Milliónyi Milyenség

2015. 12. 18. 13 hozzászólás

 

Azt hiszem az egyik legbonyolultabb dolog a világon meghatározni azt, hogy valaki MILYEN.

Egyetlen emberről sem tudunk tökéletes képet festeni a szavaink által, még akkor sem, ha 1000 szóban szeretnénk jellemezni valakit. Persze ettől függetlenül megtesszük. “Olyan hülye vagy” “Gyönyörű vagy” “Szomorú vagy” “Mekkora egy bunkó” “Milyen türelmes ember” … és ezek mind-mind lehetnek igazak az adott pillanatban, az adott emberre, de hogy nem lehet teljes körű leírás, abban azt hiszem egyetértünk.

Voltam szeptemberben egy fotózáson a JOY magazinnak. Játék volt, jelentkeztem és kiválasztottak. A játék felhívása úgy szólt, hogy “Keressük azokat a vállalkozó kedvű hölgyeket, akik megmutatják, hogy milyen két ellentétes női karakter lakozik bennük”.  Én azt hiszem bennem  – de egyébként szerintem szinte mindenkiben… legalábbis remélem, mert ha nem akkor minden bizonnyal őrült vagyok :) –  nem két ellentétes női karakter lakozik, hanem legalább öt akik állandóan vitatkoznak, és néha még saját magukat sem hallják :) De gondoltam egye fene, jelentkezem, megnézek két vitatkozó felet. :)

A fotózás két különböző napon volt, Lakatos Márk szalonjában. Nem szeretnék hazudni, bár feltehetően csak és kizárólag hálásnak kellene lennem a nyereményért, és az is vagyok, de őszinte is…. volt egy kis fejetlenség, egy kis csúszás, volt amivel nem értettem egyet, és véleményem szerint jobban is meg lehetett volna szervezni az egészet. Hogy ez minek volt köszönhető, azt nem fogom megtudni, és nem is tartozik rám, én türelmesen vártam :). (Csak tanulság: ha négy lányt szeretnétek lefotózni két-két szettben, akkor ahelyett, hogy mind a négy lányt odahívjátok két különböző napon, inkább két-két lánnyal dolgozzatok 1-1 nap… egyszerűbb, gyorsabb, pörgősebb, mert akkor amíg az egyik lány készül, a másikat lehet fotózni és fordítva, és nem az van, hogy amíg egy lány készen van, addig másik háromnak még a haja készül,és még sminkelni  is kell, mikor már az első lány visszajött a fotózásból, és a végén van aki teljes harci díszben feszít órákat).

És még egy apróság, amin talán butaság meglepődnöm. Két oldalnyi cikk született rólam, de a szövegébe egy csöppnyi beleszólásom sem volt, nemhogy esetleg megkérdeztek volna bármiről a nevemen, az életkoromon és a szakmámon kívül… így lettem én a komoly 27 éves közgazdászlány, akit ki kell billenteni a komolysából…. ettől még most is nagyon nagyon nagyon nevethetnékem van, szóval jót mulattam a dolgon, ezért nem is bánom. Végülis a komoly közgazdászlány is egy arcom, ezt nem tagadhatom…kmmdehogynem.

Összességében  jó élmény volt, a fotós és a fodrász is igazán profi volt, és kedves próbált lenni mindenki, többnyire sikerrel…  :) A hajam pedig eme alkalomnak köszönhetően lett vörös, amit mindig is ki akartam próbálni, tehát mindenképpen megérte! Főleg  mivel egyik alkalommal a legjobb barátnőmnél aludtam, így csaptunk egy kis barátnős hétvégét, voltunk a 360° Bárban, és nagyon jót beszélgettünk… az évem 5  legjobb hétvégéje között van az a hétvége, az biztos :)

