Az ősz ajándéka

2016. 09. 22. 10 hozzászólás

 

Szól a fülemben egy lágy dallam, és a teafűből lassan kiáznak az ízek. A nap hol besüt az ablakon, hol elbújik. Az asztalon egy gesztenye figyel engem a naptár mellől, számológép és a jegyzetfüzet között. Séta közben hosszan rugdostam magam előtt, elgondolkozva azon, mit várok magamtól… felkaptam, a zsebembe süllyesztettem, majd ide került. Szeretem a meleg-barna szemét, ahogy rám néz…

Mától hivatalosan ősz van….

Rájöttem, hogy mennyire szerencsés vagyok én, aki itt élek Európa közepén, mert tudom mi az a nyár… mi az az ősz… mi a tél és a tavasz! Milyen csodálatos dolog az, hogy a Természet nem engedi, hogy unatkozzunk, mert újra és újra más arcát mutatja meg nekünk. Újra és újra megajándékoz az évszakok sajátosságaival, az évszakokhoz tartozó kis csomagjával, amivel együtt jár az Őszi gesztenyerudosás. a Téli forrócsoki, a Tavaszi elsőkabátnélkülnap, és  a Nyári kaland.

Tegnapelőtt elmentünk fotózási helyszínt keresni szombatra Gáborral, aki mondta, hogy dobjak be valami világos ruhát, hogy meg tudjuk nézni működik-e majd a helyszín, ugyanis menyasszonyi ruha kampányfotókat fogunk készíteni szombaton (tudom, pukkadjak meg, #dejónekem és #mármegintmenyasszonyi?). A szülői házban még mindig ott van a dolgaink 85%-a, de a hosszú ruhám, amit ezen alkalomra terveztem felvenni, otthon maradt, így gyorsan egy tavaszi-nyári ruha került a táskámba, mivel a szüleim a közelben laknak… Röpke fotózás volt, amiről mint a ruha hiánya is mutatta el is feledkeztem, én csak helyszínt keresni akartam. Nem is volt tervem a képekkel, még sminket sem viseltem, amit fotózásokon azért szoktam. Meg kontaktlencsém se volt, így csak foltokat láttam, kissé frusztráló volt… és mégis az a néhány kép ami készült, Gábor profizmusának köszönhetően, pontosan olyan felszabadultságot áraszt magából, amit keresek most az őszben…

1

Minden évszak egy-egy megújulás, akkor is, ha az őszről és a télről nem ezt mondják. Számomra ez az ősz azt tanítja, hogyan rázzam le magamról a rossz szokásaimat, mint a fa a beteg leveleit…és elküldeni a széllel a boldog történések hírét, mint a fa küldi a színpompás leveleket a nagyvilágba.

Rossz  a megfogalmazás, mert nem tanítja az ősz mindezt… csak teszi a dolgát, természetesen, nekem adja magát ajándékba. Rajtam múlik, hogy mit fogadok el tőle, és mennyit tanulok belőle…

Régebben borzasztó voltam a reggeli felkelésben – valószínűleg most is csak a sokkal nagyobb kényszer az, ami miatt nem vagyok borzasztó, csak kevésbé jó – ezért a fürdőszobában volt a falra ragasztva egy QR kód, amit lefotózva kapcsolhattam csak ki az ébresztőórát. A férjem nyomtatta nekem, és fölé egy idézetet ragasztott:

“Minden reggel, amikor kinyitod szemed, Isten téged a változás egy újabb lehetőségével ajándékoz meg.”

/Thomas Dexter Jakes/

Bár a “minden nap” filozófiája sokkal motiválóbb, azért valahogy igaznak érzem ezt az évszakváltások során is… Ha pedig változtatunk valamin amely változást régóta vágyjuk, akkor az igazán felszabadító lesz… Eddig sosem mertem “hangosan” listát írni, hogy miben szeretnék változni, mert féltem a nyilvános kudarctól, most mégis veszek egy nagy levegőt, és….

Nemet mondani néhány programra

Ez borzasztóan hangzik számomra. Komolyan. Leírtam, és éreztem gyomortájon azt az apró kellemetlen érzést, amit mindannyian ismerünk. Még bele is szédültem… Mióta az eszemet tudom, megyek… édesapám sokszor mondta viccesen, hogy én csak albérlő vagyok otthon… szeretem a pezsgést, a nyüzsgést, a jövés-menést. Szeretem megélni az élet által elém kínált összes lehetőséget. De most az év még hátralévő néhány hónapjában nemet kell majd mondanom (és összeszorul a szívem, és csak remélem, hogy a barátaim megértőek lesznek), mert az, hogy most hosszú ideje nem volt szabad hétvégénk, és most a legközelebbi is október végi, az nem normális dolog. Főleg úgy nem, hogy a házzal semmire nem haladunk idő hiányában. Az pedig, hogy a ház milyen állapotban van, mázsás súlyként van a lelkemen, amelytől meg kell szabadulnom. Ezt pedig csak úgy tehetem, ha haladunk a házzal… ami viszont idő. Nem tudom megtenni, hogy mindenre nemet mondjak, mert az számomra egyenlő lenne valami borzasztó dologgal amit még mint hasonlat sem bírok felhozni…. de figyelnem kell erre, a saját érdekemben, mert a ház súlya nem fog engedni…

