Házat keresünk #3

habfurdolak

Az előzményekről itt olvashatsz: #1, #2 .

Mivel a sorozat már el is lett keresztelve Habfürdőlak sorozatnak néhány kedves olvasóm által, ezért gondoltam meg is tartom a képet, ami igaz ugyan, hogy csak egy lehetetlen gondolkodású ingatlanos miatt létrejött illusztráció volt (ezt a mondatrészt bogozd ki!), de ennyi haszna legalább volt a vele való találkozásunknak. :)

Nem véletlen, hogy az elmúlt hetekben nem írtam, és nem az az oka, hogy nem néztünk házat. Az ok amiért nem írtam, abban rejlik, hogy nem egészen tudtam, hogy hogyan is vélekedek a legutóbb megtekintett két házról.

Az egyiket már egy éve is láttuk, egészen véletlenül, ugyanis a tulajdonos kutyája becsengetett helyettünk. Történt ugyanis, hogy megálltunk kívülről megnézni csak úgy, de annyira ugatott a kutya, hogy kijött a gazdája, és némi furcsa nézés és magyarázkodás után, nagyon szívélyesen beinvitált minket. Megnéztük, beleszerettünk, olyannyira, hogy mondtam is Istvánnak (hű… első alkalom… ha nem jöttél volna rá, eddig csak úgy olvashattad, hogy a férjem), hogy már tudom is, hogy hová tenném a karácsonyfát, erre ő mondta, hogy oda a … és megértettük egymást szavak nélkül, mondtam, hogy igen, és könnyes lett a szemünk.  De hát akkor még közelében sem voltunk annak, hogy házat vegyünk, így csak álmodoztunk, az idő meg telt telt telt telt telt…..telt.

1. Eljött a napja annak, hogy megnézzük még egyszer, most már előre lebeszélve az időpontot, komoly szándékkal. Ismételten tetszett, de kiderült két dolog. Az egyik, hogy nincs bevezetve a gáz, a másik, hogy a falazat fele vályog. Nem baj, ők is megvannak gáz nélkül, úgyis villanytűzhelyet akarunk majd venni, minden más meg villannyal, illetve a kazánnal ami nekik van megoldható. Szóval lelkesen fel is hívtuk a bankot, majd a hölgy közölte, hogy hát aranyoskáim, erre a bank egy kanyi fityinget sem fog adni, mert ha még az megoldható is lenne, hogy a fallal ne legyen gond, a gáznélküliség az már igencsak gáz a banknak, mert nem nyilvánítható összkomfortosnak. Hm. Szuper. Magamat is meglepve egy délutánt végig pityeregtem – ebből arra következtetve, hogy tényleg tetszett a ház. A férjem azonban nem hagyta ennyiben, utánajárt és kiderítette, hogy ömm  a bankos hölgy nem egészen tájékozott az ügyben, mivel nincs igaza, adható rá hitel, maximum kicsit kevesebb. Fel is hívta a hölgyet, aki kedvesen igazat adott neki. Hát ennyit a bankról. Nemgond. Jó, de kevés pénzt tudna adni, bár valahogy megoldanánk. De valahogy a pityergős este után, már semmi nem volt ugyan olyan.  Tetszik, de nincs bevezetve a gáz,  ami abból a szempontból kellemetlen, hogy a kazánok mindig a legnagyobb hidegben mennek tönkre, és akkor nincs B terv, hacsak  nem a megfagyás. Illetve nagyobb családot tervezünk, és a villanybojleres esetekben egy nagy családban MINDIG kifürdik a vizet és valakinek mindig hideg vízzel kell fürdeni… megjegyzem szerintem egy kis családban is. És nincs hely kéménynek, márpedig mi szeretnénk cserépkályhát és/vagy kandallót. De szép nagy kert van, elférnénk, nem rossz az elrendezés sem, lenne hely a gyerekeknek, a gáz bevezethető, a kandallóról  le lehet mondani. Csak éppen nem szeretnénk.

2. Egy héttel később  megnéztünk egy másikat is, ahol röpke másfél órát töltöttünk, és úgy léptünk ki a kapun, hogy ez a ház kell nekünk (a karácsonyfa helyét ismételten megbeszéltük, rögtön ahogy ránk zárult a kocsink ajtaja… azt hiszem ez a mi tetszik mércénk :) ). Csak hát van egy kis gond. Drága. Nagyon drága. Nagyon nem annyi amennyit mi tudnánk adni. Drága. Nem is ér annyit egyébként… Nem baj, alkudni lehet. Kicsi a kert, kb. nincs is, nekünk meg kell, mert kell a gyerekeknek hinta, meg konyhakert, meg gyümölcsfák. A szomszédtól meg lehet majd venni egy részt elvileg. Elvileg. És mi van ha nem?  A konyha is kicsi. Igen, kicsi, de egyben van a nappalival, nem olyan nagyon szűkös. De kicsi. Kamra nincs a házban, ki kell menni és le kell menni a pincébe… ez egy nagy konyhánál nem gond, de ez a konyha kicsi. Télen meg hideg van. Nem is annyira tetszik a fenti rész. De a többi igen. Drága. Nagyon drága. De van kandalló és pont ilyen elrendezésűt kerestünk. De drága és iszonyú kicsi a kert. Jah, és messze tesz le a busz, amivel ha mi még meg is barátkozunk, biztos, hogy a gyerekeink utálnák, és nem lehet mindig mindig kocsival közlekedni. Ahh. Tehát ilyen a második ház.

Nagyjából az ezt követő két hétben állandóan az volt, hogy: az 1., nem inkább a 2., nem inkább az 1., inkább egyik sem, inkább a 2., inkább az 1., inkább egyik sem, nem inkább a 2., nem inkább az 1., inkább egyik sem. Napról napra gondoltuk meg magunkat, sőt néha percről percre. Az mondjuk érdekes, hogy egymástól függetlenül, egyszerre mindig ugyan azt gondoltuk (milyen romantikus :) ).

Hogy most mit gondolunk? Most épp keresünk tovább. Van egy határidő, ha addig nem találunk semmit, akkor elgondolkozunk a 2. házon újra. Az 1. ház most már (bár így, hogy ezt készülök leírni kicsit vérzik a szívem még mindig) kiesett, mert a gáz ugyan bevezethető, az anyagi nehézségek valahogy megoldódnának (legalábbis szeretek ebben hinni), ne de kéményt nem lehet építeni bele. Abból pedig nem engedünk. Legalábbis most még biztosan nem. Szóval keresünk tovább.

A hangulatom pedig ezt illetően? Hát az is változó…

Néha így érzem:

giphy

 

Máskor meg igenis merek álmodni, és bátran állok a feladat elé!

giphy (2)

De addig is, amíg nem találunk házat….

 …és azután is :)

Folytatás: itt.

Szólj hozzá!