Szeretek Én lenni… avagy mi történt velem mostanság.

Érkezett egy hozzászólás egy rólam készült fénykép alá: “Úgy szeretnék egyszer Vásárhelyi Réka lenni”… megmosolyogtam. S jó volt tudni, hogy a kommentből nem az irigység, sokkal inkább a kedvesség árad. :) De az az igazság, hogy az elmúlt 1,5 hónapban (meg egyébként is, de most különösen) én is nagyon szeretek én lenni. Nem azért, mert olyan tökéletes az életem, hogy lebeghetek centikkel a föld fölött, vagy nem azért mert azt gondolom, hogy most olyan könnyű lenne minden… óóó távolról sem. Vagyis lehet, hogy távolról mégis… de csak mert onnan nem látszanak a gondok.

Azért jó dolog most, hogy én lehetek én, mert amikor nagyon el voltam keseredve az élet dolgai miatt, jó emberek vettek körül. S miután kisírtam a bánatom, felálltam és mentem tovább, (többnyire) előre. Tudtam, hogy mi fog kirángatni a szürkeségből és az valóban használt, és jó érzés az önismeretnek ezen a szintjén lenni. Látom, hogy megint épültem egy kicsit. …főleg mert látom így azt is, miben kell tovább fejlődnöm.

Aztán mindemellett elkezdtek nagyszerű dolgok történni velem…

Nyár végén, ősz elején eléggé el voltam keseredve. Sok dolog nem úgy alakult ahogy szerettem volna, akadtak nehézségek is, amikre nem láttam a megoldást, és úgy egyáltalán önmagammal sem voltam kibékülve. Szokott ilyen időszak lenni mindenki életében, nem vagyok ettől különleges, nekem sem volt ismeretlen az érzés. Aztán valahogy ahogy egyre jobban érkezünk az őszbe, az évszak tényleg csodás élményeket hozott. Szépen, sorban… kissé zsúfoltan, és bevallom picit fárasztóan, mert hetek óta egyetlen otthon töltött hétvégém/hétvégénk sincsen…. de tényleg nagyszerűen.

Erről szeretnék kicsit mesélni… nincs most semmi más célom, mint leírni. Magamnak is. Mert olyan jó…

A nyitány egy régóta tervezett baba látogató volt, amire olyan pelenka-motort alkottunk, hogy bármelyik vad motoros megirigyelhette volna Domitól, barátnőm kisfiától. Mutatom :)

 

 

 

A baba látogató nagyon kellemesen telt, jó volt beszélgetni, jó volt a barátokkal lenni, és főleg jó volt a baba illat :).
S bár tanakodtunk, hogy kiránduljunk-e még aznap, végül csak a faluban tettünk egy már ismert sétát, s a kirándulást meghagytuk legközelebbre… hazafelé azért megálltunk az Első Mádi borházban, vacsoráztunk, boroztunk egyet. Haza is jutott egy üveg bor, amit most hétvégén tervezek elfogyasztani :)

A következő szombaton Debrecenbe vezetett az utam, a WEALL Fashion őszi-téli kampányfotózására. Nagyszerűen éreztem magam, s talán ez a fotózás nagyban hozzájárult ahhoz, hogy az élet apró nehézségeivel szembe felvegyem a harcot, s csakazértis jó hangulatom legyen! Dóri gyönyörű enterieurt álmodott, s az egész csapat remek munkát végzett! Örömfotózás volt a javából.

Mutatok a képekből, amelyekből lesz majd több is. A kollekció igazán elnyerte a tetszésemet, közel állnak hozzám, anyagban, színekben, szabásban.

 

 

 

 

 

/Stúdió: Huszti Kitti portréfotózás //Haj: Hegedűs Judit Boglárka //Smink: Fruzsi Molnár és Rita Pozsa //Modellek: Vivien Szakál, Anna Novák, Réka Vásárhelyi, Dzsenifer Sebestyén, Lujza Kis //Ékszer: Turi Attila – Byat
A fotózásról werk videó is készült! Íme!

Az egésznapos fotózás után, még este meglepetés születésnapi buliba voltam hivatalos, ahol az egyik legjobb barátom bűvös harmincadik születésnapját ünnepeltük. Magam sem tudom, hogy a buli volt a jobb, vagy a másnapi “pizsiparty” :)
Aztán végre-végre eljutottunk a Megyerhegyi-tengerszemhez is (ide terveztük a babalátogatókor elmaradt kirándulást), ami szerintem Magyarország legkülönlegesebb helyei között van. Olyan ködben indultunk el a pénteki munkaidő végén, hogy az orrunkig se láttunk, de végül csak meg gondolta magát az időjárás, és felfedte előttünk a gyönyörű tájat. Régi vágyam volt eljutni oda, s  főleg bosszantó volt, hogy olyen közel van, s mégse indultunk eddig neki. De végre-végre! A hegy lábánál van egy “fogadó”, s a továbbjutás illetve a parkolás “ára” egy kis borkóstolás volt, s némi jó szó :)