Reggelizni otthon, a férjemmel, nyugodtan

Számomra (az említett reggeli nehézségek miatt) a reggeli készülődés ideje kissé szűkre szabott. Vagyis én szabtam szűkre magamnak. Felkelés, gyors zuhany, felöltözés, indulás… röpke húsz-harminc perc alatt összekapom magam, és a reggelire már csak az irodába kerül sor. Kényelmes a munkát ezzel kezdeni, de nem ezt szeretném… nyugodt reggeliket szeretnék a férjemmel, az asztalnál ülve. Lehet, hogy csöndben, mert még álmos vagyok, de együtt. Mert a békés, nyugodt reggel(i) a szellem és a test legjobb tápláléka… és bár hosszú évek óta tudom ezt, az ágy melege mindig elcsábít, hogy aztán kapkodós reggelem legyen… ettől szeretnék elköszönni, és üdvözölni az életemben a nyugodt reggeleket.

Újra futni

Emlékszem mennyire felszabadult voltam minden futás után. Aztán a nyár közepétől állandóan közbejött valami, ami miatt nem mentem. Ez a pont a legegyszerűbb, talán magyaráznom sem kell… de le kell írnom, mert fontos. Mert kell a lelkemnek a futás, mert olyasmit ad, amit semmi más, ami ennyire egyszerű, nem tud adni.

9

A változás legbiztosabb módszere, ha nem akarunk egyszerre sokat, így most nem is szeretnék többet kérni magamtól. Nem szeretnék majd hónapok múlva úgy visszatekinteni erre a bejegyzésre, hogy “na, ebből is mi lett”… azt szeretném, hogy az ősz első napjára visszagondolva az jusson eszembe:

Amikor a kis gesztenye megváltoztatta az reggeleim, a házunk és a lelkem. Amikor elkezdődött egy felszabadultabb ősz.

5

 

Te mit szeretnél tanulni az ősztől?

 

Fotók: @gaborkucsma

10 hozzászólás

  • Diana 2016. 09. 22. at 15:20

    Szuper elhatározások, “kérések”! Kívánom, hogy sikerüljön mindegyiket véghez vinned! :)
    És csodálatosak lettek a fotók is, annyira természetesek, és itt nem csak a helyszínre gondolok. :) Kedvencem a fekete-fehér kép rólad, azon annyira felszabadult vagy és őszinte a mosolyod (mondjuk a többin is, de akkor is az a kedvencem). :))

    • Reka 2016. 09. 23. at 11:10

      Köszönöm szépen!! Jól esik, hogy tetszik! A képek csak kicsit múltak rajtam (komolyan, nem szerénységből írom), annál a képnél már nagyon fáztam :D És nem tudván mit kezdeni magammal,elkezdtem forogni… azt hiszem. Gábor meg jól elkapta!

  • encso 2016. 09. 22. at 15:26

    Ha csak fele annyira lennék fotogén, mint te, már boldog lennék :) Olyan hangulatosak ezek a képek, kíváncsi vagyok milyenek lesznek élesben (és igen, kicsit – nagyon – irigykedem a menyasszonyi ruhás fotózásaidra).
    Ezt az időhiányt én is érzékelem, most mi is kicsit lakásfelújítunk, és nagyon rossz hogy összefolynak a hétvégék a hétköznapokkal, mert pihenés helyett újra gürcölés van. Hiába lebeg a szemem előtt hogy majd milyen szép lesz, most már ez sem ad plusz lelkierőt :) De egyszer csak vége lesz :)

    • Reka 2016. 09. 23. at 11:08

      Sokban múlik a fotóson, az instrukcióin… és a gyakorlaton is…de köszönöm.:) Másféle képek lesznek, de én is nagyon kíváncsi vagyok. :) Hát, minden elismerésem Nektek akkor, mert mi hosszú ideje egy porszemet nem haladtunk. Csak fenntartok… de másképpen lesz ez! KITARTÁST! Visszagondolni majd ezekre az időkre sokkal jobb lesz :) De 100% megértelek!

  • Niki 2016. 09. 22. at 15:35

    Ez a ruha mesés, Te pedig felszabadult és gyönyörű <3 Nemsokára találkozunk. :)

    • Reka 2016. 09. 23. at 11:03

      Köszönöm szépen!! IGEEEEN! Alig várom!

  • Anyutervez 2016. 09. 22. at 15:54

    Hmm, mennyi mindent magunkra tudunk venni, aztán nem látjuk tisztán a dolgokat. Néhány súllyal nekem is időről időre le kell számolnom, hogy világosan lássam az életet, amit felszabadultabban élhetek immár :) Köszönöm, hogy emlékeztettél.

    • Reka 2016. 09. 23. at 11:03

      Igen, olyan “emberi” dolog ez…. Örülök, hogyha segíthettem, remélem sikerül letenni a súlyokat!!!

  • Ági 2016. 09. 22. at 23:19

    Nagyon tetszik a bejegyzés!! Drukkolok a valóra váltásokhoz! Gyönyörű vagy a fekete-fehér képen!!! Nagyon szép ez a ruha!

    • Reka 2016. 09. 23. at 11:02

      Köszönöm szépen! Minden kedves szót!

    Leave a Reply

    Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

    ×