Nekem a Romantikus és a Grunge stílus jutott, de képeket főleg a romantikus énemről kaptam, és nekem nagyon tetszenek, mutatom is, mert van aki a szöveget el sem olvassa. :)

joy1

joy2

joy3

Stlylist: Lakatos Márk, Stylistasszisztens: Tuza Zsuzsanna, Fotós: Garai Edit, Fodrász: Mayer Krisztián, Smink: Janka Bernadett
Felső: ZARA, Csipkesort: Style Republic

A másik szettből csak egyetlen képet kaptam meg, ettől szerintem van ami jobban sikerülhetett, de nem baj. Mindig is szívesen bújtam volna a vagány lányok bőrébe, mert az öt vitatkozómból az egyikhez elég közel áll :) … a tükörből nagyon nagy túlzással :D Jenny Humphrey nézett vissza rám, aki egyébként az egyik kedvenc karakterem volt a Gossip Girlből… Sajnos ez a képen nem annyira látszik, de a fejmeben   tényég a lázadó Jenny voltam :D :D :D  Mit gondoltok? (A jobb oldali ő, csak szólók, nehogy a naaaagy hasonlóság valakit megtévesszen :D :D )

 

page

A fotózásban az egyik legjobb dolog, hogy pillanatot örökít meg. Hogy az egy rendezvény fotózása, ahol sok spontán kép születik, vagy egy beállított fotó, ahol a modell komolyan vagy mosolyogva néz rád, nem olyan fontos… mert nem számít, hogy mi váltja ki azt, hogy megmutatja a kamerának az egyik arcát… megszületik a kép, és megragadható az emberi lény milliónyi Milyenségéből egy kis szeletke az örökkévalóságnak…

Hiszem, hogy minden emberben rengeteg személyiség lakozik, és a környezet változása hozza ki belőle a különböző egyéniségeit. Ettől csodálatos az ember…. hogy változásra képes. Csak ezt sokszor nem fogadjuk el, és nem értjük, hogy ha valaki eddig “ilyen” volt, akkor most miért “olyan”.  Holott ő ilyen is, meg olyan is…. ha majd egyszer nem akarjuk mindenáron beletuszkolni a másik, sőt akár a saját személyiségünket egy skatulyába ami meghatároz, talán kicsit könnyebb lesz az életünk…

13 hozzászólás

  • csvirag 2015. 12. 18. at 12:40

    Annyira jó, amikor valaki leírja az őszinte véleményét is egy adott élményről, ebben az esetben erről a játékról, mert manapság annyi promotált poszt van, hogy az ember lánya nem is tudja mit hihet el. :) Gyönyörűek a képek és ahogy már egyszer írtam, a vörös haj telitalálat neked! <3

    • Reka 2015. 12. 21. at 10:32

      :) Köszönöm. :)
      Igen, tetszik nekem is… csak ne nőne ilyen hamar :D

  • Hanna 2015. 12. 18. at 12:52

    Szuper irás, szerettem ;)
    Köszönöm az élményt

    • Reka 2015. 12. 21. at 10:32

      Én köszönöm Hanna! Olyan kedves tőled, és olyan jól esnek a szavaid!!!

  • bandita 2015. 12. 18. at 12:59

    Szuper fotók születtek, érdekes, hogy a vagány stílusjegyeket felvillantó copfos közelebb áll hozzám, de a romantikus hangulatú öltözékben, sminkben, stílusban, ha szembejönnél velem az utcán, azonnal felismernélek! A másik szerkóban, körítéssel, kevésbé.
    Tanulságos ezzel szembesülni és egy csomó kérdőjelet vet fel bennem, önmagammal kapcsolatban is.
    Vajon mennyire ismerem magam?
    Mennyire kiforrott a stílusom?
    Vajon úgy öltözöm, amilyen valójában vagyok?
    Harmóniában élek magammal?

