Egybalkezes történet

Talán többen láttátok Instagramon és Facebookon, hogy május végén történt egy kis baleset a jobb kezemmel, annak is a középső “bütykével”. Bár röviden leírtam ott, hogy mi történt, most mesélhetnékem van, szóval megírom itt is.

Miközben a szeretett rózsáim között gyomláltam megszúrta a kezem egy tüske – vagyis egészen pontosan tüskék tömkelege, de csak egy volt igazán elszánt –  egy kis része ott is maradt a kezembe. Nem is vettem észre, főleg mert valami miatt a bal kezem középső ujja bedagadt, így inkább azzal voltam elfoglalva. Szombat volt, nem állt szándékomban ügyeletre menni, és igazából a balkezes bajom vasárnap estére el is múlt.

Valamikor akkortájt kezdett el fájni a jobb “tüskés bütyök”, amiről ekkor még azt hittem, hogy megerőltettem a metszőollóval. Igazán foglalkozni vele csak hétfő délután kezdtem, amikor rájöttem munkából hazafele menet, hogy nem tudom aláírni a jelenlétit, annyira fáj. Megjegyzem… kissé rémisztő felismerés volt, hogy egész napi irodai munka mellett, akkor kellett először kézzel írnom. Modern világ.

Másnapra már elég dagadt és színes volt ahhoz a kézfejem, hogy ne akarjam halogatni az orvost. Naivan azt hittem majd kapok valami kenőcsöt rá, és kész is leszünk. Nem így lett.

Szerencsével, kedvességgel, jóindulattal és bevallom egy kis protekcióval, viszonylag kis idő múlva már az ambulancián ültem, ahol egy nagyon rendes doki közölte, hogy várhatunk is, de szerinte nem kellene… ezt itt vágással ki kéne tisztítani. Meglepődtem, mert erre ugyan nem számítottam – kenőcs, mi ?! – de mondtam, hogy akkor ne is várjunk, mert úgyis az lenne a vége, “vágjunk” bele. Itt még jó hangulatom volt, azt hittem sipp-supp 1-2 hét és minden rendben lesz.  Megjegyzem, még épp időben mentem, ha tovább várok maradandó probléma is lehetett volna…

Nos végül az általam képzelt 1-2 hétből  5  lett, gipsz sínben. A múlt héten kedden került le a kezemről – vagyis egészen pontosan vettem le magamról, és hívtam fel a dokit, hogy “ugye, ugye már le lehet venni?!” – és most naponta gyógytornára járok, még nem tudom pontosan meddig. Nesze nekem tüske,  igazi alattomos baleset volt ez. Jelenleg olyan 70 %-os működésre képes a kezem.

A történet számomra, és azt gondolom mások számára is tanulságot rejt magában, méghozzá kettőt is.  Idézem amit már egyszer írtam Instán:

1. Ne bagatellizáljátok el a látszólag kis sérüléseket és ne féljetek orvoshoz menni vele. Ha tovább vártam volna, lehet nem tudnám rendesen mozgatni a középső ujjam soha többé.

2.Mindig viseljetek kesztyűt ha kertészkedtek mert a #rózsaharap #megmégkitudjami

Ezalatt az öt hét alatt voltam Tankcsapda koncerten, és 1 napot wellness hotelben is törltöttünk Istvánnal a Mátrában, így mondhatni nem korlátozott túlságosan az életben az, hogy be volt kötve a kezem.

A Wellness szállóban mondjuk nagyot néztek volna ha megmutatom mi van a bőröndben a fürdőruha, papucs és törölköző trió mellett. Nos, cellux, olló és folpakk. Nem bíznám a fantáziátokra a dolgot :) A kezemet tekertük be vele, hogy ne legyen baja a gipsznek.

Szóval kreativitást igényelt ez a pár hét, de kisebb nagyobb gödrökkel csak túljutottam rajta. Vagyis még van egy kicsi, de ki számolja!?

Például a hajamat nem tudtam összefogni copfba, így elköszöntem a lustaságtól, hajat kellett mosni 2 naponta, hogy álljon valahogy. Igen ám, hajmosás… bal kézzel… rájöttem, hogy a térdem jó a tenyerem helyettesítésére, hogy lássam mennyi sampon folyik ki a flakonból. Igaz, csak az után, hogy egyszer túl sok sampont öntöttem a fejemre, és később a fejtetőmet tapogatva némi megszáradt kemény samponba akad bele az ujjam. Vicces volt. #ésgusztustalan

Megtanultam bal kézzel aláírni. Sose volt szignóm, most lett. VR. Így, nagy nyomtatott betűvel. Az írott betűim is egész szépek, egy elsős füzetében senkinek nem szúrnának szemet.

A gépelés határozottan lassabban ment, és a türelmem sem arról híres, hogy sok van belőle. Lyukas a zseb amiben tárolom, és csak néha van olyan csoda, hogy valamiért bevarrom azt a zsebet, hogy ne folyjon ki a türelem. Szóval kevesebbet pötyögtem. Az egérhasználat viszont tökéletes lett bal kézzel is. Az “egér jobb gomb” nyomkodása például sokkal kényelmesebb.

Azt tudtátok, hogy a használható kezeink száma fordított arányosságban van az öltözködéssel töltött idővel. Fele annyi normális kéz, dupla annyi idő. De a fogaink és lábaink egész sok mindenre használhatóak, és a kendők színével is egész jól el lehet szórakozni, hogy menjen az outfithez. :)

Egyébként számtalan vicces helyzet alakult ki a bekötött kezem miatt. Többek között néhány vicces bemutatkozás, amikor kezet akartak velem fogni, vagy amikor az utcán szembe jött velem valaki, aki hasonló divatot követett. Meglepően sokan egyébként :)

A legtöbb bajom a főzéssel, és egyéb házimunkákkal volt. Leginkább semmit nem csináltam. De szerencsémre édesanyám és István Hősiesen helytállt. Amikor hisztiztem, akkor is.

Nagyon sokan voltak segítségemre, amiért nem lehetek elég hálás. Nagyszerű volt megtapasztalni az emberek jóindulatát . Megtanultam továbbá ezalatt a pár hét alatt, hogy minden kellemetlenségből ki lehet hozni valami jót, csak előfordul, hogy sokat kell gondolkozni, hogy mi lehet az. De ott van.

 

3 hozzászólás ehhez: “Egybalkezes történet

  1. Édes szívem, Te is tudod ám, hogy kell az uncsi hétköznapokon csavarni… Hidd el, utána minden rendben lesz, ezt a kis malőr meg fogd úgy fel, mint agyműködés serkentő tréninget. Anno én is “elvesztettem” a bal kezem és egész jó kis barátság szövődött a jobbal. Vagyis a jobbik ballal, ahogy Papusom zrikál 😊
    Szóval hajrá, Királylány! 👑🐱

Szólj hozzá!