Az életünkben mindig vannak olyan emberek, akikkel találkozunk és tudjuk, hogy mi igazán jó barátok lennénk, csak az élethelyzetünk, a találkozások lehetőségének hiánya, meg amúgy is a csillagok állása
nem úgy alakul végül. Mindketten kedves érzésekkel gondolunk a másikra, s a barátságtól csak a közös élmények hiánya választ el. Számomra ilyen lány volt Soós Dóri, akivel évfolyamtársak voltunk gimnáziumban, s angol órákon is együtt koptattuk a padot. Bármikor el tudtunk beszélgetni, és mindig tudtam, ha osztálytársak lennénk, akkor nagyon közeli barátság is kialakulhatott volna közöttünk. Gimi után is örömmel követtem az életútját, s hálát adtam a közösségi médiának, hogy így azért mégsem vesztettük egymást szem elől.
Tavaly év végén jött Dóritól egy üzenet, elindítja márkáját, lenne-e kedvem modellként a részese lenni! Nagyon nagy örömmel mondtam igent, és hihetetlenül vártam a találkozást és a februári fotózást. A közös hangot hamar megtaláltuk, könnyen dolgoztunk együtt, s mintha nem is 10 éve lett volna, hogy utoljára láttuk egymást. A hasonló lelkek valahogy végül mindig megtalálják egymást.
Kapva-kaptam az alkalmon, hogy egy kicsit jobban belepillanthassak egy márka indulásába, így megkértem Dórit, legyen az interjúalanyom, s nagy örömömre igent mondott!
Kollekciójában a gyerek és a felnőtt darabokat a tervezői gondolatmenet kapcsolja össze, egymást kiegészítik, erősítik. A márka kínálata első sorban nőknek és anyukáknak szól. Az egyes darabok a hétköznapi eleganciát képviselik, melyek külön-külön és az általuk javasolt szettben is elérhetőek. A szülő-gyermek szettek is összeállíthatók a vevői igény szerint.
Honnan indultál, mi a háttered ami elindított ezen az úton?
Szerencsére mindig arra felé haladtam az eddigi életem során, amit szeretek. Ehhez természetesen kellett a támogató háttér, ami kezdetben a szülői család volt, most pedig a saját kis családom. A párom!
Hagyták, és hagyják, hogy az legyek, aki szeretnék. Ez azért nem volt mindig zökkenőmentes, nem találtam minden esetben megértésre, de így van ez, ha az ember “művészkedni” szeretne.
Kezdhettem volna a tanulmányok sorolásával is, de a lényeg inkább az, hogy mit és hogyan éltem meg. Jó iskolákba jártam, nagyszerű és inspiráló tanárok vettek körül… vagy lehet én találtam meg azokat az embereket, akikkel azonosulni tudtam, és akiktől sokat tanulhattam. Ez mind hozzáállás kérdése.
Próbálok a jóra visszaemlékezni és most már jobban észreveszem a felém mutatott törekvéseket.
Az első lépés a rajz tagozat volt általános iskolában, gimnáziumban, majd a Nyíregyházi Főiskola Környezettervező alapképzése, végül a MOME mesterszakán végeztem Divat-és Textiltervező Művész mester szakon, illetve Design-és Vizuálisművészet Tanár mester szakon.
Nagy szerencse, hogy életem első munkája ennek a két végzettségnek az együttese.
Tehát valahogy mindig tudtad, hogy a Művészvilágba tartozol… A divat iránt mikor kezdtél el érdeklődni?
Igen, tudtam. Mondjuk a matek sose ment, de nem is nagyon akartam más lenni.
Az egyetemen textil szakos voltam, természetesen voltak átfedések a tervezési projektekben, ami miatt a divat felé is nyithattunk, de akkor még ez nem forrt ki bennem. Mielőtt a kisfiam született, szaktanárként tanítottam azt, amit tanultam – Divat-és stílustervező gyakorlati és elméleti szakmai órákat tartottam, és egy debreceni OKJ-s iskolában is tanítottam divattervezést. Emiatt kezdtem egyre inkább a divat irányába mozdulni, majd az itthon töltött idő alatt éreztem meg igazán, hogy kell valami több!
