Mindannyiunk életében vannak kihívások, nehézségek, mélyebb időszakok, az azonban, hogy hogyan éljük meg ezeket, nagyban megkülönböztet minket. Sokszor pedig azért hisszük, hogy valakinek könnyebb az élete, és nincsenek problémái – ezzel is erősítve a saját életünkben jelen lévő bánaton és stesszen – mert ő egészen másképpen kezeli mint mi. Én személy szerint eléggé ingadozó egyéniség vagyok. Van, hogy egy rám váró kihívással heteket küzdök, máskor pedig még csak észere sem veszem, hogy az egy kihívás, holott a kettő között alig-alig van különbség. Végiggondoltam, hogy melyek azok a tettek, amik nekem segítenek, segítettek egy-egy nehéz időszakban, és most ezt hoztam el Nektek. Tanácsok, nem csak Nektek, hanem magamnak is :).
Az illusztrációt tekintve Jiwoon Pak munkáit sorakoztattam fel, amit ITT találtok. Úgy tűnik tetszik nekem ez a stílus, mert a legutóbbi Keddi Kilencnek is hasonló stílusú képeket választottam.
Talán az egyik legnagyobb kihívás, és közben ez is a legelső feladat: elfogadni a ránk váró eseményeket. Senkinek nincs tökéletes élete, mert a saját mércénkhez mérve, mindannyiunknak megvannak a magunk kihívásai, nehézségei. Persze hatványozottan nehéz, ha azt látjuk, hogy másnak mennyivel jobb, könnyebb mint nekünk, de soha nem szabad szem elől téveszteni, hogy más életébe soha nem is láthatunk bele annyira mint a sajátunkba. Ebből pedig az is következik, hogy a saját kihívásainkat nekünk kell elfogadnunk, mert más nem tudja. Nekünk pedig könnyebb megbirkózni valami olyasmivel amit legalább megpróbálunk elfogadni.
Attól, hogy valamire nem gondolunk, a gyomorszorító érzés még nem fog elmúlni, mert a tudatalattiból nem söprögethetünk. Így ha már rá “kell” gondolni, gondolkodj azon, hogy melyek azok a lépések amelyeket a megoldás érdekében megtehetsz, melyek azok, amelyek ha valami rosszul sül el, segíteni tudnak, és érdemes azokat a szempontokat is figyelembe venni, amelyek a kihívással együtt érkeztek, de jó hatással vannak az életünkre. Nem véletlenül mondjuk annyit: “Minden rosszban van valami jó”. Írj listát erről a kis hármas csoportról, és máris tisztább lesz a kép.
Nagyon-nagyon fontos, ha nem a legfontosabb, hogy minden félelmed és minden körülmény ellenére el kell hinned, hogy képes vagy sikeresen megoldani a feladatokat, sikeresen túljutni a rád váró nehézségeken. Ha folyamatosan csak a félelmeidet mantrázod magadnak, az nem fog segíteni, ellenben ha elhiszed, hogy menni fog, akkor a közérzeted már akkor is jobb lesz, ha csak alig-alig tudod meggyőzni magad, de legalább nagyon igyekszel pozitív maradni. Bíznod kell saját magadban!
Nekem személy szerint sokat segít az Istenbe vetett hitem, és kicsit viccesen fogalmazva: eddig elég jó taktikának bizonyult kérni és hinni a segítségében. Vannak olyan körülmények amelyekre abszolút nincs ráhatásunk, így a tehetetlenség érzése csak méginkább nehézzé teszi a lelkünket. Kérni, bízni és hinni! Nagyon fontos trió! Ha megfogalmazod a kérésedet, már magadnak is megfogalmaztál egy célt, ami lényeges lépés. Bízni kell Istenben, és hinni abban, hogy minden a legjobban alakul!
