Nem ugyanolyan Karácsony

2020. 12. 04. 1 Comment

Egyvalamit tudok egészen biztosan az idei karácsonnyal kapcsolatban ebben az egyébként bizonytalan helyzetben, és az az, hogy nem akarom hagyni, hogy a vírus bármilyen (vélt vagy valós) következménye tönkretegye! De mit tudok tenni ezért?! Ez foglalkoztat egy ideje… és ami foglalkoztat, azzal kapcsolatban mindig jobban járok, ha végül leírom… ráadásul azt hiszem ez kivétel nélkül mindannyiunkat érinti. Van akit jobban, van akit kevésbé.

Szerintem nincs akinek ne fordult volna meg a fejében az, hogy az idei Karácsony nem lesz ugyanolyan, mint az eddigiek. Van akiket mélyen érint, hiszen esetleg szeretteiktől távol, netán valami oknál fogva egyedül kell töltenie az ünnepet. Van akit kevésbé mélyen, de akkor is ott a levegőben, hogy ki tudja hogyan is alakul.

Ahogy egyre többet agyaltam ezen, egyre inkább arra jutottam, hogy ugyan sok-sok tényező van amire nincs hatásom, alapvetően amire viszont van, az az egész ünnephez való hozzáállásom. Ha szomorúan és félve tekintek elé, sokkal nagyobb az esélye annak, hogy végül tényleg szomorú is lesz az ünnep. Főleg mert a Karácsonnyal kapcsolatban amúgy is hajlamosak vagyunk elvárásokat támasztani, hiszen nem véletlen, hogy évek óta minden harmadik Karácsonyi cikk arról szól, hogy hogyan lehet stresszmentes az ünnep, és hogy nem a tökéletesség a legfontosabb. Mégis sokan hajszolják, hajszolták a tökéletességet, elfelejtve azt, hogy megéljék az ünnepet. És ha eddig ez nehézséget okozott, akkor most aztán tényleg fel van adva a lecke!

Idén azonban ha valami még fontosabb, mint eddig bármikor, akkor  az az, hogy megkeressük, hogy számunkra mitől igazán ünnep az ünnep, s ha szeretteinktől esetleg távol, de érzésekben akkor is egymáshoz és a békéhez közel lehessünk.

Félre ne értsetek, eszem ágában sincsen elbagatelizálni az ügyet, hiszen biztos vagyok benne, hogy aki eddig minden évben hazalátogatott a családhoz  ilyenkor, vagy akihez mindig mentek a szerettei és idén végül egyedül lesz Szenteste, annak a magányán kevés dolog segíthet.  Sőt egy percig sem szeretném azt sugallni, hogy nem érvényes érzés szomorkodni a karácsonyfa alatt azért, ami minket most körülvesz. Sőt, az egészen biztos, hogy rossz taktika, hogyha  megpróbáljuk elhitetni magunkkal, hogy ez így normális. Mert nem az! (Arról a helyzetről pedig nem is beszélve, ha idén esetleg valaki már nem lehet velünk… de most ha megengeditek nem erre a szomorú helyzetre reflektálnék, hiszen a gyász egészen más jellegű posztot kívánna tőlem…)

Gyakorlatilag olyan az idei Karácsony, mintha elvesztenénk valamit, ami igazán fontos számunkra. Az ünnep esetleges “elvesztésének” érzésével megküzdeni pedig nem egyszerű. Mégis hiszem, ha már most az Adventi időszakban gondoskodunk önmagunkról és kicsit áthangoljuk a lelkünket, akkor az segíthet.

Vannak dolgok, amiket nem szabad szerintem elfelejteni, és vannak amiket ebben a helyzetben is meg tudunk tenni, mégha kicsit másképpen is.

A megosztás örömét természetesen nem pótolhatja semmi, de most még van időnk kitalálni, hogy hogyan is oszthatnánk meg az ünnepet azokkal, akik távol vannak. Csak néhány ötlet:

  • Küldj (akár kézzel készült) képeslapot.
  • Vegyél fel videóra vagy hanganyagként egy karácsonyi mesét, éneket vagy verset, és küldd el valakinek, akiről tudod, hogy igazán értékelné.
  • Közös online sütés – főzés, mézeskalács díszítés.
  • Séta és beszélgetés akár egymástól távol is.

Micsoda hatalmas dolog, hogy ezeket megtehetjük! S ezek is csak egy kis előre tervezést igényelnek. Ha apróság is, akkor is öröm!

