Idén nyárra leginkább Itthon nyaralós hetet tervezünk, s bár még addig van egy egész hónap, egyre lelkesebb vagyok. Nagyon remélem, hogy majd azt az egy hetet sikerül úgy eltölteni ahogyan szeretném, s nem engedek majd teret a hétköznapi gondoknak csak azért, mert otthon vagyok.
Ezt alátámasztandó készült most ez a Kilences Lista, hiszen tudjuk, hogy a szavaknak teremtő ereje van! S igazából nem is kell várnom mindenre egy egész hónapot, mert jövőhétre megajándékozom magam – ha minden jól megy – két nap szabadsággal, a szülinapom alkalmából.
Remélem nem csak nekem lesz haszna, hogy mindezt leírtam, s Ti is találtok közte egy-két kedvetekre való tevékenységet! A képek a Keddi Kilenc Pinterest tábláján megtalálhatóak ismét.
Ha Nektek van valami klassz ötletetek mindenképpen írjátok meg, mert örülnék minél több lehetőségnek!
Szerencsére kishazánk bővelkedik vizekben, így szinte biztos, hogy éljünk akárhol, strand vagy valami természetes víz van a közelünkben, ahol el tudunk tölteni egy kis időt, hogy kikapcsolódhassunk. Én igazán a vizek szerelmese vagyok, ezért is költöztünk – majdnem – egy tó partjára. Azt tervezem, hogy a szabadság alatt legalább 2 napot sátorral ott is alszunk. Remélem az időjárás is ezt tervezi.
Nem kell ahhoz messzire utazni, hogy beleharaphassunk a nyárba. Számomra a dinnye az egyik igazi nyári íz, s harapva szeretem a legjobban, hogy a leve is folyjon ahová akar. Igaz, ehhez nem árt, ha nem a házban fogyasztjuk el. Sok dinnyeevést tervezek, hogy a fagylalt, a limonádé és a házi lángos már csak ráadás legyen.
A rohanós hétköznapokban csak az “összedobott” ebédekre, vacsorákra van időm, pedig szeretem a pepecselős, igazi készülődős gasztronómiai kalandokat is. S ha már a főzésre időt szánok, akkor a terítésnek is meg kell adni a módját. Étterem helyett terveim szerint csempészek majd egy kis “luxust” otthonra is, legalább az egyik napon.
Szerencsére Miskolc és környéke bővelkedik kirándulóhelyekben akár fél óra alatt is elérhető távokban. Így aztán ha kirándulni vágyunk nem kell messzire menni, s máris egy hangulatos erdei tisztáson találhatjuk magunkat, ahol aztán csaphatunk egy jó kis madárcsicsergős pikniket. De akár egy városi park is alkalmas lehet arra, hogy ily módon kapcsolódjunk ki.
Mióta a múzeumban dolgozom, azóta rájöttem, hogy milyen keveset is jártam erre ezelőtt. Jó dolog a városunkra kicsit úgy tekinteni mint egy turista, s apró szemléletváltással máris egy remek nyári program tárul elénk. Felfedezni városunk múzeumait, vagy csak várost nézni, lefényképezni azokat a helyeket amelyek mellett nap-mint-nap elsétálunk, egészen jó programnak tűnik.
Manapság már csak “fellövünk” facebookra pár képet, és le is tudtuk annak megmutatását, hogy hol jártunk. Pedig a képeslapküldés igazi kis lelki kincs. Elképzelem ahogyan a címzett megkapja a lapot, elcsodálkozik, majd a soraimat olvasva elmosolyodik… melegség járja át a szívem.
Már évek óta nem maradhat ki a repertoárból, hogy kifeküdjünk a csillagos ég alá hullócsillagokra vadászni, így ez idén sem marad el. S most, hogy írom ezeket a nyári sorokat, felrémlett bennem egy kép, ahogy dédnagyapámnál az ablak alatt fekszünk unokatesómmal egy nagy kanapén, lábunk a nyitott ablakba kitéve néz az ég felé, és azt találgatjuk, hogy az ablakkeretbe “beúszó” felhőnek milyen alakja van. Nincs mit tenni, vonzódom az égbolthoz.
Már régi vágyad eljutni Rómába, de még várni kell rá? Esetleg egy fesztiválra vágysz, de annak kicsit borsos az ára? Rendezz egy tematikus bulit szomorkodás helyett, s csempéssz bele minél több elemet, ami elrepít a vágyott helyszínre egy kicsit. Nyár van, kell jobb indok egy jó házibulira? Az én tervem az előző ponttal – a csillaglessel – összevontan megvalósítani egy jó kis estét.
Amikor kislány voltam rendszeresen jártam kézműves táborokba otthon Erdélyben, amikre mindig boldog nosztalgiával gondolok vissza. Éppen ezért számomra a nyárhoz (is) hozzátartozik a kézzel való alkotás, s egészen hosszú ötletlista várja, hogy megvalósítsam. Szóval félre is teszem majd a tervezgetést, és inkább alkotok valami szépet, amit már régóta meg szerettem volna csinálni.
7 hozzászólás
A posztodból inspirálódva azt találtam ki, hogy vasárnap balkáni napot tartunk a barátommal: albán pékség, török kávé, burek, strand, este pedig egy jugoszláv film lesz a program. Köszönöm az ötletet, illetve azt, hogy betetted a a Habos Kakaót az oldalsávba – nagy megtiszteltetés ez nekem! <3
Juhuhhuuu! Ez nagyon klasszul hangzik, remélem szuper lesz, majd írd meg milyen élmény volt!
Igazán nincs mit, magadnak köszönd az oldalsávban megjelenést :)
Persze, majd mesélek. :)
Igazán jól sikerült még burek nélkül is: reggel elsétáltunk a pékségbe, mintha egy másik városban nyaralnánk, aztán otthon megfőztem a török kávét (nagyon finom a kardamom miatt), készítettünk bedobozolós salátaebédet és kibuszoztunk a strandra. (Bármennyire is szerettem volna ironizálni, hogy balkáni körülmények között utaztunk, pont kényelmes üléses, működő légkondis busz jött, úgyhogy egy szavam sem lehet. :D ) Zárás előtt nem sokkal indultunk haza, mert akkor már látszott, hogy jön a vihar. Még épp előtte sikerült hazaérnünk. Kicsit elszöszmötöltem a vacsorával, mert a balkáni ihletésű paprikakrém mellé a húsgolyók csak lassabban készültek el, de finom volt minden. A jugoszláv filmet majd még pótoljuk, mert végül egy David Suchet-féle Poirot-epizód mellett döntöttünk.
Jajjj nagyon nevettem a buszos dolgon!!!! :D :D :D Nagyon nagyon klasszul hangzik, örülök, hogy megvalósítottátok!!!!!
Köszönet az inspirációért! <3
elmenykepek.wordpress.com/2017/09/17/nyari-blogkedvenceim/