Valahogy szépen lassan belopózott hozzánk a karácsonyi Kisangyal, és csöpögteti a karácsonyi hangulat illóolaját. Van egy vágyam… azt szeretném, ha az idei Advent nem röppenne el, hanem minden pillanatát megélve tudnék készülődni az Ünnepre, hogy aztán azt lélekben, nyugalomban élhessem meg.
Na de a karácsonyi elvárásaimról talán majd máskor, mert most vasárnap itt az Advent, ami a kedvenc időszakom az évben. Természetesen idén is készítek/készítettem adventi koszorúkat, és poszt is érkezik róla csütörtökön
(ha nem bírsz addig várni, akkor itt a tavalyi :)). Valamint “rendes” adventi kalendáriumot is szeretnék csinálni, – amit december elsején szeretnék majd elkezdeni bontogatni Istvánnal – de most összeírtam még néhány dolgot magamnak, amit szintén szeretnék teljesíteni.
Továbbá teljesítésüket (és még néhány más dolgot is) szeretném megosztani veletek, az #enadventem hashteggel Instagrammon – csak mert így, hogy megígértem, nagyobb lesz a késztetés, hogy megkeressem a rászánható időt. Mutassuk meg egymásnak, hogy mivel varázsoljuk széppé az Adventünket. Kíváncsian várom a posztjaitokat az #enadventem alatt!!
Az illusztráló képeket most is mint mindig, megtaláljátok a Keddi Kilenc pinterest tábláján is.
Nagyon szeretnénk idén több szerettünknek is Karácsonyi képeslapot küldeni a férjemmel, mert manapság már azt hiszem igazi ajándék egy-egy ilyen kis figyelmesség. Arról nem is beszélve, hogy olyan jó érzés gondosan kiválogatni a lapokat, izgalmas dolog nyomozni a címek után, és elővenni a legszebb gyöngybetűinket, miközben gőzölög a forró tea és szól a karácsonyi zene.
Néhány legszebb téli pillanata az életemnek a korizáshoz kapcsolódik. Rengeteget voltam az itthoni pályán tinikoromban, amit sokkal jobban szerettem amíg nem újították fel. A pálya melletti teázás a hidegben igazi nagy pillanat, kevés finomabb tea van, mint az volt :). Tavaly a legjobb barátnőmmel koriztunk a városligetben is, az is fantasztikus élmény volt, de talán a legek-lege, az Kolozsváron, a csónakázó tó befagyásakor történt. Olyan volt mint egy mesében. Hullt a hó, suhant a kori, szólt a zene, világítottak a karácsonyi fények… Valahogy ezek közé szeretnék gyűjteni egy emléket idén is.
Tavaly előtt kapott el minket a forrócsoki láz, akkor rengeteg receptet próbálgattunk végig. Emlékeim szerint a legegyszerűbb a következő volt, 2 bögrényihez: egy bögre tejet és egy bögre főzőtejszínt felmelegítünk, és ízlés szerint (2-4 sor) étcsokit (mi a Szerecsent szeretjük) beletördelünk, majd folyamatos kavargatás mellett összeforraljuk, és bármilyen ízesítéssel feldobjuk. Ennek csak a fantáziád szabhat határt: fahéj, rum aroma, chili, gyömbér, narancs…
Elő szeretném keresni a Kedvenc karácsonyi könyvem, és végigolvasni. Mármint tényleg ez a címe, nem tudom van-e köztetek akinek megvolt. Voltak benne “kevésbészeretem” mesék is, mert túlságosan leleplezőnek találtam őket, így mindig át kellett költenem ezeket a történeteket, amikor az öcsémnek olvastam fel belőle. Összességében azonban nagyon szerettem. Talán az egyik kedvencem a Bandi pónija című történet volt. :)
Egy igazi adventi mulatságnak gondolom, hogy néhány barátot, barátnőt összecsődítek és együtt sütjük meg és díszítjük fel az idei mézes adagot. Közben egy kis tere-fere, forralt bor, karácsonyi zene… jujj, alig várom! Már csak meg kell találnom a tökéletes dekorációs cukrokat, és reménykednem, hogy idén végre sikerül olyan igazi vékonyan író cukormázat készítenem!
Minden évben elhatározzuk, hogy idén végre adunk cipős dobozban ajándékokat valamelyik szervezetnek, hogy eljuttassák gyerekekhez akik megérdemlik. Eddig csak néhányszor tartottuk be a magunknak tett ígéretet, és sokszor kicsúsztunk a határidőből. Idén itt is megfogadom, és nem hagyom annyiban.
Bár lassan egy éve itt lakunk, azon felül, hogy látásból ismerünk néhány szomszédot, nem sokat szocializálódtunk. Az egyik mellettünk lakó pár viszont nagyon szimpatikus, úgyhogy szeretnénk meglepni őket valami aprósággal. Terveim szerint, csak hogy stílszerűek legyünk, almás pitét fogunk nekik átvinni az adventi időszakban. Izgulok, hogy hogyan fogadják majd!
Bár ez a pont sajnos kicsit az időjárás lutrija, azért reménykedni lehet. Bevallom őszintén, általában mire leesik az első igazi nagy hó, már nincs kedvem belefeküdni. Annyira vágyom a karácsonyi havazásra, hogy azt el sem tudom nektek mondani. Szóval legyen akármikor is az első nagy hó, ezen a télen hó-angyalozok!
Anyu tervez blogján találkoztam ezzel az ötlettel, és semmi esetre sem szeretném elmulasztani azt, hogy elkészítsem a saját teázós-lelkizős naptáramat. A lényege annyi, hogy minden nap egy bögre tea mellett egy-egy bibliai történetet elolvasva készítjük fel a lelkünket a Karácsony Igazi lényegére. Mindenképpen olvassátok el a teljes ötletet, ITT.
2 hozzászólás
Cipősdoboz-ajándékot idén készülök először feladni, és nagyon izgulok, hogyan fogadja majd az a kisgyerek, akinek szánom. A fb-on találtam a kezdeményezést, daganatos betegségben szenvedő kicsikről van szó.
A 9-.es ötlet nekem is nagyon tetszik, bár én valószínűleg nem bibliai történetet fogok átbeszélni a párommal, hanem a kapcsolatunk egy-egy fontos, kedves emlékét, mert őt a Biblia nem érdekli.
Mindig olyan jó dolog összekeszíteni az ilyen dobozokat!
Az emlékes ötlet pedig nagyon kedves dolog, ráadásul közel hoz egymashoz, tetszik!! ❤