Modell történetem – a kezdetek

REKA V. (1)

V. Réka vagyok. Kicsit játékfüggő. :) :) Hogy ezt pontosan miért mondom… figyelmesen olvasva kiderül (bár korán sem vallom be még minden “bűnöm” :) )

Aki régebb óta követi a Habfürdőt, az már tudhatja: jó párszor ígértem már, hogy elmesélem hogyan csöppentem bele a modellkedés világába.  Hát elérkezett az ideje, hogy be is tartsam az ígéretem. Előre szeretném bocsájtani, hogy csupán amatőr modellként lehet rám tekintetni, és nem is tartom magam profinak. Profi modell az, aki ebből él… hát nekem lehet felkopna az állam :)
Azért különös számomra ez a történet, mert pontosan azt mutatja, hogy életünk egyes eseményei hogyan kapcsolódnak láncba, és egy apróságból, hogyan lesz valami olyasmi, amiről nem is álmodnánk.

Néhány hónappal több mint négy éve történt, hogy elhagyta a számat az a mondat, hogy “csak egyetlen egy fotózást szeretnék, hogy kipróbálhassam”… a szövegkörnyezet majdhogynem lényegtelen, de azért azt hozzá teszem, hogy nem igazán mosolygósan mondtam… kívánság volt ez, amelyet belesóhajtottam a világba. És most látom a barátaim arcát ahogy elmosolyodnak ezen. A mosolyt kiváltó szó az “egyetlen”. Kicsit több lett belőle, de kezdjük az elején.

Az egyik esküvői magazin hirdetett egy játékot – hol máshol mint facebookon – ahol a nyeremény a magazinba való bekerülés volt, esküvői ruhás fotózással. Nagyon szerettem volna. Nagyon. A közeli ismerősök tudják is, hiszen az agyukra mentem a kérésemmel, hogy szavazzanak rám, merthogy ilyen like gyüjtős verseny volt. Sokan meg is tették, ami hihetetlen volt számomra, de nem nyertem.

Nem nyertem, és nagyon csalódott voltam. Viszont mindez már elegendő volt ahhoz, hogy még jobban akarjam! Így szinte megszállottként vadásztam egy újabb lehetőségre, amely végül meg is érkezett. Egy budapesti szalon (Circle ‘n Line ) hirdetett egy játékot. 3 korosztályt szólítottak meg, keresték az Igazi Nőt, egy-egy átalakítást lehetett nyerni. Itt nagy örömömre sorsoláson múlt a dolog, nem kellett zargatni az ismerősöket. Ellenben minő csalódás, a szerencse nem nekem kedvezett. Azonban örömmel követtem az oldalon zajló eseményeket, és egyszer csak felcsillant a szemem! Pályázatot hirdettek, hogy az eseményre werk fotóst keresnek. Meg kellett írni, miért szeretjük a fotókat, miért szeretünk fotózni. Megírtam. Az írásom pedig meghozta a sikert, mehettem az eseményre, és egy kis fotózást én is kaptam a többiekkel együtt. Hihetetlen élmény volt! Leírhatatlanul boldog voltam!

 

2

“Vesztemre” a fodrász lánytól elhangzott egy mondat, miszerint modell is lehetnék akár…Nem tudom mindenkinek ezt mondja-e, vagy komolyan is gondolta, de minden esetre nem nehéz következtetni, hogy ezek után az “egyetlennel” nem elégedtem meg. :) Egy időre azonban “lenyugodtam”. Ha jól emlékszem egy egész évre. :)

Aztán szembe jött velem egy újabb játék, a Marionnaud Parfüméria kereste a címlaplányát. A nyeremény – többek között – egy portfolió fotózás, és az egyik szervező egy neves modellügynökség volt. Jelentkeztem a fent látható képek közül a középsővel (a láncszemek összekapcsolódtak). Szavazni kellett, hogy bejuthassak az első (ha jól emlékszem) 30-ba, de most sokkal kevésbé zaklattam az ismerősöket. :) Akkoriban nagyon benne voltam a kézműves ékszer készítésben, így emiatt sokakat “ismertem” online. Egy nagyszerű közösség az alkotóké (is). Nem hittem, hogy bejuthatok, mivel az ilyen “szavazós” versenyek általában nem túl fair játékok. Megosztottam párszor… írtam róla posztot az ékszerkészítős blogomon (hihi, bizony, ilyen is volt), és később én lepődtem meg a legjobban, hogy bekerültem a legjobb 30-ba. Castingra kellett menni. Nagyon izgultam. Az első körben 30-ból 16-en lettünk. A második körben már személyes interjú is volt. Össze-vissza beszéltem. Egyedüli emlékem, hogy megkértek vegyem le a szemüvegem… levettem, mosolyogtam, hümmögtek :) Aztán beszéltem még néhány butaságot és véget is ért a személyes beszélgetés. Volt egy kis alap sminkben casting fotózás is. Így visszagondolva… a legprofibb ilyen jellegű rendezvény volt, amivel találkoztam. Pedig… öm… na de haladjunk inkább szépen sorban :)