    Annyira bírom benned, hogy írsz egy ilyen bejegyzést és én mindjárt a világot mozgató nagy kérdésekről tudok tőle filozofálni! :)

    • Reka 2015. 12. 21. at 10:35

      Ó ennek Őszintén örülök! Nagyon jó kérédések ám ezek!
      Egyébként igen, a vagányabb stílusban feltehetően magamat sem ismerném fel. :)
      De elárulok egy titkot… ha mondjuk csak úgy egy hétköznap találkoznánk az utcán, szinte biztosan nem ismernél fel, mert soha nem vagyok ilyen szépen kisminkelve, és teljesen átváltoztatja az arcomat a smink :) :)

      • bandita 2015. 12. 24. at 10:41

        Bízom benne, hogy lesz alkalmam rácáfolni erre a feltételezésedre! :D Minden ember arcában (bocs, ez sután néz ki) van egy egyedi vonás, amit talán nem is a szemünk, sokkal inkább a szívünk ismer fel. Lehet, hogy nem azonnal, de tutira felismernélek.

  • Niki 2015. 12. 18. at 13:27

    Nagyon szuper bejegyzés lett! Tetszik a témája! :)

    • Reka 2015. 12. 21. at 10:35

      Köszönöm! :)

  • Réka 2015. 12. 18. at 14:52

    Nem vagy egyedül, én is több személyiség egyvelege vagyok :-) meg szerintem mindenki…most éppen elég anyásan érzem magam ( ultrahangon voltunk <3), de reggel rendes feleség voltam, mert időben elkészítettem az ebédet, így még az indulás előtt jóllakott a férj :-) pár perc múlva shopping királynő leszek, és így van ez jól… :-) nagyon jók lettek a képek , mindegyiken csak úgy ragyogsz.

    • Reka 2015. 12. 21. at 10:38

      Ó ez a kis szösszenet olyan jó volt! Anya, feleség, shoping királynő :D :) :)
      Köszönöm szépen :) A Highliter az oka :D :D :’D (Az egyik sminkes egész idő alatt azt ismételgette, hogy mennyire jól áll nekem a “fény” :) Végül le kellett szedni belőle, mert annyit tett föl, hogy csillogtam a képen. )

  • Biborka 2015. 12. 21. at 09:08

    Csak stilisztikai hozzászólás, habár nem vagyok dizájner, csak sok Pinterestet nézek :) Szerintem azok a szettek, amelyeket te állítasz össze, sokkal sikerültebbek. A romantikus ruhái gyònyörűek, de kissé túl sok a fehér csipkés-habos anyag. Ahhoz a mesebeli lenge blúzhoz jobban el tudnék képzelni egy fekete bőr rövidnadrágot, attól sokkal vagänyabb, maibb lett volna az összeállítás. Vagy egy elegáns irodai nadrágot magassarkúval, ha már komoly közgazdásznak tituláltak. A csipkenadräggal dettó.
    A grunge szett szóra sem érdemes. Hogy miért lenne egy egyszerű (nem is kifejezetten szép) pulóver grunge csak azért mert sötét rúzst és sapkát adnak hozzá, nem tudom. Egy stilist lényege, hogy az egyszerű ruhát, amit bárki megvehet, átalakítsa egy outfitté, amihez érzék és tudás kell. Hogy egyetlen kiegészítő nélkül grunge legyen, ahhoz nagyon jó pulcsi kellett volna legyen, de még úgyis jól fogott volna valami bőrhatás, nadrágot és cipőt is megmutatni, táskáról és ékszerekről nem is beszélve. De a bejegyzés klassz, teljesen egyetértek veled, sokszor az ember még maga sem tudja, milyen, amíg élesben nincs arra a felére/negyedére szükség.

    • Reka 2015. 12. 21. at 10:41

      Ó… Köszönöm. Bár én ehhez nem annyira értek, hogy ilyesmit meg tudjak ítélni.
      A nadrág amúgy egy bőrnaci volt, csak nincs róla kép, és egy klassz bakát is kaptam a lábamra… úgy egész más hatása volt… de ettől még totál lehet, hogy igazad van… komolyan meg kell már csináljuk azt a vendégposztot!!!! Tervek 2016-hoz határozott vonalakkal felírva! ;)

    Leave a Reply

    Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

    ×