni velem, ha nem ért egyet. A szavunk pedig ugyan annyit ér, mert jogom van, hogy ugyan annyit érjen.

Szóval nagyon meglepődtem, mikor azt olvastam sokaktól, hogy micsoda “tragédia” a választási eredmény. Számomra a tragédia egészen mást jelent, és a világban ezer meg egy tragédia van, ami mellett szó nélkül elsétál a mai “privilegizált nyugati internetező ember”, ahogy egyszer egy barátnőm jellemzett minket.

Ha azt mondja valaki, hogy “nem tetszik nekem, hogy…” vagy, hogy ” Sokkal jobb lett volna, ha…” és mellette ész érvek, jobb megoldások sora lett volna, talán eszembe sem jut ilyesmiről írni itt. De sajnos nem ez volt a jellemző, és ez elgondolkodtatott. Nagyon kényelmes és boldog életünk van, ha számunkra ez a tragédia… és akkor ennek örülnöm is kellene. Csak valahogy mégsem örülök, mert amíg az egymás megalázása az első lépés, addig nem fog változni semmi.

Lehet, hogy a következő gondolataim túl idealisták, vagy unalmas frázisok… de én hiszem, hogy igazak.

Soha, semmire nem megoldás az, hogy másokat okolunk az életünk alakulásáért. Igen vannak helyzetek, amikor valaki más a felelős azért ami velünk történik. Azonban az már a mi felelősségünk, hogy elbújunk egy sarokba és mantrázzuk magunknak és másnak, hogy Ő tehet róla, az ő hibája, vagy dolgozunk azon, hogy felálljunk, és úgy éljük az életünket tovább, hogy a helyzetünkből a legjobbat hozzuk ki. Mert az élet nem fekete-fehér, hanem szerencsére nagyon színes, és érdemes minden színét meglátni. Tegyünk saját magunkért, mert a mi életünkért mi vagyunk a felelősek. Forduljunk szeretettel és megértéssel a másik felé, nézzük meg az ő nézőpontjukat is, és ne ítélkezzünk, ne dobálózzunk dühös és romboló szavakkal. A problémáknak ne az okozóját keressük, hanem az okát, hogy tenni tudjunk azért, hogy az megszűnjön. Hiszem, hogyha egyre többen elkezdenek eszerint élni, akkor lehet egy jobb világ, mert tovább gyűrűzik a jó. Lassabban, és nehezebben mint a rossz, de stabilabban és építően.

Az életünkben nagyon sok minden nem azon múlik, hogy mi történik, hanem azon, hogy mi hogyan tekintünk rá. Az anyagi helyzetemre – hogy a saját életem egyik problémáját ragadjam ki – tekinthetek úgy, hogy nem túl jó, mert majdnem az egész fizetésem a banké… de tekinthetek úgy is, hogy dolgozom azon, hogy ez ne így legyen, és az utam odáig építi a rugalmasságom, a problémamegoldó készségem és engem is. Ha nem így történne, ha csak úgy az ölembe hullanának a dolgok amiket szeretnék, akkor nem lenne lehetőségem a fejlődésre ilyen téren. Bizonyára könnyebb lenne az életem bizonyos frontokon, de máshol valószínűleg nem. Ráadásul messze nem ez a legfontosabb dolog az életemben.

Nem tudom érthető-e amit el szerettem volna mondani. Nem tudom el tudtam-e most eléggé mondani amit akartam. De azt tudom, hogy én a mások hibáztatása, az egymás megalázása, a panaszkodás és az “minden rossz az életben” elve helyett a hálát és a Boldogságot Választom, mert a saját életemért én vagyok a felelős.

9 szavazat alapján

4 hozzászólás ehhez: “#megosztó / Gondolataim a Választásról

  1. Sok-sok szivecske emoji! :)
    Minden szavával egyet tudok érteni az írásnak, és átérzem az egészet. Én is letöröltem a Facebook-ot, azóta sincs a telefonomon, de a laptopomon is le van tiltva a falam. Mert engem is elszomorított az, amit láttam, olvastam, és nem csak elszomorított, hanem meglepett az emberek viselkedése. Talán azért, mert még mindig hiszek az emberekben és egy jobb világban. Amit nem bánok, mert addig hinni is fogok, amíg lesznek olyan emberek, mint te. Akik cselekszenek, megoldást keresnek, mennek előre (meg néha pár lépést hátra, mert előre menni nem mindig olyan könnyű :)).

  2. Teljesen egyetetértek. A mi családunk is szavazott. Külhoni magyarként már levélszavazattal letudtuk, és a családunkban is megosztottság volt/van politikai nézetben, de ebből nem csináltunk problémát, hogy kinek van igaza, és miért nem. Annyival elintézték a szüleim a kérdést, hogy miért pont őket választom és bólintottak. Volt egy-két kérdésünk de civilizáltan megbeszéltük.
    És ha valaki megtámadna, bár ezen a felületen nem hinném, azt elmondom, hogy amiatt szavaztam, mert én is, meg a húgom is szeretnénk Magyarországon élni, így én is felelősnek érzem magam azért, hogy milyen országba költözködöm át. De tény, hogy választási eredményektől függetlenül Kelet Európában jobban élünk, mint a Föld sok más pontján. És nekünk kell tenni az előrelépésért. ☺