Ekkor született meg a WEALL ötlete?
A saját márka alapítás ötlete az egyetem alatt is megvolt, de hogy konkrétan „mit is szeretnék magammal kezdeni”, ha lehet így fogalmazni, csak körülbelül két éve fogalmazódott meg bennem. Most kisfiammal vagyok itthon Gyesen. Amikor megszületett már megvolt az alap koncepciója a vállalkozásnak, de akkor még nem sok időm volt belefeledkezni. Ahogy nőtt Gergő, egyre könnyebb volt magamba nézni, és elgondolkodni azon mi hogyan legyen, hogyan is kezdjek neki.
Először azon gondolkodtam, hogy mi az, amivel sokáig tudok foglalkozni, úgy hogy nem unom meg. Olyan terület, amit a magaménak érzek és elég kreatív számomra. Amit vinnék tovább akkor is, ha nehéz. Végül a WEALL-ban találtam meg mindezt.
Honnan jött a márka neve? Könnyen ment a névadás?
A márkanév a célcsoport, a piac feltérképezése után született meg. Úgy vettem észre, hogy nagy az igény a páros szettekre. A piacon azonban főleg olyan megoldásokkal találkoztam, ahol ugyan olyan a felnőtt és a gyerek ruhadarab, csak a méret különbözik. Nekem ez nem tetszett, és tervezői szempontból sem éreztem benne a kihívást.
Anyukaként a családi szettek tervezését és márkába foglalását éreztem testhezállónak. Ehhez kellett egy jó név, ami a WEALL – MI MIND, MINDANNYIAN lett. A szlogent is ehhez kapcsoltuk: Designed Clothes For Your Family.
Sokat gondolkodtam rajta egyébként, mert szinte minden ezen múlik: a márka jellegét szervesen meghatározza a neve.
Fontos volt a márkanévben rejlő grafikai lehetőségek felmérése is, a hozzá kapcsolható szlogen megléte. Több lehetőség közül a került ki győztesen a WEALL, majd megindult az arculattervezés, amiben nagy segítségemre volt Petrovics Zsuzsanna tervezőgrafikus. Zsuzsit gimi óta ismerem, együtt mentünk Nyíregyházára és a MOME-ra is. Nagyon tehetségesnek tartom.
Mi jelenti egy új márka esetében szerinted a legnagyobb nehézséget? Milyen nehézségekkel találkoztál te eddig?
Az első nehézség az volt, hogy megtaláljam én, vagyis, hogy a márka miben hoz valami újat, valami mást a piacra. Miután a termékkör jellegét meghatároztam, a célcsoport következett. A márkaindítás előtt rengeteg kutatómunkára volt szükség. Piackutatás, statisztikák… ezek a számomra száraz dolgok okoztak nehézséget.
De ez nagyon az eleje. Most is nehéz, mert nagyon sok a jó és sikeres magyar márka, nehéz a verseny. A felzárkózáshoz pedig vagy idő kell, vagy sok anyagi befektetés. Nekem időm van.
Nehézségnek érzem az anyagiakon túl azt is, hogy teljesen egyedül vágtam bele. Nem egy csapattal, más kreatív emberekkel. Így sokszor hiányzott a tervezések, szervezések során a visszacsatolás, amire mindenkinek szüksége van. Pláne ha új dologba veti bele magát. Meg van ennek is a szépsége, mert a sikereket jó érzés így bezsebelni, hogy tudom, nagyon sok munkám van benne és, hogy a döntések amiket meghoztam jó irányba vitték a márkát.
A márkaépítés kreatív részét viszont imádtam! A tervek megvalósításától, a bemutatásig vezető minden egyes momentumot! Sok jó emberrel találkoztam a munkafolyamat közben, akik nélkül nem indulhatott volna el év elején a márka. Már kezd kialakulni egy kis csapat, akikre számíthatok, ha támad valamilyen ötletem és akikkel kölcsönösen segítjük egymást! Tervezünk és szervezünk…. Ez úton is szeretném Nekik megköszönni!