A tengerszemről is inkább meséljen ez a pár kép…

Még azon a hétvégén vasárnap sor került a Cosmopolitan Blogger Day-re, amiről pár szót már ejtettem facebookon, s talán idén nem is szánok neki sokkal többet, megtették helyettem már jópáran. Jó volt, gondolatokat is hoztam haza, remek volt találkozni többekkel. Igaz ugyan, hogy nem voltam olyan jó hangulatban valami miatt, de azért jól éreztem magam összességében. Kicsit talán hirtelen robbantam be az aulába, s a lelkem valahol kint ragadt, aztán alig tudott utolérni :). Jót derültem viszont magamban azon, hogy az első Blogger Day-en Habosbabos szoknyában voltam, most pedig  (WEALL ruhában és Byat design ékszerben, amit ezúton is köszönök) kicsit extrémebben érkeztem… s mindkettő mégis mennyire én vagyok.

De ezután sem hagytuk pihenni magunkat. Következő hétvégén a Tátra felé vettük az irányt, aminek hegyei olyan ködfelhőbe burkolóztak, hogy nem hittük, hogy lesz a túrából valami. Végül azonban a jó Isten ismét kegyes volt hozzánk, s olyan gyönyörű hóesést kaptunk a nyakunkban, hogy nem győztem csodálni. Hirtelen a télben találtuk magunkat, és őszintén mondom, régen volt olyan fantasztikus kirándulásban részem, mint aznap.

Múlt hétvégén pedig ismét képviselhettem valamit, amit nagyon szeretek, ugyanis a Fotoexpon a Rooms és a Sigma közös standján én lehettem az egyik modell. A szombati sminkem nem aratott osztatlan sikert, mert művészibbre sikerült mint amit tőlem, és a Roomstól vártak az emberek, de őszintén szólva én nagyon szerettem kicsit megmutatni azt az arcomat is.

Szombat:

Vasárnap:

Ismét rengeteg kedves és szimpatikus fotós, és jónéhány furcsa figura megfordult a standál a fényképezőgépével. Érdekes “emberkísérlet” ez nekem… amikor sokáig csak a gépek kattogását hallom, s van, hogy alig-alig néznek a szemembe, mindenki csak a kameráját bámulja…. majd egy-egy tekintettel, mosollyal végre elérem, hogy kommunikáljon is velem a fotós, s van aki meg is köszöni, hogy odafigyeltem rá. Izgalmas. Fárasztó és ugyanakkor feltölt… de csak egy jó alapos alvás után :) (A Rooms fb oldaláról hoztam gyorsan képeket… a többiért katt itt a kis facebook ikonra, vagy a “továbbiak”-ra)

 

A hétköznapok csak úgy suhantak, s közben a Novemberi Koffein Kihívást is elindítottuk Fannival, ami további segítséget ad számomra, hogy tényleg jól érezzem magam a bőrömben.

A mindennapokban általában már csak azt vettem észre, hogy megint megzavarom a kis falunk esti csendességét a kapu kinyitásával. Munka, barátok és család tették és teszik ki a hétköznapokat, s csak kapkodja az ember lánya a fejét, hogy már megint hová lett az idő. De ezzel talán mindannyian így vagyunk.

Egyik este, mikor jöttünk haza, látom egy kis csomag hever a földön. Kérdeztem Istvánt rendelt-e valamit, de mikor felvettem, láttam, hogy az én nevem van a borítékon, s a Marie Claire magazin küldte… alig bírtam kivárni, hogy beérjünk a házba, elképzelésem sem volt mi lehet benne. S mikor kibontottam, akkor esett le csak igazán az állam… történt ugyanis, hogy egy egyszerű vonatúton történetesen az említett magazin lapozgatásával ütöttem el az időt, s hogy életemben először megakadt a szemem egy SMS küldős játékon. Fogalmam sincsen mi okból, de gondoltam egyet, s elküldtem a helyes megfejtést… nos mivel már leírtam, hogy kis csomag várt, sejthető, hogy megnyertem a játékot, aminek ezen a hétvégén élvezem ki a gyümölcsét. Szóval éppen a Spirit Hotelből pötyögök Nektek, ahová nemrég érkeztünk meg… s hamarosan megyünk vacsorázni… szóval el is köszönök :) Instastorieson és Instagramon követhetitek az eseményeket :)

Azért azt még gyorsan hozzáfűzöm, hogy bízom benne, hogy Ti is szerettek önmagatok lenni… akkor is, ha nehéz időszakban vagytok, s akkor is, mikor ajándékokkal halmoz el Titeket az élet. Mert kibújni a bőrünkből nem tudunk… de hálat adni a jóért, meglátni a szépet, épülni a nehézségből… azt tudunk!

Szeretettel – Réka

2 hozzászólás ehhez: “Szeretek Én lenni… avagy mi történt velem mostanság.

Szólj hozzá!