  3. A Facebookról ugyan nem töröltem magam, de a gondolataiddal egyetértek. És én is igyekszem a saját választásaim szerint élni, még akkor is, ha ez azzal jár, hogy a konfliktusmentesség érdekében vagy egyáltalán nem, vagy csak utólag osztom meg a döntéseimet azokkal, akik feltehetőleg tiltakoznának. Azt hiszem, ez a szabadság ára. Akkor lennék igazán szabad, ha végre lenne pénzem elköltözni a családtól (ez 2004-től, a diplomaosztóm óta csak pénzkérdés, csak nem volt olyan jó munkahelyem és olyan jó fizetésem azóta sem, amiből ez megoldható lenne), de addig is igyekszem mindent megtenni, amit akarok, és mindennek meglátni a jó oldalát.

    Amit arról írtál, hogy az emberek egymásnak esnek a választások miatt, az tényleg elkeserítő, és tény, hogy mostanában sok negatív folyamat és jelenség van Magyarországon (2010 óta talán több, mint előtte), de azzal is egyetértek, hogy Magyarország még így sem rossz hely, még így is sok jó dolog van itt. Én sem mennék soha külföldre, nem tudnám megszokni ott az életet. A legjobban a magyar nyelv hiányozna. Minden mást meg lehet szokni néhány hét vagy hónap alatt, és meglátni a jó oldalát, de ezt az egyet még évtizedek múlva sem. És ez nem nyelvtudás kérdése, egyszerűen úgy érezném, hogy aki azon a másik nyelven beszél, az nem én vagyok. Inkább maradok ennél a szép nyelvnél, maradok ebben a szép országban. Máshol sem biztos, hogy jobb élni, csak mások a problémák, és mindenhol van az életnek jó és rossz oldala, amiből mindig a jót igyekszem meglátni. (Van egy univerzális problémamegoldó módszerem is, ami nagyon egyszerű és másnak is ajánlom. Ha valami jó, élvezd! Ha valami rossz, változtasd meg! Ha valami rossz, de nem tudod megváltoztatni, lépj ki a helyzetből és felejtsd el! De csak az esetet! Ne a tanulságokat!)

    Konkrétan a választás eredménye nagyon meglepett. Az nem volt meglepő, hogy a legnagyobb párt kétharmadot kapott, mert ilyen a választási rendszer. A győztesnek kedvez. De az meglepett, hogy 8 év után még mindig ez a másfél kormánypárt lett a legnagyobb, ők maradtak hatalmon újra. (Másfél párt, mert a kettőből az egyik, a kereszténynek mondott pártocska 2010 óta csak formailag önálló, valójában a másik párt részeként működnek, már rég meg is szűntek volna a szövetségesük nélkül.)

    Arról is sok szó volt, hogy történt-e választási csalás vagy nem, voltak-e visszaélések vagy nem. Az biztos, hogy sok furcsa eset volt, de egyikről sem jelenteném ki azt sem, hogy csalás, de azt sem, hogy nem az. Én nem tudom ezt megítélni. De annyi biztos, hogy ezek az esetek elkerülhetők, vagy legalábbis tisztázhatók lettek volna, ha nyílt lenne a szavazás. Ilyen furcsaságok éppen a szavazás titkossága miatt fordulhatnak elő. Sokkal nehezebb így ellenőrizni az eredmény hitelességét, és sokkal könnyebb akár a választókat befolyásolni, mert kisebb a lebukás veszélye, akár az eredményeket utólag manipulálni. Minden eddig ismert csalási módszer (pl. láncszavazás, stb.) éppen a szavazás titkosságát használja ki! Nem állítom, hogy idén április 8-án bárki is befolyásolta volna a választókat, vagy manipulálta volna utólag az eredményt, csak annyit állítok, hogy titkos szavazás esetén ezeknek nagyobb a valószínűsége, és nehezebben tisztázhatók. Ezért lenne sokkal tisztább a nyílt szavazás. És lenne még néhány előnye. Pl. könnyebb lenne a szavazatokat összeszámolni, a jelöltek is tudnák, hogy kire számíthatnak, és szerintem becsületesebb is. Ha a jelölt vállalja névvel és arccal, hogy kiáll elénk és képvisel minket, akkor mi is vállaljuk azt névvel és arccal, hogy rá szavaztunk és minket képvisel! Ezért lenne jó bevezetni a nyílt szavazást. Nehezebb csalni, ezért tisztább, tehát demokratikusabb is, könnyebb a szavazatokat összeszámolni és még becsületesebb is.

    Amúgy meg nagyon kellene már a magyar politikában egy alapvetően szocialista és liberális, de mégis nemzeti érzelmű (de nem keresztény, hanem vallásmentes, és nem a határon túli, hanem a határon belüli magyarokra támaszkodó), euroszkeptikus, antiglobalista, antikapitalista, antiklerikális, rendpárti, de mégis demokratikus (mérsékelt, nem szélsőséges), zöld párt. Azt hiszem, egy ilyen pártra szavaznék legszívesebben, de ilyen még nincs.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

Weboldal (ha van):
Írd be a képen látható szöveget a mezőbe:

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..