Nem titok, hogy idén szeretnénk házat venni. Igaz ugyan, hogy az amerikai nagybácsi nem igazán hajlandó jelentkezni, de lehet, hogy csak az a problémája velünk, hogy ő nem létezik. Nem igazán értem a kifogását, mert ezt az ő baja, nem a miénk. Nem baj, mi kitartóak vagyunk és elkezdünk nézelődni, hátha legalább a Jótündér, (vagy mondjuk Glinda, az Északi jó boszorkány) belátja, hogy a megtakarításait nyugodtan ideadhatja nekünk mert ő úgyis azt varázsol magának amit szeretne.
Sajnos én nem szívesen nézek olyasmit amiről tudom, hogy nem lesz az enyém, ezért elég … hogy is fogalmazzak jól… rosszul kezelem az ügyet. (Értsd: indokolatlan feszültség, apróságra is robbanás, esetenként letargia). Ez kissé megnehezíti a férjem dolgát, de nagyon igyekszem fejlődni az ügyben, főleg mert idén már tényleg szeretném megtalálni az otthonunkat. Elöljáróul rendkívül eltúlozva megmutatnám, hogy mire vágyunk, és nagyjából mi az amit a különböző misztikus lények, mint az amerikai nagybácsi segítsége nélkül megengedhetnénk magunknak.
Ilyet szeretnénk:
Nah jó, azért a realitás talaján maradva, igazából az az elvárásaink (amiből sajnos tudom, hogy le kell majd adni, de reménykedni azért lehet):
- ha csak két szoba van, akkor később lehessen hozzá építeni,
- legyen egy nagyobbacska konyha
- nagyobb tér nappalinak, ahol kényelmesen elvan a baráti társaságunk is
- kertben hely hintának, szalonnasütőnek, konyhakertnek
- lehetőleg ne kelljen 23X átszállni mire bejutunk a városba tömegközlekedéssel
- az atmoszféra… tudjátok ;)
Nos ehhez képest ilyesmi amibe jelenleg költözhetünk…
… méretből adódóan még ilyenbe se. :D
Azért elindultunk kalandos és reménnyel teli utunkon, ami ki tudja meddig fog tartani.
El is mesélem szép lassan.
Ház 1.
Első pillantás kívülről: Ó milyen kedves, szép rendezett! A szomszédai miatt lehet, hogy pszichológust kell majd hívnunk hozzá, hogy oldja a kisebbségi komplexusát, de nem baj, megoldjuk. Max. elvégzem levelezőn a pszichológus szakot is, úgyis gondoltam már erre. Akkor is volt oka, hogy végül miért nem.
A tulajdonos a lányával fogadott minket, és a lánya barátja is velük volt, aki mindkettőnk nagy meglepetésére osztálytársam volt. A meglepetéstől keletkező egyébként is kissé zavart helyzetben elkezdték megmutatni a házat. Valljuk be egy nem túl nagy házban… ez hamar megtörténik. Nagyon hamar. Utána van a zavart csönd, hogy: és most? Pislog, csönd, pislog, mosoly, csönd, kérdés kényszer, de mégismitkérdezzünk? Kínos.
Mivel jelenleg nem lakott, ezért nagyon hideg volt bent, és ez sokat rontott a helyzetén egy olyan emocionális emberkének mint én. Akkor is, ha az eszemmel tudtam, hogy ez igazán nem számít. A házikó nagyon jó áron van, és pontosan annyira szűkös is… nem is az volt vele az elsődleges problémám, hogy kicsi… sokkal inkább az, hogy egyszerűen az atmoszférája nem sugározta azt, hogy ott tudnék élni. Kár, mert ha csak a realitás talaján mozognánk, és a lelki komfortot kivennénk a tényezőkből, akkor be is kerülhetett volna a kalapba. A kalapba, ahonnan majd választunk, ha Glinda nem csak Dorothynak segít hazatalálni, hanem nekünk is.
Folytatás itt.
10 hozzászólás
Nagyon ari kis cikk! :)
Kívánom, hogy sikerüljön majd a pénztárcátoknak és az elképzeléseiteknek megfelelő kis házikót találni, drukkolok! :)
Nagyon köszönjük! :D
Kíváncsian várom ezzel kapcsolatba a további posztokat :) ! Nagyon szorítok én is és amúgy a két kép összehasonlításnak.. Valami fenomenális! :D
:) Örülök hogy tetszik! :) Köszönjük szépen! Ennyi szurkolás mellett igazán sikerülnie kell megtalálni az igazit :)
Sok sikert a kereséshez!
Nekünk ez a tavalyi projektünk volt, bár mi építkeztünk. Mindenki azt mondta, hogy a legnehezebb menet a bank – és megerősítem, a legnehezebb menet a bank…
Egyébként én is rengeteg képet áttúrtam Pinteresten (egen, olyan házakról is, amiket csak a fiktív nagybácsim tudna megvenni nekünk XD), de nagyon jó volt, hogy volt egy kép a fejemben mindenről, amit szerettem volna, mert amikor hirtelen kellett döntést hozni, akkor tudtam mihez nyúlni és könnyen dönteni, hogy mit akarok, mit nem akarok.
Köszi! ;) Ó igen, a bank! Hát eléggé tartok tőle, hogy nekünk sem lesz sétagalopp… vagyis biztos vagyok benne. De túl lehet lenni rajta, valahogy csak-csak, hiszen ti is túl lettetek.. igaz?! :) Házátalakításban pedig már annyi kép van elmentve Pinteresten, hogy ahhoz legalább 50 ház kéne :D :)
Drukkolok ezerrel. Aztán ha mégis jönne a letargia, írj rám és kibeszéljük ;)
Vigyázz Suz’n szavadon foglak! :P
Köszönöm!
Jaaaaj, de drukkolok nektek! Ez olyan izgalmas!!! Mi is nézelődünk a neten, de ez egyelőre inkább csak álom sajnos (hát ja, nálunk sincs milliomos nagybácsi :( )… Viszont nagyon szeretnénk kerteset, mindketten abban nőttünk fel és hát nem lehet egy lakással összehasonlítani az biztos. Igazából még abban is vacilálunk hogy inkább építkezni kéne vagy készet venni? Olyan nehéz dolgok ezek, és nagy döntések (nekem legalábbis). Bízok benne hogy sikerül csodaszépet találnotok .. és egyszer nekünk is a jövőben :)
Jaj DoRcY, olyan aranyos vagy (de ezt már írtam :) )
Remélem, hogy nektek is teljesül az álmotok! Tényleg nagyon nehéz, és néha olyan lelket tépő. De hinnünk kell abban, hogy teljesülhet!