Kancslistám története

2018. 08. 08. No Comments

 

Nem, nem elírás. A “baka” része hiányzik belőle, így ez valóban csak egy kancs lista.

Na de kezdem az elején. Tavaly a 29. születésnapomat követően írtam egy kilenc tételből álló listát, amiket szeretnék megtenni még 30 éves korom előtt. Itt el is olvashatjátok.  Történt aztán, hogy telt-múlt az idő, és bár ugyan nem feledkeztem meg a listáról, valahogyan mégsem szántam rá elég figyelmet. Nagyjából egy hónappal  a születésnapom előtt pedig ez a barátaim számára is világos lett.

Mivel fantasztikus barátaim vannak – de tényleg! – akik egyszerre támogatnak, és szeretnek velem kedvesen csipkelődni, ezért ez már őket sem hagyta nyugodni… nah de, hogy ez miben is befolyásolta a kancslistámat, az mindjárt kiderül. Meg az is, hogy miért kancs.

Nézzük szépen sorban a tételeket.

Varrás – megtanulok varrni

Azt hiszem egész évben talán ha kétszer vetemedtem arra, hogy varrjak. Az egyik egy gomb volt, a másik pedig egy ruhám ujja, ami azóta édesanyámnál vár a plasztikai műtétére. Szegény ruha azóta is pszichológushoz jár, hogy az általam okozott traumát kiheverje. Nos ha őt kérdezitek, miden bizonnyal azt fogja mondani, hogy nem tanultam meg varrni… De! én egészen másképpen látom. khm… nem. A ruhának tökéletesen igaza van. De legalább próbálkoztam, és amíg készen nem lett még én is hittem benne, hogy menni fog. Hinni, még mindig hiszek benne…

Kéktúra – teljesítem a kéktúra egy szakaszát

Itt jönnek képbe a barátok. Vagyis nem csak itt, de itt mindenképpen. Ketten, Timi és Peti amúgy is mentek volna kirándulni, és az én kedvemért (részben) akkor már Kéktúra útvonalat választottak, és nem volt kifogás, vittek magukkal. Kata pedig feltehetően egészen az én kedvemért jött el, szóval innen is üzenem, hogy nagyon jól esik, hogy ennyire szerettek… bár nem mindig hiszem, hogy megérdemlem, de most ez nem egy érzelgős poszt. Szóval, igen. Megvolt a kéktúra komoly 5 km-e. Már csak 1160 van hátra. Írnám, hogy 40 éves korom előtt… de nem. Most már kétszer meggondolom, hogy mit írok. Minden esetre megvettük a kéktúra füzetet, így bár abban még nincsen dokumentálva a megtett út, azért mi elindultunk.

529 km futás

Sajnos a futópad továbbra sem lett a barátom, így végül csak 120 kilométer lett belőle, mert októbertől márciusig egyetlen kilométert sem futottam, az időjárásra kenve a dolgot… nyilván nem annak a hibája. Viszont mivel január óta rendszeresen járok M.A.X. Tréningre, ahol szintén elég komoly pörgés van, azért mégsem veszem teljes mértékben teljesítetlennek ez a pontot sem, mert a rendszerességre igenis nagyon büszke vagyok. A kép a M.A.X. táborban készült, amit nagyon szerettem… egyébként itt írtam pár sort arról, hogy mi is az a M.A.X tréning.

Véradás

Az úgy volt, hogy … Barátnőm közölte, hogy egyik szerda délutánra ne csináljak semmi programot, megyünk valahová.Így aztán a szülinapom előtti hét keddjén megkérdeztem, hogy mégis mit kell vigyek magammal, így végül elárulta, hogy véradásra fogok menni. Egész szerdán figyeltem arra, hogy rendesen egyek igyak, és el is jutottam szépen a vérdadásra, felvették az adataimat… és bementem az orvosi vizsgálatra. Ahol aztán jöttek a mindenféle nagyon bonyolult kérdések. Mennyit ittam? Hány kiló vagyok? Mit ettem? …  A szívem majd kiugrott a helyéről már addigra, annyira izgultam az egésztől… Mit ettem?  Hát mit mondjak? Enchiladast sütöttem aznapra, de most mire kíváncsi? Hogy babot meg kukoricát? … lényegtelen volt,  mert a maximum pulzusszám 100, amivel vért lehet adni, nekem meg nagyjából csoda, hogy a helyén maradt… Jöjjek vissza egy hét múlva. A 30. szülinapom utáni napon. Valamiért ez akkor olyan rosszul esett nekem, hogy csak arra koncentráltam, hogy kimenjek az épületből mielőtt elsírom magam. Így aztán kirobogtam az orvostól, szegény férjemnek és barátnőmnek csak annyit nyögtem oda, már-már félig sírva, hogy mehetünk haza… Holtra váltak szegények, hogy mi bajom lehet, és ezt a frászt amit akkor rájuk hoztam, azóta is nagyon sajnálom. A biztonsági őr persze már láthatott pár ilyet, mert nagyon kedvesen mondta, hogy “majd legközelebb”. Még nem mentem vissza. Meglátjuk. De a szándék az nagyon is komoly volt :) Szóval ez már majdnem egy bakancs.

A képen éppen töltöm ki a nyilatkozatot, a kis csokimmal és vizemmel, amit viszont így is megtarthattam. Legalább.