Mi inspirált az első kollekció elkészítésekor? Mi alapján választottál színeket, anyagokat, formákat?
A tervezéskor figyelembe vettem a tavasz-nyári trendeket, színeket, sziluetteket.
Emellett nagy hatással vannak rám Ricardo Bofill épületei. A kollekció tervezésekor sok inspirációt merítettem a La Muralla Roja projektjéből.
A kollekció darabjait monokróm, azaz egyszínű felületekre bontottam. A geometrikus mezők egymáshoz illesztésével kísérleteztem, mint amikor két ruhadarabot együtt viselünk. Ezeken belül pedig a függőleges irányokat hangsúlyoztam a szabásvonalakkal, hajtásokkal. A hajtások a darabok viselése során, mozgás közben fellazulnak, kinyílnak, a viselő alakjához formálódnak. Így az alapvetően geometrikus irányvonal organikussá válik, ahogy elnyeri funkcióját.
Az anyagválasztást is meghatározta ez a fajta gondolatmenet. Kerestem lágy esésű és jól tartó alapanyagokat is.
Mik a terveid a jövőre nézve?
Mindenképpen szeretnék azon az úton maradni, amit már a munka elején kijelöltem magamnak. A márka létrehozásakor eldöntöttem, hogy szezonális kapszula kollekciókat fogok kihozni, azonban tudatosan limitált darabszámban, ami ténylegesen maximum 3 darabot jelent méretenként. A fast fashion-től elhatárolom magam.
Természetesen szeretnék szélesebb körben is megjelenni a kollekciókkal. Elsősorban design boltokban, mivel ez fontos a márkakommunikáció szempontjából, illetve a webshopos értékesítés mellett nagyon jól működik, ha valahol megnézhetik és fel is próbálhatják a választott darabokat.
Az összeöltözés divatja szeretném, ha egyfajta igényes kommunikációvá válna a külvilág felé. Összeöltözünk gyermekünkkel, hogy megmutassuk összetartozásunkat, szeretetünket, azt, hogy együtt vagyunk. És persze mindemellett cuki is.
Köszönöm szépen Dórinak, hogy időt szánt rám! Nagyon drukkolok Neki, mert ahogy a Facebook oldalán írták róla: “nem csak tervezőként van ott nagyon Dóri, hanem emberileg is!”
Ha nektek is tetszik a munkássága, tudjátok őt követni Facebookon és Instagrammon is, illetve ruháit megtalálhatjátok a One Fashion Debrecen design üzletében, illetve a márka saját Weboldalán is!
Közreműködők:
Stúdió fotók:
// Stúdió: Lexa Photography
// Smink: Makeup With Love by Eva Kelemen
// Haj: Rozmán Dzsenifer
//Modell: Vásárhelyi Réka
Steet fotók:
// Modellek: Zákány Vivien és Novák Anna
3 hozzászólás
Jajj. Meg ne sértődjetek, de kisgyerekes anyaként azt kell mondjam, ezek a ruhák nagyon csúnyák. Meg minth mind gagyi műszálas volna, mint a hetvenes években.
Kedves Zsuzsa! Biztosíthatlak, hogy nagyon finom tapintású anyaga van a ruháknak, tudom, mert viseltem őket. Az pedig, hogy kinek tetszik és kinek nem, igazán ízlés kérdése. A lényeg, hogy mindenki megtalálja a számára megfelelő viseletet.
Kedves Zsuzsa! Az ízlés eléggé személyes dolog, nem vagyunk egyformák. Én is kisgyerekes anya vagyok, nekem a mesefigurás, gyerekmintás, csillivilli ruhák nem tetszenek. De ez így van jól. Az alapanyagok nagy része valóban poliészter, illetve kevert szálas pamut és viszkóz. Ezeket a textíliákat azonban már „okosan” gyártják, nem olyanok, mint a 70-es években! Technikailag a szálak belseje üreges és mikropórusok gondoskodnak róla, hogy komfortosan érezzük magunkat. E mellet sok jó tulajdonsággal bírnak, például kevésbé gyűrődnek, nem bolyhosodnak ki és könnyen tisztíthatók!