A minap egy érdekes interjút készítettem valakivel aki fontos nekem. Érdekes beszélgetés volt. Ebből hoztam nektek részleteket, olvassátok szeretettel!
Örülök, hogy végre összejött, hogy beszélgessünk kicsit. Régóta terveztük már…
…igen, de nekem mindig közbejött valami. Munka, barátok, család, ház, gondolatok amelyek nem hagynak nyugodni… De itt vagyunk, végre neked szántam az időmet.
Gondolatok amelyek nem hagynak nyugodni?
Igen. Tudod, azok a fajták, amitől a saját hangod sem hallod. Csak jönnek mint a vonat, végigrobognak az elméden és addig minden másnak le van eresztve a sorompó. Csak ez a vonat egy körpályán halad, és nincs megállója. IC, megálló nélkül. Lerobbanhatna, mint a MÁV vonatai szoktak, jó lenne ha néha lenne egy kis késés.
És milyen gondolatok ezek?
Arról szólnak legtöbbször, hogy milyen célok felé haladok, hogy mi a tervem a jövőben, hogy elég jó vagyok-e…
Hogy elég jó vagy-e? Pont te kételkedsz magadban, aki mindenkit arra biztatsz, hogy higgye el, hogy elég jó!?
Hát tudod… aki nem tudja, az tanítja (mosoly). Igazából továbbra is azt gondolom, hogy mindenkinek bíznia kell önmagában. Én bízok is magamban, ami azt illeti, hogy hiszem, hogy olyan jövő felé haladok, amilyen felé haladni is szeretnék. Bízok a képességeimben amelyekre büszke is vagyok… a rugalmasságom, a nyitottságom… Csak például mostanában amit szeretnék, az nagyobb kihívás mint hittem. Azt szeretném ha rendezett és szép lenne az otthonunk, de az utóbbi időben újra és újra kudarcot vallok. Vagyis így érzem. Jobban kell igyekeznem. Persze, nem igazán “otthonosak” a feltételek, de akkor is.
Miért, hogy álltok a házzal? Erre biztosan sokan kíváncsiak!
Lassan haladunk. Nagyon-nagyon lassan. Mit is mondjak most hirtelen… Talán a napokban lesz előrelépés a fürdőszoba ügyében, mert folyamatban van a vakolás. De ez már Pünkösdkor is úgy volt, hogy készen lesz és azóta sok idő eltelt, és nincs kész. Ha az meglesz, még vár ránk a csempézés a fürdőben… remélem sikerül mielőbb befejezni, mert most abba tudok kapaszkodni, hogyha lesz fürdőnk, akkor jobb lesz, és jobban tudunk majd haladni a többivel, mivel butaság lehet, de nekem az, hogy munka után le tudok zuhanyozni, vagy hogy közben kezet tudok mosni, sokkal jobban motivál, mint az normális lenne :). A többi? nagyjából ugyan úgy mint év elején. Villanyt szereltünk, de még az sincsen teljesen kész. Nagyon sok feladat vár még ránk.
Mikor tudtok haladni vele?
Az a legnagyobb baj, hogy az utóbbi hetekben minden nap elég későn és fáradtan értünk haza. Mindkettőnknek sok munkája volt az elmúlt időszakban, és nem látszik fogyni. Velem szinte soha nem fordul elő, hogy filmbe belealszom, mert nagyon szeretem a filmeket, de most a héten ez is megtörtént. A délutánokon bár tovább van világos, ha haza is érünk már nem sok mindenhez tudunk kezdeni. A hétvégéken pedig mindig akad program, amit a hétköznapok szürke rohanása miatt nem szívesen mondok le, főleg, hogy jó idő van, és ha akkor nem töltődünk fel, akkor mikor? Mindig is alapvető elvem volt, hogy élményeket kell gyűjteni, ha van rá lehetőség. Pedig tudom, az lenne a megoldás, ha mindent lemondanánk, és emiatt is rosszul érzem magam. Szóval leginkább soha nem haladunk. Ez eléggé nehéz így. Például a vakolásra is azért hívtunk inkább kőművest, mert tudtuk, hogy mi magunktól nem tudjuk mikor kezdünk bele. Remélem a következő időszak kicsit szerencsésebben és jobban szervezetten alakul, de ez már csak rajtunk múlik.
Ezért írtál kevesebbet az utóbbi időben a Habfürdőre is?
Nem ez a legboldogabb időszakom most, így hogyan is tudnék másokat inspirálni? De természetesen foglalkozom a bloggal, csak az olvasók felé kevésbé van látszatja. De azt hiszem az, hogy végre kibeszélem magamból a dolgokat veled, sokat segít.
Szerintem butaság, hogy ne tudnád inspirálni az embereket, hiszen nem lehet az ember lánya 0-24-ben boldog, és ezt mások is tudják! Talán nem is várják el tőled!