Bivakolás

Egy másik vicces történet. Egyik barátnőmnek a születésnapját a bükkben ünnepeltük egy kis erdei háznál. Az Ő baráti köre elég sokat túrázik és sokszor barlangokban vagy függőágyban alszanak… Ekkor pedig itt volt a lehetőség, hogy én is megtegyem. Mármint a szabad ég alatt történő alvást, függőágyban. Fentebb is említett Timi barátnőm is velem volt ezen a bulin, így rávettük egymást, hogy próbáljuk meg. Nagyjából egy órája aludhattam kisebb megszakításokkal amikor egy kutya, eszméletlenül vadul elkezdett ugatni. Hirtelen felriadtam, és a legvadabb rémképek is átfutottak az agyamon. Onnantól, hogy vadászkutya az, és a vadász nem látja a függőágyat, és le fog lőni, egészen odáig, hogy a medvét ugatja a kutya, azzal harcol, és utána majd jön a medve, hogy megegyen. Végül csak sikerült megnyugodnom, és el is aludtam volna, ha nem kezd el megint ugatni a kutya. Így aztán kikászálódtam a függőágyból, odacsoszogtam Timihez, aki hozzám hasonlóan rémképeket kergetett, így nagyszerű egyetértésben állapodtunk meg abban, hogy bemegyünk a házba. Nem sokkal utánunk bejött egy lány, és én jóhiszeműen kérdeztem, hogy “te is a kutya miatt jöttél be?”. De mint kiderült, nem… neki a hálózsákja ment szét… és különben is, milyen kutya? Milyeeen? Hát ami olyan vadul ugatott… Jah, azok az őzikék voltak.  Khm… igen. Őzikék. Te Tudtad, hogy azok ugatnak?

Szelektálás

Bár sok felhalmozott lomunk van még, azért ruha ügyben legalább már sikerül ez a pont. Persze ez sem úgy ahogyan terveztem. Kiválogattam a ruháimat, és szépen össze is csomagoltuk, hogy elvigyük a jobb állapotúakat a máltai szeretetszolgálathoz. Kikészítettem a bejárathoz, hogy másnap visszük. Azonban este még megálmodtam, hogy egy pulcsit csak kiveszek belőle, így reggel azzal kezdtem. Volna. Csakhogy a zsák nem volt sehol. Kérdezem Istvánt, hogy kivitte az autóhoz? Ő pedig kerek szemekkel nézett rám, hogy mégis mire gondolok, ő ma csak a szemetet vitte ki… Kell tovább mesélnem a történetet? Egész nap le voltunk sújtva, hogy kidobtuk a mit a máltainak szántunk, és egészen jó állapotú ruhák voltak. Azzal vigasztaltuk magunkat, hogy bizonyára így is elkerül igen szegény emberekhez. Bízom benne, hogy így volt.

Fotófal

Sajnos ahhoz a falhoz ahová ezt terveztem hozzá sem nyúltunk, így fotófalam csak online létezik, és Instagramnak hívják. Ellenben az étkezőnk nagyon szép lett az elmúlt évben, így annak a lila fala egész sok fotón szerepelt is… szóval mégiscsak lett egy fotó-fal.

Végigfőzni egy szakácskönyvet

Megállapítást nyert, hogy ez egy hülye pont volt a listámon. Mert minden szakácskönyvben vannak olyan alapanyagokból készült ételek, amiket vagy lehetetlen beszerezni, vagy semmi kedvem őket megenni. Ellenben jó sokat főzőcskéztem az elmúlt évben, így bár “kancsin”, de ezt a pontot is kipipálom.

A Nagy Kaland

Van egy befőttes üvegem benne 500 Ft-al, ami nagyjából fél éve pontosan ezzel a céllal került bele. Jó lesz? #lehetkevéslesz

Nem vagyok olyan ember, aki rendszerhez ragaszkodik. Sokszor a terveim is csak azért vannak, hogy felrugjam őket. Szeretném ha nem így lenne, jó volna ha mindig kitehetném az elégedett pipát, de legalább van mire törekedni. Lehetnék csalódott is, mert szinte semmit nem sikerült úgy igazán teljesíteni. De nem vagyok az. Boldog vagyok, mert rengeteg kalandban volt részem az elmúlt évben, és mert csak és kizárólag saját magamnak kellett (volna) itt megfelelnem. Ha rosszul érezném magam amiatt, hogy ez csak egy ilyen “kancs” lett, nem tudnék nevetni azon a sok mókás történeten ami végül lett belőle. Szóval lehet, hogy mégiscsak írok majd egy új listát, mert még ha nem is teljesülnek, a történetemhez valamit mindenképpen hozzá adnak. Végiül is …

Bizonyos célok teljesítése sokszor csak nézőpont kérdése, nem igaz?

No Comments

Leave a Reply

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Rólam

Nő. Feleség. Kislány. Nővér. Húg. Barátnő. Kolléga. Kézműves. Modell. Fotós. Blogger. Én.  Én vagyok, és: Őszintén?! Szeretek én lenni... néha nem, de talán ez nem baj, ilyen vagyok, talán ilyen vagy Te is... Olvass tovább

INSTAHAB

Legnépszerűbb Bejegyzések

Címkék

×