Most, hogy a hangzatos címmel elértem, hogy idekattintsatok, elárulhatom, hogy az ég világon semmi újat nem fogtok tőlem megtudni. :) Mindent tudtok már amit le fogok írni, de ezeknek…
Mások gondolatai amelyek rólunk szólnak, olyan jelentősek és súlyosak, hogy többet érnek annál, amit mi szeretnénk. Főleg mások azon gondolatai, amelyek a mi életünkre vonatkoznak! Mások gondolatai miatt érdemesebb valamit…
Nap mint nap hajlamosak vagyunk bántani, ostorozni magunkat és még csak észre sem vesszük ezt! Ha valaki ránk szól, hogy „ne bántsd már magad” nem hiszünk neki, és ritka csoda…
Ha valamit nagyon szeretnék, akkor azt elég nehezen hagyom annyiban. Tényleg nagyon nehezen. Sokszor igen kimerítő tulajdonságom ez… és az egy dolog, hogy engem kimerít, de gondoljatok bele, hogy például…
Nyolc percnyi sétára lakom a munkahelyemtől (most még). Általában ebben a nyolc percben – amikor nem telefonálok – a gondolataim a blog körül forognak. Mit kellene írni, mikor kellene, milyen…
Tudtátok, hogy egy bejegyzést elkezdeni a legnehezebb? Már a negyedik, vagy ötödik borzasztó mondatot töröltem vissza, mert mind unalmasan hangzott. Talán mert amiről írni akarok az is unalmas. Unalmas…
Valami van a fejemben, ott ahol a gondolatok helye lenne, csak éppen olyan nagyon zavaros. Egy zavaros, érzelmekkel átszőtt, átláthatatlan mindenszenteki kóc. Hátha kibogozom ha írok róla. A halottak napja soha…
Nő. Feleség. Kislány. Nővér. Húg. Barátnő. Kolléga. Kézműves. Modell. Fotós. Blogger. Én. Én vagyok, és: Őszintén?! Szeretek én lenni... néha nem, de talán ez nem baj, ilyen vagyok, talán ilyen vagy Te is... Olvass tovább
