Keddi Kilenc amitől igazi kincs a barátod

Rendkívül szerencsés vagyok, mivel megadatott számomra az, hogy sok barátom legyen, s közülük többekre is igaz legyen mindaz, amiről a mai Kilenc szól. Sok Kincs van az életemben. S még Hálásabb vagyok Istennek azért, mert nem csupán 1-1 emberre igaz mindez, hanem vannak “bandáim”, aminek minden tagjára. Köszönöm Nekik, mert nélkülük nem lehetnék az az ember, aki vagyok! Olvass tovább

Szólj hozzá!

A változás kulcsa

man-in-a-winner-pose-walking-on-the-road-picjumbo-com

Nem kell már annyiszor a szépen kanyarított hatosból, csúnyácska hetest firkálni… kezdem megszokni, hogy 2017-et írunk. Nem búcsúztam írásban 2016-tól, mint annyian mások. Nem írtam le, hogy mennyi minden megváltozott az életemben… jó irányba, de nehéz úton. Én magam is más vagyok mint régen. Azt gondolom te is más vagy. Az ember nem maradhat ugyan olyan egy év elteltével. Lehet, hogy csak apróság a változás, de biztosan jelen van.

Előfordulhat, hogy a naptár átlapozásával hiszünk abban, hogy, január 1-től minden más lesz! Mikor pedig elindul a “malomkerék” az év végi kis csillogás után, és azt látjuk nem változtattunk, csalódott kis zizegő költözik a lélekbe: “mostsemsikerültegykudarcvagyok”. Olvass tovább

Szólj hozzá!

Keddi Kilenc Gondolat az Évkezdés “tiszta lapjára”


Eljött 2017, az év amitől mindenki vár valamit.

Mert hát akárhogyan is gondolkozunk, akár fogadkozunk, akár a mának élünk, akár hiszünk abban, hogy az új év új kezdet, akár úgy gondoljuk, hogy a Január 1. is csak olyan dátum mint a többi, várunk valamit a jövőtől, az újévtől és magunktól.

Én azt mondtam, és írtam fel több helyre – továbbá szilveszterkor ezt “ragasztottam át” a barátaimra -, hogy 2017 A MEGVALÓSÍTÁS éve.   Olvass tovább

Szólj hozzá!

Keddi Kilenc amitől nem függ, hogy ki vagy

kk_2016_10_04_osszefoglalo
Hajlamosak vagyunk skatulyákban gondolkozni, ha valakiről véleményt alkotunk. Nincs ezzel semmi probléma, az agyunknak kell egy rendszer, hogy az olyan megfoghatatlan és feltérképezhetetlen “dolgokat” mint az emberek és a hozzájuk fűződő viszonyunk kezelni tudja. Így aztán mindannyiunknak van egy szempontrendszere, amiben elhelyezzük a másik embert valami alapján. Néha egészen butaságok alapján. Olvass tovább

Szólj hozzá!

Nyaralni mész? Ne magyarázkodj!

nyaral

A kép, nem csak illusztráció :) A nászutunkon készült Törökországban, amit egyszer egészen biztosan megismétlünk!

Nagyjából 30 perc eltéréssel beszélgettem két barátommal (leegyszerűsítve a kapcsolatomat velük, mert nem az a lényeg :) ) az internet bonyodalmas hálóinak segítségével. Mindketten lelkesen mesélték, hogy hová mennek nyaralni… majd nem sokkal később – anélkül, hogy okot adtam volna rá – elkezdtek magyarázkodni: Olvass tovább

Szólj hozzá!

Mit gondolnak mások

picjumbo.com_HNCK9329

Mások gondolatai amelyek rólunk szólnak, olyan jelentősek és súlyosak, hogy többet érnek annál, amit mi szeretnénk.  Főleg mások azon gondolatai, amelyek a mi életünkre vonatkoznak! Mások gondolatai miatt érdemesebb valamit meg sem tenni. Vagy éppen valamit meg kell tenni. Kétség sem fér hozzá, mások gondolatai igazabbak rólunk, és tetteinkről, mint ahogyan mi látjuk a saját utunkat.  Ráadásul mások gondolatai örökre szólnak, még véletlenül sem felejtődnek el soha.  Csak mi vagyunk olyan feledékenyek, hogy a másokról szőtt gondolatainkat elfelejtjük. Olvass tovább

Szólj hozzá!

Csak egyetlen egy van belőle…

Ha valamit nagyon szeretnék, akkor azt elég nehezen hagyom annyiban. Tényleg nagyon nehezen. Sokszor igen kimerítő tulajdonságom ez… és az egy dolog, hogy engem kimerít, de gondoljatok bele, hogy például a férjemre ez milyen hatással van! Azt mondta, hogyha nekem egy döntés, amit hoztunk nem tetszik, hajlamos vagyok úgy tenni, mintha még nem döntöttünk volna. Ez pedig hazugság … khm… így van. Olvass tovább

Szólj hozzá!

Mert másnak rosszabb…

worried-girl-413690_1280

Tudtátok, hogy egy bejegyzést elkezdeni a legnehezebb? Már a negyedik, vagy ötödik borzasztó mondatot töröltem vissza,  mert mind unalmasan hangzott. Talán mert amiről írni akarok az is unalmas.  Unalmas már, hogy mindenkinek probléma van az életében, hogy csak panaszkodni tudunk egymásnak, hogy mennyire rossz nekünk, és meg se halljuk a másik szavait, aki szintén azt bizonygatja nekünk, hogy neki milyen rossz. Olvass tovább

Szólj hozzá!

Mindenszentek és a nagy gubanc

mindenszentek

Valami van a fejemben, ott ahol a gondolatok helye lenne, csak éppen olyan nagyon zavaros. Egy zavaros, érzelmekkel átszőtt, átláthatatlan mindenszenteki kóc. Hátha kibogozom ha írok róla.

A halottak napja soha nem tartozott a szívemnek kedves ünnepek közé. Sajnos miközben tudom, hogy ez nem helyes így, aközben temetőre járni sem szeretek. Pedig sajnos volna/van kihez. Előfordulhat, hogy ez amiatt van, mert kisiskolás korom óta temető mellett lakom. Olvass tovább

Szólj hozzá!

Keddi Kilenc – Gondolat az önbizalomról


Korunk nagy problémája az önbizalomhiány, így a téma gyakorlatilag kimeríthetetlen. Már régebb óta akartam írni valami ilyesmiről, aztán ma éjszaka, miközben nem tudtam aludni, megfogalmaztam végre… elképzeltem, hogy egy barátnővel beszélgetek, mit mondanék neki a témában (nem konkrét barátnő, mielőtt bárki barátnő elkezdene spekulálni. :) ). Csak úgy jöttek éjszaka az okosságok :). Ha csak egy hasznos gondolatot találtok benne, én annak is fogok örülni. Olvass tovább

Szólj hozzá!

Fejezd be!

Nem olyan rég láttam egy hozzászólást facebookon, és egyszerűen annyira felbosszantott, hogy nem tudtam elmenni mellette szó nélkül. Vagyis el tudtam, mert nem írtam oda semmit, de most mégis szót emelek!  Így hangzott a hozzászólás – egyébként egy egészen egyszerű “likeolós nyereményjáték” alatt: “szeretném megnyerni úgysem fogom megnyerni” egy mondatban vessző nélkül csak így ömlesztve. Első felháborodásomban arra gondoltam “Akkor minek játszol???” Kedvem lett volna rákiabálni az illetőre, de végül inkább megsajnáltam. Olvass tovább

Szólj hozzá!