Igyekezz időben lefeküdni, ha teheted. Pontosan tudom, hogy nem könnyű dolog, elaludni pedig főleg nem az, ha nagy kihívás vár ránk, vagy valami nyomja a lelkünket! Ha pont olyan “bagoly” vagy mint én, akkor azt tanácsolom, hogy keress a polcodon egy jó könyvet, és ha már az alvás nem megy, legalább kapcsolódj ki egy kicsit. Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a telefon görgetése is kikapcsolódás, de ha lehet ezt inkább kerüld az elalvás előtti időben, mert megterhelő mind a szemednek, mind az agyadnak, az pedig nem pihenés!
Ha a mindennapjaid része a sport, akkor te is tudod, hogy mennyire jót tesz a lelkednek is. Ha nem az, akkor ideje nem csak elhinned ezt másoknak, hanem ki is próbálnod. Nem kell feltétlenül komoly dolgora gondolni. Már az is sportnak számít, ha egy gyorsabb tempót felvéve fél órát sétálsz. Sokszor úgy érezzük, hogy nincs időnk és energiánk még sportolni is, de ha mégis rászánunk egy kis időt, sokszorosan megtérül. Amikor a lelkünk amúgy is leterheltebb még inkább szüksége van a feltöltődésre, a sportnál jobb pedig… hát talán csak a sex ;)
Sokszor hajlamosak vagyunk arra, hogy inkább nem beszélünk a problémáinkról, mert úgy gondoljuk, hogy másokat nem érdekel, nem értene meg, nem tudnának segíteni, nem akarjuk, hogy sajnáljanak, vagy hogy azt higgyék gyengék vagyunk… tudnék még ezer buta kifogást felsorolni, amit ilyenkor hajlamosak vagyunk bebeszélni magunknak. Hidd el bátran, hogy nem vagy egyedül, és merj legalább egyvalakinek megnyílni, mert olyan aspektusból tud rávilágítani az életedre amire te nem is gondolnál, ráadásul ha “meghallgatod magadat” ahogy másnak mesélsz, te is világosabban láthatsz rá a dolgokra. Egyszó mint száz: Ne zárkózz be!!!
Ismerős az a pillanat amikor egy kimerítő, rémes napon kicsúszik a kezedből a pohár és ripityára törik? Vagy hazafelé elkezd szakadni az eső és nincs nálad esernyő… Ilyenkor mondjuk azt, hogy kész, “ma minden rémes, ez nem az én napom”. Pedig ha egy könnyű napon vagy túl, akkor is elázhatsz vagy eltörhetsz bármit. A különbség csak az, hogy hogyan éled meg. Ha úgy éled meg ezekt az apró és bosszantó történéseket, hogy “és még ez is”, sajnos nem segít, csak mégjobban elkeseredünk. Inkább keresd meg azokat, amikre azt tudod mondani, hogy “de ez milyen jó, hogy így van”.
Van amikor annak körülményei, hogy az ügyünk – legyen az bármi – előremozduljon, abszolút nem rajtunk múlik. Amikor csak várunk, bízunk, hiszünk és remélünk. Ilyenkor kell tudatosan valami másfelé irányítani a gondolatainkat. Minden bizonnyal nem ez az egy megoldásra váró probléma áll szemben velünk, csak ez sokkal nagyobb mint a többi. Keresni kell valami olyasmit, ami szintén ránk vár, amit már halogatunk egy ideje, és ráhatással lehetünk. A sikerélmény pedig, hogy megoldottunk egy nehézséhet, hogy tettünk előre egy lépést, jó hatással lesz az életünkre, és a lelki állapotunkra is.
4 hozzászólás
Én sétával és futással próbálom magam feltöltődni. Az én bajom az, hogy ha szomorú vagyok, sokszor magamba zárkózom, pedig társaságban, megértő barátokkal sokkal könnyebb elfeledni a problémákat. :) Egy jó beszélgetés után mindig szebb a világ. :) Emellett az egészségesebb ételek is segítenek, pedig hajlamosak vagyunk csokival vigasztalódni.. Fel a fejjel, itt a nyár! :)
Enikő
http://youaremycupoftea.blog.hu/
Igen, mind-mind nagyon jók amiket leírtál :) Nekem fent van a fejem! :)
Köszönöm Réka! <3
<3 Több mint szívesen!