Bár soha nem csinálunk nagy hűhót a Valentin/Bálint napból, azért nem mehettem el szó nélkül az előtt, hogy pont keddre esik. :) Mivel azonban a Házasság hete is most van, ezért kicsit összekapcsolva a kettőt (na nem mintha ne lenne köze amúgy is a kettőnek egymáshoz) végiggondoltam mi az a kilenc legfontosabb dolog, ami miatt szerintem jól működő és boldog házasságban élünk a férjemmel. Nem állítom, hogy ez egy aranyrecept, nem állítom, hogy bármelyik nélkül lehetetlen a boldog házasság, vagy hogy csak ez a kilenc kell. De ha végiggondolom a Házasságunk három és fél, a kapcsolatunk lassacskán tíz évét, akkor ezek azok a dolgok, amik sokban hozzájárultak és hozzájárulnak ahhoz, hogy még a nehezebb időszakokban is biztosnak érezzem magunkat Együtt.
De, hogy a Valentin nap “cukiságát” is belecsempésszem, ezért képként néhány DIY ötleteket gyűjtöttem, amikhez többnyire elég egy csepp idő a mai napból, és aranyos kedvesség lehet a barátaink vagy a párunk számára. Megtaláljátok őket a Keddi Kilenc pinterest tábláján is, onnan pedig könnyű eljutni az esetleges leíráshoz.
Ez az első, és az egyik legfontosabb alappillérünk. Az őszinteség minden téren, már a kezdetektől. Ha nem mondhattam volna el neki bármit bármikor már az első évben sem biztos, hogy együtt maradunk. Nincsenek egymás előtt titkaink.
Persze a mindig mindennek a megbeszélése néha kissé hangosabbra sikerül. Viszont soha egyikünk sem gyűjtögeti a sérelmeit, nem morgolódunk magunkban, és nem vagyunk haragtartók. Képesek vagyunk az egyik pillanatban hangosan veszekedni egymással, hogy a következőben önmagunkon nevessünk együtt.
Igyekszünk belátni, hogyha valami nem úgy alakult ahogy terveztük, nem feltétlenül egyikünkön múlt, s ha mégis, tudjuk, nem így tervezte ő sem. A hibás keresés helyett igyekszünk a probléma megoldását megtalálni, és kiküszöbölni az önmarcangolást, vagy a másik hibáztatását.
Amilyen egyszerűen hangzik, olyan nehéz észrevenni a mindennapi rutinok mögött rejlő munkát. Természetes, hogyha otthon vagyunk, begyújt a kazánba, hiszen különben fáznánk… de hálás vagyok neki, mert pontosan tudom milyen macera begyújtani. Ugyan így fordítva, a mosogatással…
Lehet, hogy természet kérdése, de egyikünk sem egy féltékeny típus ami nagyban megkönnyíti az életünket. Bízunk egymásban és a kapcsolatunk biztos talajában. Véleményem szerint enélkül lehetetlen a jó házasság
vagyis az évek alatt már inkább közös barátok lettek, de ez nem kell szerintem törvényszerű legyen, ez a barátok érdeme :) . Semmi esetre sem tudnánk boldogan és békében élni egymással, ha nem fogadnánk el egymás barátait, hiszen többnyire “ők voltak előbb”, hozzánk tartoznak. Nem állítom, hogy szeretni kell őket, de elfogadni szerintem mindenképpen fontos.
Sokat bohóckodunk és viccelődünk egymással – bár a mindennapi szürkeségben sokszor elfelejtjük, erre jobban oda kell figyelnünk -, amely együtt-nevetős pillanatok megédesítik a legszürkébb napot is. Szeretünk játszani, és nem nézünk furán a másikra, ha nekifut mikor meglát egy befagyott pocsolyát.
Nehéz szavakba önteni ezt, és talán pont annyira nehéz, mint amikor megkérdezték, hogy mi változott az esküvő után. Mert látszólag talán semmi, de a lelkemnek és a szívemnek van egy pontja, ahol érzem AZT, ami változott. Isten áldását, segítségét és jelenlétét is abban a pontban érzem, és megnyugvással tölt el, hogy tudunk együtt fordulni hozzá segítségért a nehezebb napokon, és hálával egymásért minden nap.
8 hozzászólás
Teljesen egyetértek!
:) Ebben nem is volt kétségem, hiszen ha mindenről nem is, a házasságról egészen biztosan hasonlóan gondolkozunk :)
Nagyon jól megfogalmaztad! Így van! ;)
Köszönöm Ági! Nagyon jól esik Tőled a biztató szó!
<3
<3 :)
Bólogat, bólogat, bólogat… :)
Szívből örül, örül, örül :) :) <3