Modell történetem 2. – Felismerés

Portré_03_logo

A “mesém” legutóbb ott ért véget ebben a bejegyzésben, hogy megtörtént a portfólió fotózás. Azt is említettem, hogy egy neves ügynökség csinálta, amiből bátran következtethettek a következtetni vágyók, hogy náluk történt valami. Nos akik így gondolják tévednek :). Ugyanis ők főként “fashion” modellekkel foglalkoznak.

Fashion modell, aki arra is alkalmas, hogy kifutón sétáljon… tehát mininum 172 cm, de van, hogy legalább 175 cm magasnak kell lenni.  Nekem pedig ehhez még úgy 5 cm hiányzik. Lehet, hogy néha szomorkodom ezen, de utána mindig rájövök: akkor egészen más lennék, és lehet, az életem is más lenne. Márpedig szeretem az életem, tehát szeretem így 5 centivel kevesebbel is.

Ellenben  ez az ügynökség ajánlott egy másikat, akik már “commercial” modellekkel is foglalkoznak, ami annyit tesz, hogy reklámokba, fotózásokra is keresnek náluk modelleket. Elraktároztam a nevüket a fejemben, és ismét úgy tűnhettem egy kis időre mint aki megnyugszik. Azonban mint arról vallomást is tettem, játékfüggő vagyok – bár ezt akkoriban még nem fogalmazhattam meg így… de ez volt a … negyedik, szóval már sejthető :) – így “botlottam bele” egy újabb felhívásba, ahol extrém sminkmodellt kerestek, jelentkeztem hát, és én lettem a szerencsés akit kiválasztottak. Életem leghosszabb sminkelése volt. Ha jól emlékszem legalább négy órán át készült a sminkem. És én élveztem minden pillanatát. És ez volt az a fotózás, ahol felismertem, hogy mennyire élvezem ezt csinálni, és hogy szeretném ezt valahogy más mederbe terelni.

Foto: Vajdy Photo Smink: Kertész Zsófia

Portré 4_logo

 

Portré 6_logo-tile

Egy héttel később, minthogy megkaptam az extrém sminkes képeket … Pontosan emlékszem. Február 18-a volt. Azt mondtam magamban, hogy “Jegyezd meg jól ezt a pillanatot, mert most megváltozik az életed”.  Megkerestem az ajánlott ügynökséget a neten, és jelentkeztem náluk az online felületükön, a képeimet elküldve. Szívdobbanásnyi időm volt…és csörgött a telefonom. “Szia, most kaptuk meg a képeidet, nagyon jók! El tudnál jönni valamikor az irodába is?”

Néhány hétre rá, amikor sikerül úgy rendeznem a munkát és az egyetemet is, vonatra ültem, és dobogó szívvel mentem az ügynökséghez, akikkel akkorra megbeszéltem, hogy tőlük már egyenesen megyek egy castingra is. Ennél esetlenebb és ügyetlenebb belépőt nem hiszem, hogy láttak mint az enyém volt. :) Smink nélkül mentem direkt, de a castingra utána már sminkelni kellett. Én őszintén mondom nektek… annyira nem sminkeltem akkoriban, hogy a szempillaspirál is gondot okozott. Komolyan. Mondta az ügynökség akkori vezetője, hogy nyugodtan húzzam vastagabban azt a spirált… én meg mit csináltam? Sikerült a spirál “pálcikájával” az arcomat is összekennem. Azóta is nagyon nevetek azon a szituáción. Persze akkor extra kínos volt. A 23 éves vidéki lányka, aki még a szempillaspirált se tudja használni. Szerintetek mennyire voltam szánalmas a jól menő modellügynökség szemében? :)

Nah de nem számít… csináltam már nagyobb hülyét is magamból életem során, szóval megráztam magam (letöröltem a pofimról a spirálcsíkot), és mentem tovább a MOM Park magazin fotózásának válogatására …  Nánási Pál stúdiójába. Bizony! :) Még Pityut (a vizslájuk) is láttam magam körül rohangálni. Szóval viccesen szoktam mondani, hogy engem Nánási is fotózott! Igaz, csak egy castig erejéig, amin esélyem sem volt, a kis csipkés felsőmben amit kirángattam a szekrényből aznap reggel. De elég jó bemelegítés volt, az biztos. Arra legalábbis tökéletes volt, hogy megtudjam mégis mi a túró az a casting. Például rájöttem – bár ez nem kell az alapvető ismeretekhez :) – , hogy a modell fiúk mind egyformák. Komolyan, nem degradálóan mondom. De volt ott jó néhány… és sorozatgyártmány volt. Modell fiú legyen a talpán, aki ki tud tűnni a tömegből! Minden elismerésem nekik!