Gondolatok amik nekem segítettek:

Nem végleges! Az, hogy valami most nem történik meg, vagy nem az elképzeléseink szerint történik, nem jelenti azt, hogy már sosem fog úgy történni! Viszont ami most van, az sosem lesz már pont így, ezért figyelj a jelen pillanatra. Állj meg, és keresd meg a jelen különlegességét, mert bármilyen nehéz is, van neki!

Nem vagyunk egyedül benne! Mint sok más nehézség esetében, most is hajlamosak vagyunk azt érezni, hogy magunkra maradtunk a problémával. De ha valamikor, most aztán hatványozottan igaz, hogy ez nem így van, hiszen rajtunk kívül milliónyi embert érint, s bár ettől nem lesz kevésbé rossz, de bárkivel is próbáljuk meg megbeszéni amit érzünk, szinte biztos, hogy valamilyen formában kapcsolódni tud hozzánk. Ráadásul az, hogy tudjuk nem csak minket érint mindez, talán több türelemre és megértésre is inthet minket egymás iránt. Lehet, szabad sőt kell is beszélni róla!

A Karácsony elsősorban nem a külsőségekről szól, hanem legfőképpen érzelmekről, amit senki és semmi nem tud elvenni tőlünk! Az egymás iránt érzett szeretet, a hála, a hit akkor is velünk van, ha nem tudjuk materializálni.

Mindig van miért hálásnak lenni, s mindig vannak apróságok, aminek egy nehéz napon is lehet örülni. Elcsépelt? Lehetséges. Igaz? Biztosan!!! Szerintem elsősorban a hála érzésének nem az alázat a lényege – mert azért a kettő valahol nagyon is összefügg, de lehet, hogy tévedek – hanem az, hogy a gondolatainkat azokra a dolgokra tudjuk irányítani, amik megadatnak, s ezzel megerősíthetjük önmagunkat.

Számomra keresztényként méginkább fontos az, hogy az ünnepben a hálára koncentráljak, hiszen Jézus születése a legnagyobb Áldás amit kaphattunk. Az, hogy feltétel nélkül szeretve vagyunk, hogy Vele minden lehetséges, hogy a jóság és a szeretet mindig velünk van, és mindez hitet és erőt ad, hogy mindig érdemes menni előre, s nem csüggedve, hanem hálával és reménnyel telve!

Ne utasítsuk el az apró karácsonyi dolgokat csak azért, mert nem élhetjük meg őket ugyanúgy. A mézeskalács, a karácsonyi zene, a gyertyaláng, a fenyő, a finom ételek, a dekoráció, forralt bor és a forrócsoki,  a karácsonyi kuckózás és pihenés, egy séta… mind-mind olyan apróságok, amelyeket csak önmagunkért vagy a szűkebb családért is érdemes megtenni!

Ne azt nézd, hogy mi mindent nem tehetsz meg, hanem azt, hogy mennyi mindent megtehetsz még most is!

Az idei karácsony lehet, hogy főként a szavakkal adott szeretetről, és az apró dolgokban meglátott örömről fog szólni. S ez talán tényleg tanít minket, hogy ne az elképzelt tökéletességet hajszoljuk az ünnepben. Azon dolgok helyére, amik most rettenetesen hiányozni fognak, lehet hogy kapunk valami olyasmit, ami felbecsülhetetlen ezekben a napokban, amire majd derűs szívvel fogunk visszaemlékezni később. S majd annál jobban értékelhetjük a sok jót, amit eddig kaptunk, s bízzunk abban, hogy a jövőben is megélhetjük. Kétségtelen, hogy nagy szükség van a kreativitásunkra, a hitünkre, de nem lehetetlen! Szóval ha aggódsz, ha félsz… küldök neked sok-sok szeretet és hitet, hitet önmagadban, és abban, hogy semmi nem hiába való, s hogy a jó Isten vigyáz ránk!

Szívből kívánom Neked, hogy ezt az Adventi időszakot megélhesd tényleges várakozásként, felkészülésként sok-sok apró s néhány nagyobb örömmel is!

Talán nem lesz ugyanaz a Karácsony, mint eddig… de ettől még lehet különleges! 

1 Comment

  • Moisza Zsuzsánna 2020. 12. 06. at 09:49

    Minden szava csodálatos! A lelkemig hatolt.❤️ Békés Ünnepeket!

  • Leave a Reply

    Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

    ×