Nyolc percnyi 2015?

IMG_6391-1024x683

Nyolc percnyi sétára lakom a munkahelyemtől (most még). Általában ebben a nyolc percben – amikor nem telefonálok – a gondolataim a blog körül forognak. Mit kellene írni, mikor kellene, milyen lenne. És számtalanszor fogalmazok útközben, mintha éppen írnék. Ha lenne valami kütyü arra, hogy a gondolataimat wireless küldjem a nagyvilágba, fel a „felhőbe”, akkor az utóbbi napokban sokat olvashattatok volna a 2015-ös évemről, de feltehetően egy kukkot nem sok, annyit sem értettetek volna belőle. No nem mert kínaiul gondolkodom… az egyébként is értelmes lett volna minden 5. embernek a földön :), hanem mert jómagam sem tudtam követni a gondolataim. Éppen ezért nem is olvashattatok róla.

Tehát meguntam, hogy nem tudok továbblépni, és a „nyolcperceimet” inkább valami kreatívabbra szeretném szánni, így az egyszerűbb utat választva (mert csak nem hagytak békén a gondolatok 2015-ről, akármennyire is hessegettem őket), leültem, és írok róla.

Többek között a veszteségei miatt voltak zavarosak a gondolataim, hiszen nem szívesen gondolkozik ilyesmin az ember, de nyilván nem hagyják nyugodni sem…

A családban elvesztettünk egy fontos embert. Megküzdöttünk (és mi nyertünk) egy nehéz betegséggel. Zokogtam a kertünk leghátsó zugában egyedül. Éreztem magam teljesen tévúton. Törtek össze álmaim, aminek a darabkái nem tudom összeragaszthatóak-e idén.

Ezek jelentették a fájdalmat. Ezek jelentik, hogy most van bennem erő és hit tovább menni. És ezek a bejegyzésem legepikusabb szavai. :)

Nem volt egy tipikus HAB év 2015 (bár nem tudom milyen a tipikus :) ). Azért a HAB Hónap bejegyzésekben igyekeztem a jó dolgokra koncentrálni, és ezekben a bejegyzésekben egészen szeptemberig olvashattok is az életem boldog történetiből –  szeptember után is csak azért nem, mert… mert így lett és kész. :) Rengeteg Boldog élményben volt részem, több csodálatosban, és egy-két boldog sorsfordítóban is. És sokat tanultam és fejlődtem. Persze ez nem 2015-nek köszönhető azt hiszem (mármint a fejlődés és a tanulás),  mert az ember általában ezt teszi az idő előrehaladtával, nem igaz? Hm… jobb esetben.

Tehát sok jó dolog történt velem. És mivel “Hiszek A Boldogságban”, most inkább ezekre hívom fel a saját figyelmem, a teljesség igénye nélkül. :)

A 2015-ös évem hitetetlen békével kezdődött, és a történetembe beírta magát az év első napja, mint a kedvenc január elsejém.  2015. január elsején egész nap pizsiben beszélgettünk a kandalló előtt ülve, az egyik legjobb barátnőmmel és a Férjemmel. Beszélgettünk, nevettünk és sírtunk. Csodálatos volt, és azt hiszem megismételhetetlen.

bögre

Helga blogján megjelent egy interjú velem, és olyan dolgokat írtam le ott, amelyek végül egy barátságot mentettek meg, és amiért nem lehetek elég hálás Helgának. És nem mellesleg ami miatt a világ legcsodálatosabb nővérétől kaptam egy Kenzo parfümöt. De nem ezért Ő a legcsodálatosabb. <3

Megszületett Réka nevű keresztlányom és unokahúgom, aki annyira édes, mint a neve :) Egyszerűen lehetetlen betelni vele. :)

rekak

Szerepeltem óriásplakáton, így a modell bakancslistám – legyen tűsaroklista? :D – egy pontját ki is pipálhattam, már csak 2-3 tétel tátong pipálatlanul :)

 

Voltunk kettesben Istvánnal Budapesten turistáskodni, ami attól volt remek, hogy olyan volt mintha randiztunk volna… izgalmas, vicces, felemelő és boldog. És voltunk Kolozsváron is a családdal

 

Voltunk barátokkal Mátraszentimrén, Papin :), Pesten, Balatonon, csillaglesen, szarvasbőgést hallgatni …és még számtalan helyen, számtalan kedves emléket gyűjthettem a barátaimmal!

baratok_m

 

Hihetetlen, de megjelent a Merci reklám amiben szerepeltem. Röpke két év várakozás, kilenc büszke másodpercre :)

A Rooms fotózás határozottan az egyik legkedvesebb emlékem. Iszonyú nehéz időszakban érkezett a megkeresés, és csodálatos élmény volt. Még mindig nem mutattam meg nektek a teljes végeredményt, de annál jobb lesz, mikor megteszem, nem igaz?! :)

rooms-werk-2-2

Jelölt lett a blogom a Digital Divason mint legdizájnosabb blog. Emellett azért csak nem lehet elmenni szótlanul. Nem is tettem … szerintem már untátok is! :)

reka_digital_divas

 

Benne voltam a JOY magazinban.

joy

 

Jártunk Rómában, amiről csak Ciam mesélt, mert én úgy döntöttem Rómát meghagyom (majdnem) teljesen offline, mivel nem volt túl sok internetem ott, így élveztem a „lekapcsolódást”.

roma

 

Vettünk egy házat. Komolyan vettünk egy házat…vettünk egy házat. És azt már írtam, hogy vettünk egy házat!!?! :) Azt újítgatjuk…ami korán sem sétagalopp, ezért nem is írtam még róla. Pedig egy bejegyzésnyi panasz, és egy fél bejegyzés lelkendezés már biztosan megszületett volna. :) De ezt a lelkemre bízom, hogy mikor lesz kész arra, hogy meséljek. De… vettünk egy házat. Egy igazit. Nagy kerttel! :)

A szilvesztert is ott töltöttük, a házban, néhány barátunkkal. Aztán éjfélkor átsétáltunk sógoromékhoz, hogy koccintsunk (és átfagyjunk egy picit). Felemelő volt, hogy ahogy énekeltük a magyar – és mivel hárman is erdélyi gyökerekkel álltunk ott – a székely himnuszt. A hideg miatt a kíséret nélküli ének lehelete szállt fel az ég felé, mintegy imádság a szép jövőért. Azt hiszem méltó kezdete volt ez egy reményteli évnek.

Igyekszem a boldog pillanatokat megőrizni az évből, de a szomorúakat sem fogom elfelejteni, hiszen azok is az életem szerves részei, és azok segítenek igazán értékelni azt.

Nem haragszom az évre a a veszteségekért. Viszont hálás vagyok a sok jóért.

Nem az évek sorszáma miatt íródik úgy a történetünk, ahogy. Csak segítenek eligazodni a káoszban, és lehetőséget adnak arra, hogy új oldalt nyithassunk, amikor szükségünk van rá.

2 hozzászólás ehhez: “Nyolc percnyi 2015?

Szólj hozzá!