Bizonyára sokan hallottatok – vagy inkább láttatok :) – már a Roomsról. Ha máshonnan nem, lehet, hogy tőlem, mert mindig ígértem, hogy mesélek majd róla… :)
Írisz és Zoli a “Fénylabor – szeretet képek” csodálatos párosa engem még 2012-ben nyűgözött le először. A képi világ amit olyan nagy szeretettel alkotnak meg, minden alkalommal ámulatba ejt azóta is. 2012-ben még álmodni sem mertem soha arról, hogy megismerhetem őket. Pedig egy évvel később ez történt. A pillanatra amikor kiderült, hogy találkozni fogok velük, sőt! együtt fotózunk, még most is egészen tisztán emlékszem! De az egy másik történet…
Egy másik történet, aminek köszönhetően azonban tavaly július közepén, egy szomorú időszakában az életemnek, amikor nemrég búcsúztam el egy számomra fontos embertől, kaptam Írisztől egy a kis üzenetet. Áldás és egy csöppnyi gyógyírként érkezett az életembe ez az üzenet. Arra kértek, legyek én a Rooms egyik arca, ami hatalmas megtiszteltetés volt számomra!
Majdhogynem az elsők között láthattam a tereket, amelyekről már olyan sokan mondták és írták, hogy csodálatos, tündéri, varázslatos, fantasztikus, hihetetlen… olyan későn jutottam el idáig, hogy leírjam én milyennek láttam, hogy már el is fogytak a szavak. :)
A bejáratnál kis tábla fogadja az odatérőt. Ha belépünk egy lépcső vár, ami elvarázsolt…holott még semmit nem láttam igazából… a többi?! Hát tényleg csodálatos, tündéri, varázslatos, fantasztikus, hihetetlen…
Három tér van összesen, amelyek mind-mind gyönyörűen és ízlésesen vannak berendezve. Ez a berendezés pedig időszakonként megújul, ezzel is tovább bővítve a Rooms számtalan és felsorolhatatlan erényét. Éppen most tavaszodott ki az egész “stúdió” – azért az idézőjel, mert ez valami sokkal több – így a facebook oldalukon megjelenő képeknek köszönhetően egyre másra csak szívom magamba a fotókon keresztül áramló derűt! :)
A Csarnok amelynek gyönyörű tere rengeteg lehetőséget rejt magában, a remekbe szabott ablakain beáramló természetes fény pedig még jobban rásegít arra, hogy gyönyörű képek készülhessenek. A Paris szoba, amely meghitt és barátságos kis terével a bájosságot és az eleganciát képviseli. És a kedvencem a Le Bain, amely számomra a finom nőiességet jeleníti meg egy térben.
Tehát ide érkeztem meg egy augusztusi reggelen, amikor is bár tudtam, hogy milyen gyönyörűségre számíthatok – hiszen ismertem jól Írisz és Zoli stílusát – nem készülhettem fel arra, ami Tündérországban várt engem! A rengeteg apró részlet megfigyeléséhez nem lett volna elegendő egyetlen egész a nap sem! A kis könyvön rejtőző apró medál, a tálban megbújó gyöngysor, a ládában ücsörgő maci… mind mind olyan apróságok, amelyeknek megtervezéséhez gondos figyelem, és felmérhetetlen szeretet kell! És minden alkalommal mikor megújul a Rooms, ez az odafigyelés újra rengeteg energiát igényel, ami aztán materializálódik valami leírhatatlan szépségben.
Tündérország várt rám, hogy egy kicsit én magam is Tündérré váljak Rimár Linda sminkes, és Somogyi Gergely kezei között. És ha mindez a csoda még nem lett volna elegendő, még az is megadatott nekem, hogy Dolly szoknyában pöröghessek. Őszintén boldog vagyok, és hálás, hogy részem lehetett ebben!
Nagyon hálás vagyok Írisznek és Zolinak, amiért bíztak bennem, hogy olyan modelljük leszek aki méltó a Roomshoz! És hálás vagyok Istennek, amiért úgy egyengeti az utamat, hogy a legnehezebb időszakokban is részese lehetek a csodáknak!
No de helyettem most már meséljen rengeteg kép, amit fogadjatok sok-sok szeretettel! Lassan pörgessétek, mert minden részlet gyönyörű!!
14 hozzászólás
Gyönyörű képek lettek! :)
Köszönöm szépen!
Úúúúristen, Réka! Csodálatos fotók egytől egyig <3
<3
Gyönyörű!! <3
Köszönöm, bár nem igazán az én érdemem :)
Tényleg nagyon szépek ezek a képek, már több alkalommal is megcsodáltam :)
<3 :)
Csodálatos ;)
:) Íriszék nagyon nagyon ügyesek!
Őszintén ? Hihetetlenül csöpögősnek, giccsesnek tartom a témát. Viszont a képek minőségileg szépek, az utómunka is láthatatlan szinte. Ismétlem a hiba bennem van – nem bírom a kommersz esztétikai sznobizmust.
Tény és való, hogy egy adott ízlésvilágot képvisel, amit vagy szeret a néző vagy nem :)
Jajj, nagyon giccses:-( És picit megfáradt dolog már ez a shabby chic nekem. De ez ízlés kérdése, ízlésről pedig nem lehet vitatkozni, ugye?
Hát ilyen ez, van aki szereti és van aki nem :) :)