Mikor beléptem a stúdióba éppen ByeAlex Kedvesem című száma szólt, számomra valahogy mérhetetlenül összefonódott a dal modellkedéssel, és attól függetlenül, hogy nem engem választottak akkor, valahogy a siker érzése társul az egész élményhez. Számomra a Kedvesemnek olyan mondanivalója van, mint szerintem senki másnak, és a nagyon szeretem is a dalt (lehet hurrogni :) ).

Persze azóta megtudtam, hogy egy casting a modellnek kb. olyan, mint egy kávéfőzés a titkárnőnek. Szóval nem nagy dolog. Ha valaki komolyan csinálja, akkor gyakorlatilag az a munkája, hogy válogatásról válogatásra jár, és mindig mindenhol “megfőzi a tökéletes kávét és szépen mosolyog”.

Hogy nem modellkedem igazán, annak az oka azthiszem leginkább földrajzi. Régebben sokkal többször elmentem válogatásra, főleg amíg még diákjegyet is tudtam venni, hiszen nem olcsó mulatság. Néha jobban bennem van a vágy, hogy menjek, máskor pedig nyugodt vagyok, és tudom, hogy így kellett alakuljon. A legnagyobb sikeremről már meséltem nektek, és nem is mondom többször, mert olyan leszek, mint az “egyslágeres” sztárok. Hogy az ügynökséggel mit hoz a jövő… majd meglátjuk, lehet, hogy semmit, lehet hogy tartogat még számomra valamit az élet ebben a témában.

Hogy valóban megváltozott-e az életem 2013 február 18-án? Nem tudom, mert nem tudom milyen lett volna ha nem történik aznap semmi. :) De én megváltoztam kicsit. Tettem egy határozott lépést afelé, amit szeretek, és az, hogy ezt a lépést megtettem többet számított mint gondoltam.

Mint mondtam a földrajzi okok sokszor közbeszólnak, de az élet azért megtalál a lehetőséggel és amikor nem, akkor keresem én a lehetőséget.  Hogy mihez volt szerencsém eddig, arról majd legközelebb.

Portré_02_logo-tile

6 hozzászólás ehhez: “Modell történetem 2. – Felismerés

  1. Nem semmi fotók.
    Én anno 2008-ban egy ismerősöm kísértem el castingra. Ajtó kinyílik, következő, pár fotó és pápá. Még tőlem is megkérdezték, hogy én is jöttem e. Nyilván 70 kg os modelleket keresnek, én csak mosolyogtam.
    Én 23 éves vidéki lányként már kint voltam Londonban…bakker hogy repül az idő.

    Várom a folytatást. ;)

  2. Szia! Nekem is hiányzik az a bizonyos 5cm a modellkedéshez, ezért ha tudnád linkelni az ügynökséget, vagy ha csak a nevét adnád meg, azért nagyon hálás lennék. Előre is köszönöm. Ha nem írható nyilvánosonan a cég nevét, akkor esetleg elküldését privátban? zsofbar@freemail.hu tényleg nagyon hálás lennék :)

    • Szia! Persze, nem titok. Az Art Modelsnél vagyok, nekem ők nagyon szimpatikusak és profik is. Ha Pest közeli vagy érdemes lehet akár több ügynökséget is megkeresni. Mindenkeppen olyat keress akiknek látod a referenciáit is, és ha egy mód van rá, akkor (egy-két ezer forit még beleférhet) nem kérnek tőled regisztrációs díjat. Ha már ígérgetnek ezt-azt ha ennyit meg ennyit fizetsz, akkor az már legyen gyanús. Az Angelfaceről hallottam még, de nincs személyes tapasztalatom velük, csak hallottam már, hogy van aki náluk van. Sok sikert! Kérdezz bátran!!

  3. Atyaúristen, ezek a FOTÓÓÓÓK! :)
    Hátborzongatóan szép és inspiráló színkombináció, mesés látvány, majdnem megállt a szívverésem…uhhh! :D
    Ezt én körömre viszem, amint képes leszek rá……
    Blogbejegyzésemben, inspirációs témaként, természetesen forrásmegjelölés mellett az egyik álomszép fotódat szabad felhasználnom?
    Ha nem, akkor csak linkelni fogok ide, hozzád, de boldoggá tennél, ha a mani mellett bemutathatnám a képet is.

    • Ó :) De jó volt most ezt így elolvasni! Köszönöm! Persze, nyugodtan “vidd” a képet, de arra kérlek, hogy mellettem jelöld a fotóst és a sminkest is, hiszen ezeknek a képeknek a művészeti értéke elsősorban az ő erdemük. Köszönöm! Kérek szépen majd linket! ;)

      • :D
        Nagyon-nagyon köszönöm, mindenképp küldök linket az elkészült munkáról :)

Szólj hozzá!