Nem is akartam soha magamról azt a képet közvetíteni, hogy én aztán boldogságbuborékban élek minden nap, és szerintem akik olvasnak sem gondolják ezt. De nekem fontos, hogy optimistán tudjak tekinteni a jövőre, és most a rövidtávú jövővel ez nehezen megy nekem. Ezért éreztem úgy, hogy nem lennék hiteles. Ugyanakkor pedig ha jobban belegondolok a dolgokba, igazán nincs okom a panaszra. Igaz, a ház az nagyon messzire van az álomotthontól, de a sajátunk, és ezt nagyon szeretem, és bár most sok a munka, őszintén mondom rég éreztem ennyire úgy, hogy rendben vagyok vele. El kell fogadnom, hogy most a házzal kis lépésekben haladunk, és annak kell örülnöm! Egy barátommal beszélgettem nemrég, és olyan szépen megfogalmazta nekem, hogy miért nem érzem boldognak magam! Leegyszerűsítve a szavait (amit itt is köszönök neki) Nem arra kell gondolnom, hogy legyen már végre lefestve a narancssárga fal, hogyha egyszer még nem annak van itt az ideje… azzal kell foglalkoznom, amit éppen teljesítünk, ez pedig az egyenletesedő fürdőszobafal.
Mondtad, hogy gondolkozol, hogy jó célok felé haladsz-e. Ezt mire értetted?
Pontosan erre, a házzal. Hogy jól látom-e a dolgokat. Meg persze a blogra is értettem. Hiszen sokan mondják, hogy ebből akarnak megélni, és ezért én is erre gondoltam sokáig, hogy az milyen jó lenne. De rá kellett jönnöm, hogy amikor olyan írást próbálok meg bepötyögni ami ilyen célokat szolgálhatna valahogy, olyankor nem igazán a saját hangomon írok. Ráébredni, hogy nem fogok ebből pénzt keresni egyszerre volt rémisztő és közben felszabadító. Hiszen az elején sem ezért kezdtem írni! Rémisztő volt, mert az egy kézzel fogható cél, de felszabadító, mert így például nem éreztem az utóbbi időben azt, hogy a bloggal is kudarcot vallanék. Egyszerűen csak nem írtam és kész. Remélhetem, hogy aki szereti a Habfürdőt az nem fogja azért elhagyni, mert szünet van, és bármikor visszatérhetek rendszeresebben írni.
Például egy interjúval?
Például azzal. Főleg, mert egy őszinte beszélgetés sokat segíthet abban, hogy sokkal vidámabban és pozitívabban álljak fel a székemből.
Akkor most úgy fogsz felállni?
Igen, határozottan! :)
Ennek örülök.
Én is, és köszönöm.
8 hozzászólás
<3
:) <3
Wow, hatalmas ötlet volt ezt így megfogalmaznod! És igen, teljesen normális, ha az ember nem él állandó boldogság buborékban. Ebből a helyzetből hozd ki a legjobbat és akkor minden rendben lesz :)
Köszönöm, örülök, hogy tetszett! Igen, én is így gondolom!
Szia!
Kb egy hete akadtam a blogodra, azóta már majdnem végigértem az összes bejegyzésen :)
Mi két éve estünk át a házfelújítós mizérián, és ahogy látom hasonló kihívásokkal találkoztok ti is. Mi is amit tudtunk magunk csináltunk és kb minden nap munka után még éjszakába nyúlóan mókoltunk valamit (a villanyszerelés volt a “kedvencünk”), és sokszor (általában) úgy tűnt sosem lesz vége, és sosem lesz belőle igazi otthon. A fürdőszoba elkészülte hatalmas löket, amikor először ott fürödhettünk az maga az álom volt (ennél már csak az volt jobb, amikor a WC is elkészült), úgyhogy kitartás, megéri küzdeni. Mondjuk nekünk is sokminden hátra van még, főleg a csinosítgatás, ezért sok minden fapadosan van még megcsinálva, de a lényeg az volt, hogy beköltözhessünk. A filmen elalvás fogalma nálam is ekkor jelentkezett először, és onnantól folyamatosan, a beköltözés után még fél évig nyugdíjas üzemmódban toltuk, és versenyt aludtunk el bármin.
Szóval kitartást, egyszer vége lesz, és utána lehet élvezni a munka gyümölcsét ;)
:) Wow! Nagyon köszönöm a biztató szavakat, igyekszem pozitív lenni, és elhinni, hogy ott a fény az alagút végén, csak nem látszik a kanyartól :)
Örülök, hogy tetszik a blogom, hihetetlenül jól esik!
Szuper stílusban íródott, nagyon tetszett!
Köszönöm szépen!!