Itt egy kis videó a második válogatásról:

Én az esélytelenek nyugalmával ücsörögtem a többiek között. Nagyon szép lányok voltak ott. Boldog voltam, mert jó barátnőre is tettem szert Liza személyében (aki a videó nyitóképén pont látható, és akitől a legjobban tartottam :) ). Ezért is szeretem az ilyen jellegű eseményeket, mert annyi embert lehet megismerni!

Szóval mikor kimondták a nyertes nevét… nem hittem a fülemnek. Ültem még egy darabig… aztán Liza szólt, hogy az én vagyok :) :) :)

Jöjjön egy újabb videó tanúbizonyságul a címlapfotózásról :)

Egy egészen másik lány nézett vissza rám nem csak a tükörből, de a fotókról is. Ő “Modellpofi” :) a másik énem, aki ekkor kezdte bontogatni a szárnyait. Azóta ha tudnátok hányszor hallottam, hogy “mintha nem is te lennél”… Hát nem is fenyeget a veszélye annak, hogy felismernek az utcán :D :D De nem is bánom… ilyen vagyok.

portfolio_RV (23)

Így lettem “Címlapsztár”. :D A nyereményhez pedig mint említettem tartozott egy portfólió fotózás is. Hogy ezek a képek hová vezettek tovább, azt majd legközelebb mesélem el. Mutatom a nyeremény képeimet addig is. Vagyis csak néhányat, mert így is rám untok a végén ;). Hm… zsenge kisleány voltam még. :) 3 éve.

Foto: @Rab Roland

foto_RV (3)-tile

foto_RV (7)-tile

foto_RV (15)-tile

foto_RV (17)-tile

 

A végére hozok azért egy hétköznapi Rékát is :) Nehogy itt azt higgyétek nekem, hogy Modellpofi vagyok 0-24-ben :D Bár… szerintem nem hiszitek. Nem túl előnyös ez a kép, de most ez volt kéznél :).  Mentségemre legyen szólva, mikor készült, épp bölcsességfog műtétre vártam… az az a rémület a szememben…de hős vagyok, azért próbáltam mosolyogni :)

IMAG6392-01

Folytatás itt.

14 hozzászólás ehhez: “Modell történetem – a kezdetek

  1. Olyan sokféle arcod van. Smink nélkül, szemüvegben mint egy 16 éves ártatlan kislány. Aztán sminkben, meg pózolva, a Modellpofi meg egy dögös nő. Tényleg igazi modell-alkat vagy, minden tekintetben. Nagyon jó képek, jó volt nézegetni. :)

    • Köszönöm szépen! Nos ami azt illeti mióta vörös a hajam nem kértek tőlem személyit :)

  2. Nem felejtem el, amikor bementünk a drogériába, hogy “Hello-szia! Ne haragudj, ha kikerül az a kép a kirakatból, had kérjük már el, mert a mellettem álló lány van rajta….” :D Kár, hogy nem lett meg végül. :(

  3. Ohhh, csodálatos volt olvasni.
    Külön tetszik, hogy nem csak a sikerről, hanem az oda vezető útról is írsz.

  4. Gyönyörű vászon az arcod, bármit ki lehet hozni belőle…ezt most a szó nemes értelmében értem, és szívből gratulálok, csodás fotók. A kaméleon jut rólad eszembe, “aki” tökéletesen idomul az adott helyzethez, környezethez.

  5. Nem lehet megunni, mert tényleg rengeteg arcod van! És mind szép! A legjobban ezek közül a fekete-fehér fotók tetszenek nekem. Jó volt olvasni is!

  6. Nagyon-nagyon jó volt olvasni, tuti a folytatást is elolvasom! Ez egy igazán érdekes világ számomra, kívülállónak :) Nagyon szép vagy Modellpofi! :D Innen az tetszik a legjobban amikor a szilvakék felsőben fotóztak, de tényleg hihetetlen, hogy mennyi arcod meg tudod mutatni. Azt szeretem benned a legjobban, hogy olyan vagy mint a “szomszéd lány”, kedves, már-már “átlagos” a szó legjobb értelmében! Valaki olyan, akivel az ember szívesen barátkozna. A fotózásokon pedig hihetetlen átalakuláson mész át és ezernyi arcod villantod meg, a dögöstől a romantikusig, és még sorolhatnám! Szuper! :)

Szólj hozzá!